Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8u Arve. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pta. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Segédeszköz a házi Istentisztelet tartásához. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. ISTENNEK TETSZENI! Ének: 39. dicséret 1. és 2. verse. (Ha­zai uj énekes.) Ima: Édes Atyám! Egy esztendő ha­táránál s az uj év küszöbén Téged ke­reslek, Hozzád menekülök. Már egy évnek újra vége. Elmúltak napjai, he­tei, hónapjai, örömei, bánatai. Atyám! igy múlik majd el minden, erőm, egészségem, életem. Véget ér majd mindenem, csak a Te szerelmed nem. Hozzád, örökkévaló szeredmedhez me­nekülve azért, a Jézusért kérlek, jósá­godért, testi, lelki áldásaidért, egész évi gondviselésedért, vedd kedvesen há­lámat. Áldalak a megpróbáltatásokért, a betegségért, csalódásért, tövisekért, könnyhullatásért is, mert tudom, hogy azoknak, akik Téged szeretnek, min­denek egyformán javukra vannak. Alá­zattal kérlek, hogy amiben vétkeztem ellened, vagy embertársaim ellen, a Jé­zus érdeméért, bocsásd meg kegyelme­sen. Jöjj hozzám e szent órában s igéd által vess fényt utamra, világosítsd meg akaratodat, a Jézusért kérlek, Ámen. Olvasandó: János 8. rész 29. vers; Zsid. irt levél 11. rész 6. Az embernek szivébe oltott vágya, tetszeni. Nincs senki, aki bizonyos mér­tékben ne kívánná megnyerni ember­társai tetszését, kedvét. Azonban ta­pasztalatból tudjuk, hogy milyen vál­tozó ez a tetszés. Ma hozsánna, holnap “feszítsd meg.” A jó, igaz emberek tetszését nyerni meg, — ez már magasabb ambíció. Va­lami szép, erényes dolgot művelni, úgy beszélni, úgy cselekedni, hogy az igaz, karakteres, tiszta, szent életet élők azt mondhassák: ez helyes, szép, bátor cse­lekedet, vagy beszéd volt, oly indító ok, amely sok jóravaló emberben ott él, amely sok embert tartott vissza a rossztól, bűntől s ösztönzött a nemes, sőt hősies cselekedetekre. De van még mélyebb forrása is a tet­szeni vágyásnak. Embertársaink közül kiválasztunk egyet, akit a legigazabb- nak, leghűségesebbnek, legszeretetre­méltóbbnak tartunk, kiválasztjuk a töb­bi emberek közül, mint liliomot a tövi­sek közül és arra igyekszünk, hogy kedvében járjunk, tetszését megnyer­jük. Körül öleljük szeretetünkkel, ked­veskedünk neki nemcsak virággal, ha­nem lelkünk, életünk virágaival, csele­kedeteinkkel. Cselekszünk, vagy eltű­rünk valamit, amivel az előttünk leg­kedvesebbnek kedvét leljük. Megnyer­ni a szülőnek, édes anyának, tanítónk­nak, mesterünknek, élettársunknak, szi­vünk választottjának tetszését, mily sok lelket ösztönzött a jóra, villanyo- zott fel, erősített meg, tett széppé és alakított már át az ilyen tetszeni vá­gyás. Tetszeni az embereknek, a jóknak, igazaknak, tetszeni annak, akit szivünk forró szeretetével ölelünk körül, mind szép dolog, nemes feladat. De a legna­gyobb, legfelségesebb törekvés: IS­TENNEK TETSZENI. Úgy élni, be­szélni, cselekedni, olyan hűséggel vé­gezni kötelességünket, úgy forogni az emberek között, hogy a legfelsége­sebb, legtökéletesebb valóság, Isten tetszését megnyerjük, hogy Ő, 'hallva beszédünket, látva cselekedeteinket, el­mondhassa: "ez az én szerelmes gyer­mekem, akiben én kedvemet lelem”, ez olyan cél, amiért érdemes dolgozni, ál­dozatokat hozni, kísértéseket legyőzni; olyan cél, amely a csalódások, félreér­tések, emberi rosszakarat, szenvedés közepette fenntart, erőt, lelkesedést ad. Istennek tetszeni! Ez volt a Jézus célja is. Ő maga mondotta: “ÉN MIN­DENKOR AZOKAT CSELEKSZEM, AMELYEK NÉKI KEDVESEK.” Já­nos 8:29. Testvérem! Uj év, uj indulás előtt állunk. Ilyenkor mindenki valami terv­vel, céllal, elhatározással, fogadalom­mal indul neki az életnek. Határozd el, fogadd meg azt, hogy ebben az eszten­dőben ez lesz a. célod: “én mindenkor azokat fogom cselekedni, amelyek Is­tennek kedvesek! Arra fogok töreked­ni, hogy az én Atyám tetszését meg­nyerjem, hogy Ő látva életemet, el­mondhassa, ez az én szerelmes gyer­mekem, akiben én gyönyörködöm!” Hogy fogadalmadat megállhasd, hin­ni kell, mert az alapige szerint: “hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Hinni, hogy Ő van, 'hogy nemcsak a vi­lágnak teremtője, hanem az én terem- tőm is. Hinni, hogy Ő velem van, el nem távozik tőlem s ebben a hitben bízvást mondani: “az Ur az én segit- ségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?” Zsid. 13:6. “Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt kere­sik. Indulj hát az Ő nevének segítségül hívásával és azzal az elhatározással: Atyám! ebben az évben próbára teszem Ígéretemet, egy vágyam, egy célom lesz: Te neked tetszeni! Testvérem! Ha ezt a fogadásodat megállód, akkor év végén Jézussal együtt fogsz bizonyságot tenni: “én velem van, nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek!” Ima: Édes Atyám! Az uj év elején, szent színed előtt fogadást teszek, hogy az egész évi életemet az a vágy fogja irányítani, hogy a Te tetszésedet meg­nyerjem, hogy azokat cselekedjem, amelyek kedvesek Te előtted! Plogy elhatározásomat megvalósíthassam, se­gítségedre van szükségem. Alázattal kérlek azért, vedd kedvesen elhatáro­zásomat s légy segítségül én nekem. Tedd állandóvá és élénkké jelenlétednek érzetét. Ne engedd, hogy elfeledkezzem arról, hogy szemeid rajtam vannak, látsz, megértő szeretettel figyelsz s vársz, várod ígéretem teljesítését. Se­gíts úgy élni, hogy napról-napra fel­jebb emeltessem oda, ahol igazi helyem van, Jézus mellé. Add, hogy minden földi sikernél, minden emberi elisme­résnél, értékesebbnek, kivánatosabbnak tartsam a Te elismerésedet s megnyer­hessem örvendező, atyai szivednek bi­zonyságtételét : ez az én szerelmes gyermekem ... Ne engedd, hogy reád, mint Atyámra szégyent hozzak. Reád bízom magamat, szeretteimet, javaimat. Fogadj el, őrizz meg Iste­nem, a Jézusért kérlek, Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: 116. dics. 1. és 5. verse, “Is­tenre bizom magamat . . MEGNÉZTE-E MÁR a lap cimszalagján a lejárati időt? Ne vegye rossz néven, ha kérjük annak megnézésére s arra, hogy ha előfizetése lejárt: ujitsa meg azt. Ne várjon senki se külön felszólitást. A református em­ber lelkiismerete külön felhivás nélkül is tudja kötelességét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom