Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-12 / 37. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA our parents have grown “weary with dragging the crosses too heavy for mortals to bear”. Young People of all Christian Endeavors! Have you torn your nets last year? Have you mended them? Then let us know about it. Help the rest of us to launch out into the Deep. Write of these mended problems, and of the unmended ones, too. Write to Rev Béla Tóth, 21 Lexington Ave., South Norwalk, Conn., and he will pass it on to us in the Reformátusok Lapja. Help us to hear the voice of Jesus calling, “Follow me”. We can give each other encouragement to “Follow Him”, not forgetting to pray to God for each other, Who' will give us grace to follow our Master and our Friend. Let me give you the first words of encouragement which I have received from one of the books I havé read. “Christ moves forward, and the word of life is ‘advance’.” Does that challenge you, Youth? Then “Let us lay aside every weight and the sin which doth so easily beset us” — this is mending our nets — “and let us run with patience the race that is set before us, looking unto Jesus.” This is the forward movement. Knowledge, truth, strength, character, life, eternal come come to those who follow Him, with glory, honor, immortality. Oh, Friends, we are by the Sea of Galilee. The years stretch before us. Let us mend our nets, then launch out into the deeper places of the world; and mended, launching, let us follow Him! Are we relady to accept this pledge? Living for Jesus a life that is true, Striving to please Him in all that I do, Yielding allegiance, glad hearted and free, This is the pathway of blessing for me. 0 Jesus, Lord, and Saviour, 1 give myself to Thee, For Thou, in Thy atonement, Didst give Thyself for me: I own no other Master, My heart shall be Thy throne, My life I give, henceforth to live, O, Christ, for Thee alone. JULIA OLAH. MEGJEGYZÉSEK (Folytatás a 4. oldalról) Négy gyermekifju, alig tizenöt-tizenhat évesek, két fiú és két lány, éjszakának idején autón hajtanak ki az elhagyatott erőbe, hogy ott gyönyörködjenek egymásban. Ez már árnyék. Árnyéka a nevelési rendszernek. Jól nevelt lányoknak és fiuknak nincs semmi keresni valójuk künt az erdőn, éjszakának idején. Fiuk s lányok! Jegyezzétek meg ezt nagyon jól! Mert a történet nem eddig tart. Az árnyék egyre sötétedik. A híradás szerint ez estén a szülők nyugodtan hajtották fejüket álomra. Mintha semmi sem történnék, az édes anyák boldogan alusz- szák az igazak álmát. Gyermekeik kimaradtak. Házon kívül töltik az éjszakát. És ők ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartják. Még csak nem is gondolnak arra, hogy utánuk menjenek, hogy megtudják: hová mentek, hová vitték őket? Ez is árnyék. Árnyéka a gondosan féltő anyai szeretetnek. Mert hiszen még az oktalan állat is tudni akarja, hogy hová viszik az övét? Hát az édes anya nem lenne ennél különb? Édes anyák, édes apák! Jegyezzétek meg ezt nagyon jól! Mert a történet nem eddig tart. Az árnyék egyre sötétedik! * * * Három siheder, emberi mivoltából kivetkőzött három szörny, meglesi ezt a négy gondtalan ifjút. Ott az erdő közepén. Az éj sötét leple alatt. Megtámadják, megrabolják, meggyalázzák, meggyilkolják, benzinnel leöntik, meggyujtják, megégetik és ott hagyják őket az ut szélén. Óh, mily sötét árnyék! Az emberi civilizációnak irtózatos, szinte hihetetlenül sötét árnyéka. Mert hogy a társadalom ily szörnyeket termeljen ki magából, az szinte hihetetlennek tűnik fel. Pedig igy van. Mert az eset igy történt. * * =K Huszonnégy órával e szörnyű gyilkosság után egy egyszerű ember éji álmában látomást lát. Tüzoszlop közepén megtépett ruhával, véres kezekkel, eltorzult arccal látja rohanni a főcinkost, akit az életben egyébként is ismert. Már kora reggel rohan az ügyészhez. Elmondja álmát és megnevezi a gyilkost. Az ügyész meghallgatja az embert. Lejegyzi a nevet. Bár nem hisz az álomlátásban. De mert a gyilkosoknak eddig még semmi más nyomára nem akadt, letartóztatja a megnevezett fiút. A fiú beismerő vallomást tesz. Megnevezi két másik cinkostársát is. Negyvennyolc óra múlva a három emberi szörny mögött örökre bezárult a börtön ajtaja. Mosolyogjatok! Vagy ha úgy tetszik: gúnyolódjatok! De én itt, e helyen, a nagy nyilvánosság előtt jelentem ki, hogy abban az álomlátásban az Isten kezét látom. Mily jóleső fény a nyommasztó sötétben! OLVASÓINK hirdetnek s ha a jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban vásárlásnál hivatkozna!# lapunkra.
