Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-12 / 37. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. BETEGSEGÉLY ÉS ÉLETBIZTOSÍTÁS. Fordítsuk meg a bibliai tanítást és állítsuk magunk elé a tételt ebben a formában: az ember nemcsak lélekből, hanem testből is áll. Amilyen komoly, szent kötelessége a református keresztyén embernek gondoskodnia a maga leikéről: éppen olyan fontos az is, hogy a testéről is, földi életéről is gondot viseljen. Ez a testi gondviselés egyfelől a mindennapi, komoly munkában, a munka gyümölcsének megbecsülésében jut kifejezésre. Az öntudatos református ember nem veti meg a földi javakat, mert tudja, hogy az is Istennek áldása. A földi javak megvetése, a szegénységi fogadalmak sohasem mutatnak öntudatos keresztyénségre. Éppen azért a komoly református ember szorgalmasan munkálkodik s munkájának gyümölcsét bölcsen használja, részben megtakarítja, nem fösvénységből, telhetet- lenségből, hanem azért, mert gondol a jövőre és megbecsüli Istennek áldását. Gondoskodásának egyik eszköze a biztosítás, amelylyel betegségének és halálának idejére készül elő. A biztosításnak különösen Amerikában tömérdek módja van. Száz és egy társaság áll elő és kinálja a maga kötvényeit megvételre. Az egész világra kiterjedő nagy biztositó társaságok, szükebb körben működő egyletek s egészen a mi körünkben, a magyarok körében föntálló szövetségek és egyesületek jönnek és igyekeznek bevonni bennünket a saját érdekeltségükbe. Hiszen rájuk nézve is fontos az, hogy mennél több üzletfélre tegyenek szert. Hagyjuk el most ennek az ezerféle kötvénynek a birálgatását, értékelését. Mondjuk, hogy mindegyik egyformán jó, egyformán biztos és alkalmas arra, hogy jövendőnket anyagilag is megalapozzuk. Különösen a magunk körében maradva, hajoljunk meg teljes elismeréssel, testvéri megbecsüléssel pl. a Yerhovay, vagy a Rákóczy, stb. szövetségek kötvényei előtt, amelyek között ugyanolyan joggal, ugyanolyan értékkel foglalnak helyet a Református Egyesület kötvényei is. Az embernek, a jövendőjéről komolyan gondoskodni kívánó embernek előtte feküsznek ezek a különböző kötvények avégett, hogy válasszon belőlük. Ha most már nemcsak emberek, hanem ezen felül még öntudatos magyar református emberek is vagyunk, ezek közül a kötvények közül első sorban semmiesetre sem választunk mást, mint azt, ami egyébként is a mienk — nem választunk mást, mint a Református Egyesület kötvényeit. Nem azért, mintha nemtisztelnénk és nem becsülnénk a többieket is, hanem egyszerűen azért, mert mi reformátusok vagyunk s a Református Egyesület a mienk. Egészen bizonyos, hogy amikor az öntudatos magyar református ember ezzel az indokolással választja ezt a kötvényt és nem a másikat: nem fog akadni senki, aki ezt tőle rósz néven vegye. Sőt ellenkezőleg, minden komoly ember részéről megbecsülést és tisztességet fog venni, mert hiszen az ilyen választás egy magától értetődő, természetes dolog. És mégis, mily tömérdek magyar református ember van közöttünk, akire nézve idegen a Református Egyesület. Akik sokkal hamarabb látnak meg bármely más egyletet, mint azt, ami természetszerűen az övék, a sajátjuk. Egyesületünk titkára keserűen panaszolja, hogy tagjaink közt alig van több ötezer református vallásu tagnál. Tagságunknak majdnem több, mint Rj része, más vallásuakból kerül ki. Mig más vallásu testvéreinknek teljesen jó és megfelelő a Református Egyesület: addig a református vallásu emberek igen-igen nagy tömege egyszerűen elmegyen mellette, jóformán tudomást sem vészén róla. Vajon arra mutat-é ez, hogy eme testvéreink öntudatos magyar reformátusok? Idősebb testvéreink, akik más egyletekben vannak, ezen már alig segíthetnek. Azt azonban még ők is megtehetik, hogy gyermekeiket a Református Egyesületbe írassák be. Az ifjabbak pedig, s különösen maga az ifjúság, lássa első rangú kötelességének, református kötelességének, hogy biztosítását a Református Egyesületben keresse. Clevelandban csak most is boldog örömmel gyönyörködtünk a mi öntudatos református ifjúságunkban: pecsételjék meg ezt többek között ezzel a cselekedettel is! Mert ez is hozzátartozik a református öntudathoz. (M.) Tiszteletes ur! Lesznek-é hírek a lapban? Mert ha lesznek: akkor én is megrendelem! — Ezt a kérdést szerkesztőnk jelenlétében intézte egyik hittestvérünk a helyi lelkészhez. Csak egy pár megjegyzést ehhez a kérdéshez. Az egyházi lap legfontosabb része nem a hirekből áll, de kétségtelen, hogy híveink örömmel olvassák siaját egyházuk híreit s erre is szükség van. A lap pedig csak akkor közölhet híreket, ha beküldik azokat. Vajon megérezzük-é mindnyájan azt a nagy erkölcsi felelősséget, amely az egyházi lap terjesztése terén ezen az utón is nehezedik a lelkészekre? A Reformátusok Lapja szeretettel kéri az egyházi hirek rövid, tömör formában megírandó beküldését.
