Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-12 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA janak meg a Bethesda tó vizei, hogy gyógyulást, lelki egészséget adhassanak. 3. Minden C. E. Szövetségben szerveztessék meg a Lookout Committee. A bizottság tagjai személyes érülközés utján igyekezzenek megnyerni az ifjakat Krisztus és a C. E. részére. “Kiküldé őket kettőnkint..Ez az igazi munka: kimenni, beszéddel, élettel, barátsággal, Krisztushoz vezetni. 4. Titkárunk — Komáromy Erzsiké — körlevélben arra kérte a C. E. Szövetségeket, hogy a Union tagsági dijának beküldéséről ne feledkezzenek el. Szükség van a pénzre is, de még- inkább az együvétartozandóság érzésére és kifejezésére. Ennek jele az Unionhoz való tartozás és a tagsági dij befizetése. Mi is kérjük, hogy ne feledkezzenek el erről. Áldott alkalmak előtt állunk. Ne hagyjuk kihasználatlanul múlni el. Teljesedjünk meg Szentlélekkel és akkor elkezdünk dolgozni igazán Krisztus akarata szerint. Elkezdjük érezni a szolgálat és munka igaz örömét. Boldog ünnepeket kiván a Lookout Committee: Újlaki Ferenc, Komáromy Erzsiké, Ákos Béla, Kanócz Erzsiké, Tóth Jolánka. KERÜLETI C. E. KONFERENCIA. A detroiti körzet kerületi konferenciája Ápril 17-én, Toledoban lesz. A körzethez tartozó C. E. Szövetségek figyelmét már most felhívjuk a konferenciára. LEVELEKET küldtünk ki olvasóink egy részéhez, akiknek előfizetése most, vagy már régebben esedékessé vált. Zörgetünk az előfizetésekért hittel, testvéri bizalommal, mert bizony a mai rósz világot a REFORMÁTUSOK LAPJA is erősen érzi. Szeretettel kérjük azokat, akiket illet, hogy legjobb akaratuk és tehetségük szerint vegyék figyelembe ezeket a leveleket s ha csak lehet, újítsák meg az előfizetést. Ha azonban ezt a legjobb akarattal sem tehetnék most: írják meg azt is bizalommal. A lapot támogató Boardok jóvoltából tovább is küldhetjük és küldjük is szívesen a lapot azoknak, akik szívesen fogadják és értékelik azt. Küldjük mindaddig, amig a jó Isten jóvoltából elmúlnak ezek a rósz idők s eleget tehetnek az előfizetésnek is. De kérjük, hogy Írják meg ezt is. Válaszoljanak a levelekre. Ennyi figyelmet bizonyára megérdemel a mi magyar református testvéri közösségünk. A LELKÉSZEK MELLÉKFOGLALKOZÁSA. Pár héttel ezelőtt cikket közöltünk ezen a címen: “Mit várunk az egyházmegyéktől?” Lehet, hogy ebből a cikkből több szükséges és kívánatos dolog kimaradt, de mindenesetre kimaradt a lelkészek mellékfoglalkozásának kérdése, amelynek vizsgálata szintén első rangú kötelessége az egyházmegyéknek. Kovács András Cleveland w. s. presbiter hívja föl erre a figyelmet s tökéletesen igaza van, amikor fölhívja reá a figyelmet. Kétségtelen, hogy a lelkésznek is van szabad ideje, amelyet munkájának elvégezése után tetszése szerint használhat arra, amire neki jól esik, nem tévesztve természetesen szem elől a lelkészi hivatás tisztességét. A lelkésznél azonban sokkal nehezebb meghatározni azt a vonalat, amely az ő munka- és szabadidejét egymástól elválasztja. Sokkal nehezebb, mint egy hivatalnoknál vagy munkás- embernél, akiknek az elfoglaltsága meghatározott órákra terjed. Ez a bizonytalanság aztán kényen eredményezheti azt, hogy ha egy lelkész a maga szabad idejének fölhasználására hivatkozva mellékfoglalkozást vállal, ez a mellék- foglalkozás a maga hivatás-szerű kötelességének rovására esik. Megtörténhetik az is, hogy a lelkész olyan mellékfoglalkozást vállal, amely nem egyeztethető össze hivatásának méltóságával. Vagy annyira elmerül az egyházon kívüli teendőiben, hogy ezek miatt tulajdonképeni hivatását nem végezheti kellően. Mindezek bőven indokolják azt, hogy az egyházmegyék a lelkészek mellékfoglalkozásának kérdésével is foglalkozzanak s az esetleges tultengésnek elejét vegyék. Ebben tökéletesen igaza van Kovács András presbiter társunknak. Abban azonban nincsen igaza, hogy e mellékfoglalkozások elbírálása, vagy éppen engedélyezése az elöljáróságtól függne. A lelkész első fokú felettes hatósága az egyházmegye s igy az egyházmegye az, amelynek hivatása, sőt kötelessége ezzel a kérdéssel foglalkozni. Úgy érezzük, hogy talán az volna a leghelyesebb, hogy ahol az ilyen mellékfoglalkozás vagy az egyházon kívüli túlzott tevékenység az egyházi munkának rovására esik: az elöljárók barátságos, testvéries figyelmeztetéssel igyekezzenek annak véget vetni s ha ez nem vezetne eredményre, terjesszék azt az egyházmegye elé ítélet és döntés végett. “Boldog ember az, aki a hitetleneknek tanácsokon nem jár és a bűnösöknek utjokon nem áll és a csufolóknak székekbe nem ül.” (Zsolt. 1:1.)
