Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

1-ső szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal ÖNMAGUNKRÓL. (Folytatás a 3. oldalról.) ' --------- *í| rencz, Dr. Tóth Sándor, Csontos Béla, Nagy Fcrencz, Szabó Antal, Varga La­jos, Böszörményi M. István, Hunyadi László, Daróczy'Mátyás, Borsos István, Komjáthy Ernő, Tóth Tibor, Harsányi Andor, Kovács Andor, Balogh E. Ist­ván, Tukacs György lelkészek, Takaró Gézáné, Krause Albert és mások nevei­vel találkozhatott az olvasó az újabb időkben e lap hasábjain, akik mellett szerkesztőségünk tagjai is bőven ki­vették részüket abból a törekvésből, hogy mennél tartalmasabb, mennél ér­tékesebb lelki táplálékot nyújtsunk ol­vasóinknak. Ebben a névsorban már eddig is meg­találhatják az olvasók az amerikai ma­gyar református lelkészek szinét-javát. akik az ő gazdag lelki kincseiket bol­dog örömmel bocsátották és bocsátják ezután is a mi épülésünkre. Bizonyosan tudjuk, hogy a jövőben még gyarapod­ni fog ez a névsor azokkal a nagyon ér­tékes Írókkal, akiknek már birjuk biz­tató Ígéreteit a jövőre nézve. A hazaiak közül főleg Uray Sándor­nak, a kiváló és nagy tekintélyű debre- czeni lelkésznek és Kiss Ernő s. a. új­helyi esperesnek értékes és érdekes írásaira mutathatunk reá azok mellett az igen súlyos jelentőségű cikkek mel­lett, amelyekkel első sorban Ft. Dr. Ravasz László budapesti püspök, de meg Dr. Antal Géza püspök, Dr. Kovács J. István, Maksay Albert theol. tanár urak és Ágoston Sándor jugoszláviai főesperes gazdagították lapunk tartal­mát, s akiknek ezen a helyen is hálás szívvel mondunk köszönetét. Olvasóink bizonyára megállapították azt már saját maguk is, hogy a RE­FORMÁTUSOK LAPJA cikkeinek tar­talma, komoly és tisztességes hangja, békességre való törekvése nyomán ott áll azon a magaslaton, amelyen egy egyházi lapnak mindenkor állania kell. Strucc-politikát .nem folytatott eddig s nem folytat ezután sem, de a hiábavaló szélmalom-harcz is idegen előtte. A tár­gyilagos olvasó mindezeket megállapít­hatta már eddig is, és ebben a megálla­pításában csalódni ezután sem fog. De ha ez igy van, a REFORMÁTU­SOK LAPJA méltó arra, hogy hittest­véreink necsak hűséges olvasói, hanem munkatársai és terjesztői is legyenek lapunknak. Az újév kezdetén erre kérjük őket s ezzel a kéréssel kívánunk sok, boldog uj esztendőt minden jó embernek. A szerkesztőség. n * ifi •fi ifi ■fi ifi $ 1 * ifi ifi ifi ifi * SZOMBATI ISKOLA. Hunyady László lelkész. $ Rovatvezető: É j­A Reformáció Hitelveinek összefogla­lása. A reformáció három nagy kérdését szabályozta a hitéletnek, és pedig: az idvesség,*az úrvacsora és az egyházkor­mányzat kérdését. Az Idvesség. Luther egész munkás­ságát ez a kérdés irányította: “Hogyan idvezülhetek?” Mikor a szent Írást ta­nulmányozni kezdte, ez a kérdés volt a legnagyobb ösztönzője. Ebben az idő­ben a róm. kath. egyház már teljesen kiépített hitrendszerrel birt, mely sze­rint a bűnt bünbánat kövesse, ill. bün- hődés. Vagyis a bűnös a gyónáskor megvallja bűneit, miért bizonyos bün- hődést kellett elszenvednie, t. i. a pap által reárótt penitenciát, mi rendesen bizonyos imák elmondásából áll. Ennek a felfogásnak ősgerman eredete van, t. i. azok inkább megfizettek az álta­luk okozott károkért, semhogy magát a kárt jóvá tették volna. Igen ám, de ennek a gondolatnak az egyházi élet­ben való alkalmazása magával hozta a bűn terjedését, mert igy megfizetve a bűnért, bárki bűnözhetett, mert a bűn zsoldjaként szolgáló penitencia lerová­sa nem volt valami nehéz, sőt az sok­szor csak. pénzbírság lévén, egyenesen könnyű dologgá vált. Eszerint az idve- zülést mindenki megszerezhette, ha bi­zonyos penetenciát elvégzett. Luther ilyen módon magától a pápától akarta a bizonyos bünbocsánatot és idvességet megszerezni. Azonban, mikor Rómában hallotta a pápa ajkáról, ki akkor is bű­nösöket oldott fel: “Az igaz ember hit­ből él!” (Róm. 2:17. — Luther szemei megnyíltaik, visszafordult és emlékezett a Biblia szavaira: “Megigazulván in-- gyen az ő (Isten) kegyelméből .... Azt tartjuk tehát, hogy az ember hite által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.” Róm. 3:24, 28. Ennek megfele­lően Luther azt vallotta, hogy a legna­gyobb dolog, mit ember az idvesség el­nyeréséért tehet: a Krisztusban vetett hit. Luther a fent idézett szabályokkal mért mindent. Ezért szerinte a Szent- irás egyes részeit, melyek az idvesség- ről még mélyebben tanítanak, nem tar­totta . a hitélet szabályozójának. — Zwingli az Isten akaratát vizsgálta, ki idveziteni akar minden hivő gyermekét. Kálvin e két álláspontot harmonizálta, “Minden fa, amely nem terem jó gyü­mölcsöt, kivágattatik és tűzre vette­tik . . . Nem minden, aki ezt mondja nekem Uram, Uram, megyen be a menyországba, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:19- 21.) Vagyis a cselekedet magában nem idvezit, de a hit megholt jó cselekede­tek nélkül. ISíap^^ Jézus gyermekkora. Olv. Ezs. 11:1-9. Mt. 1:17-25. Mt. 2:10-23. Luk. 2:40-52. Az eljövendő Messiásról Ézsaiás próféta jö­vendői a legszebben és legtalálóbban. Jöven­dölései, mint Isten Ígéretei az első karácsony ünnepén teljesedtek be. Karácsony előtt an­gyal jelenti meg Józsefnek, hogy az ő jegye­se, Mária fiat fog szülni, aki Szent Lélektől fogantatott és nevezze Jézusnak, Szabaditó­nak. József és Mária Bethlehembe mentek és ott született meg a világ megváltója. A pász­toroknak angyali kar, a napkeleti bölcseknek csillag jelentette meg a világ legnagyobb ese­ményét. Ők felkeresik Jézust, tisztességet tesznek és ajándékot visznek neki. Heródes halálra keresi a gyermek Jézust, de Isten ki­menti a veszedelemből. József családjával Egyiptomba menekül és csak Heródes halála után tér vissza Názáretbe. Názáretben Jézus növekedék és erősödék lélekben. 12 éves ko­rában már Jeruzsálemben látjuk a doktorok között, ahol maga jelenti ki élete programm- ját, hogy neki Isten dolgaival kell foglalatos­kodnia. Aranyige: “Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabaditja meg az ő népét annak bű­neiből.” Mt. 1:2l. Jézus megkeresztelkedése és megkisértetése. Olv. Mt. 3:13-4:11. Mt. 3:1-4:11. Lk. 3:1-22. Jézust 30 éves korában Keresztelő János megkereszteli a Jordán vizében. Isten maga tesz bizonyságot Jézus mellett, hadd ismerje meg a világ, hogy tőle jött. Ez a bizonyság­tevés jelenti nekünk Isten országa megérke­zését. Erre az országra készitette elő Keresz­telő János az embereket, amikor megtérésre hívja őket. A keresztelésben az alámerülés és a vízből való kiemelkedés jelenti a régi élet elmúlását és az uj élet megkezdését. Aki tagja akar lenni ennek az országnak, uj életet kell kezdenie. Az uj életben sok a kisértés, a pró­ba, a tövis, de Jézus megmutatja, hogy azo­kat le lehet és le is kell győzni. A szentirás tanít: “Boldog ember az, aki a kisértésben kitart; mert minekutánna megpróbáltatott, el­veszi az életnek koronáját.” Jakab 1:12. Aranyige: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Mt. 3:17. Fidias lelkiismeretessége. Fidias görög szobrászról beszélik hogy lamikor Diana istennő szobrát ké- szitgette vésőjével, a fej hátsó részé­nek a kidolgozására igen nagy gondot forditott, hogy minél nagyobb hűséggel tudja feltüntetni a márványon az egyes hajszálakat. Munkája közben aztán va­laki igy szólt hozzá: “Száz láb magas lesz ez a szobor; a hátsó részét már­ványfal fogja eltakarni, vájjon kicsoda látja majd akkor, hogy te a fej hátsó részével oly sokat fáradtál ?” — “Az istenek látják majd”, válaszolta a hires szobrász. T . rM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom