Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-12 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 LELKÉSZEGYESÜLET. SAJTÓÜGYI HATÁROZATOK. A közéletnek, a haladásnak, fejlődésnek elengedhetetlen föltétele, eszköze: a sajtó. Sajtó nélkül nincs meg az együvé tartozó testvérek összeköttetése, egymásról való tudása, közös problémáik megvitatása, előbb vitele, stb. stb. Az egyházi sajtó ezenkivül azért is fontos, mert a mindennapi élet kérdésein, eseményein kívül az Evangéliumot is viszi magával s templommá avatja a házat, ahol hivő lélekkel veszik azt kezükbe a családtagok. Természetes dolog, hogy a Lelkészegyesületi közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya volt az egyházi sajtó kérdése, amelyben a közgyűlés a következő határozatokat hozta: a) Lelkészegyesületi közgyűlésünk nyomatékosan ismétli meg múlt évi határozatát s annak tovább vitele és fejlesztése végett tagjai megígérik és elkötelezik magukat arra, hogy gyülekezeteikben a Reformátusok Lapja számára még ez év folyamán további 25—50 olvasót szereznek. b) Lelkészegyesületünk tagjai megígérik, hogy egyházi lapunk számára a lehető legrövidebb idő' alatt legalább 2—5 inch állandó hirdetést szereznek. c) Fölhívja és bizalommal kéri közgyűlésünk az összes egyházakat, hogy a polgári év szerint évi 10 dollárban megállapított kalauzdijat a Reformátusok Lapja részére haladéktalanul küldjék be. Amikor a Reformed és Presbyterian Church Boardja oly súlyos anyagi áldozatot hoznak egyházi lapunkért: illendő dolog, hogy egyházaink a maguk részéről is hozzanak meg legalább ennyi áldozatot. d) Fölhívja az összes lelkészeket, hogy egyházi híreiket a Reformátusok Lapja részére a szerkesztő állandó kérése szerint külön megfogalmazva úgy küldjék be, hogy annak közlésével más lapok ne előzzék meg saját lapunkat. e) Fölhívja és kéri az összes elöljáróságokat, hogy saját kebelükben egy sajtó bizottságot válasszanak. November hónapban egy sajtóvasárnapot rendezzenek, amikor a lelkész az egyházi beszédben buzdítsa hiveit a Reformátusok Lapja olvasására s a következő héten a sajtóbizottság tagjai minden egyháztagot keressenek fel uj olvasók biztosítása végett. f) Fölhívja és kéri az összes lelkészeket s az arra hivatottságot érző világi testvéreket, hogy lelki kincseiket közérdekű cikkek és hozzászólások formájában bocsássák mindnyájunk rendelkezésére egyházi lapunk utján. g) Lelkészegyesületi közgyűlésünk hálás köszönetét fejezi ki a Reformed Church belmissziói bizottságának azért, hogy a lap élére külön szerkesztőt állított s a Presbyterian Church belmissziói bizottságának azért, hogy egyházi lapunkat úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatja. h) Bizalommal köszönti a lap külön szerkesztőjévé kinevezett Melegh Gyula lelkészt. Támogatásáról biztosítja s munkájára Isten áldását kéri. i) Hálás köszönetét és elismerését fejezi ki a Református Egyesületnek azért, hogy munka- programmjába az iratterjesztést fölvette s kéri az egyes elöljáróságok sajtóbizottságát, hogy Egyesületünk eme mozgalmát minden erejével támogassák. j) Az egyes lelkészek figyelmébe ajánlja a kevés költséggel, házilag kiállítható gyülekezeti lapokat, mint kiváló eszközeit egyházi életünk fejlesztésének. SZEGÉNY PAP... A papnak nehéz élete van. Ha haja ősz, akkor már vén pap. Ha fiatal ember, akkor meg tapasztalatlan. Ha tiz gyermeke van, akkor túlsók van. Ha pedig nincs, akkor az is baj. Mutasson jó példát! Ha a felesége orgonái, akkor csak tüntetni akar. Ha pedig nem orgonái, akkor nem érdeklődik férje munkája iránt. Ha szegény családot látogat meg, akkor csak leereszkedik. Ha előkelő, jobb módú családot látogat meg, akkor a szegényeket lenézi. Bármit is cselekedjen, valaki mindig meg tudta volna mondani, hogy kellett volna jobban tennie! Aztán persze, gyöngyélete van azokból az adományokból, amelyek soha nem jönnek és azokból az Ígéretekből, amelyeket sohasem váltanak be. Bizony, nehéz a szegény papoknak!... Angolból: Tóth Tibor. MEGLEPETÉSSZERÜ ÉBREDÉS. Skócia egyik egyházában történt, hogy egyszer csak szokatlan erővel kezdett beszélni a lelkész. Az egész gyülekezet megindult és a lelkek egymásután találták meg Jézus Krisztusban urukat. Maga a lelkész sem értette a dolgot, honnét van ez. Egy éjjel azután álomban kijelentetett neki, hogy mindez az áldás egy szegény, teljesen süket asszonyra vezethető vissza, aki minden istentiszteleten jelen volt, habár semmit sem értett a prédikációból, aki azonban állandóan, az egész idő alatt imádkozott a lelkészért és gyülekezetének tagjaiért, egyesekért. (Olvasd: Mai. 2:4—7.) F. L.
