Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-16 / 33. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. AUGUST 16, 1930. No. 33. SZÁM. AMERIKAI wr™'«* O ‘urejo'T V 39oif) Reformátusuk alapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. ROVÁS. ÜZENET HAZULRÓL. (M.) A “Lelkészegyesület” egyik titkára, akinek kezében főleg hasai kapcsolataink futnak össze, a napokban kapott kábel-értesitést Uray Sándor debreceni lelkésztől, hogy Cherbourgból Augusztus syán indul az Aquitanián, Uray Sándor lelkészt tudvalevőleg a Lelkészegyesület hívta meg egy három hónapos körútra avégett, hogy gyülekezeteinkben evangelizáló előadásokat tartson. A meghívás nem volt önkéntes, vagy erőszakolt. Előzetesen kérdést intézett a Lelkészegyesület az egyházakhoz arra nézve, hogy óhajtanak-e ez évbeen is egy hazai vendéglelkcsst, aki körükben legalább három napig tartózkodva, a gyülekezeti életben az Evangéliumon keresztül megszellőztesse az állandóan nélkülözött, az állandóan óhajtott hazai levegőt s ez által erősítsen bennünket magyar református egyházunkért folytatott munkánkban. A föltett kérdésre nagyon kedvező válaszok érkeztek s e válaszokra támaszkodva a Lelkészegyesület el is küldötte meghívóját annak a kiváló lelkésznek, akire ez évben választása esett. Ez a lelkész Uray Sándor, a kálvinista Rómának, Debrecennek egyik legkiválóbb lelkésze, aki a meghívást örömmel fogadta s Augusztus végén meg is érkezik körünkbe. .A Lelkészegyesület részéről nagyon szerencsés volt ez a választás. A mi népünk túlnyomó részben falusi gyülekezetekben növekedett föl, A falusi gyülekezetek életének ismeretét, emlékeit hozta magával ide, ahol régi életét a városi gyülekezetek életével cserélte föl. Lelkében, emlékeiben a csöndes falu, — mindennapi életében a zajos város kiséri naponként s e kettős tényező határozza meg lelki szükségletét is. Uray Sándor lelkész személyében meg van mindkét szükségletnek a forrása, ö maga falusi lelkésznek a fia. Falusi parók- hián, a Szatmármegyei Csomaközön látta meg a napvilágot s a falusi gyülekezet légkörében növekedett föl. Ismeri annak gondolkodás módját, lelki igényeit, szükségleteit, ismeri magát a magyar református népet. Isten akarata azonban városi gyülekezet élére állította, ahol előbb mint vallás- tanár működött. Mint városi lelkésznek, alkalma volt megismerni a városi gyülekezet lelki szükségleteit, a nagy város ezernyi kísértéseit, amelyekkel szemben oly nagy sikerrel vette föl a harcot Debrecenben. ö volt az, aki e nagy egyház- testbe tidajdonképen életet vitt be. ö szervezte meg azt az eleven egyházi életet, amely oly örvendetesen, lendítette föl Debrecen egyházi, lelki életét. Orcái tekintenek, mint egyik legfőbb vezérre s noha természete szerint csöndes, a világi életben alig-alig szereplő: az egyházi élet mezején annál elevenebb, annál tevékenyebb. Igazi evangéliumi lélek, aki egy országot ismer: az Istennek országát s egy fejedelmet: a Krisztust! Természetesen magyar ember is, a szónak legteljesebb, legnemesebb értelmében. Nem is tudna, nem is lehetne más. Nekünk pedig erre is szükségünk van. Magyar emberek vagyunk ugyan mi is, és igen megharagudnánk arra, aki a mi magyarságunkat kétségbe vonná. De mégis itt élünk, reánk, felnőttekre nézve teljesen idegen világban, kitéve az idegen ország hatásainak. E hatások elől nem is akarunk kitérni: de azokkal szemben annál erősebben igyekszünk ápolni lelkünk magyar emlékeit, magyar érzéseit. Lelki életünknek is, magyar életünknek is szüksége van hát a magyar prófétákra, akik bennünket biztassanak .bátorítsanak, küzdelmeinkben erősítsenek. Mindnyájunknak szüksége van erre s nagyon jól tették azok az egyházak, amelyek Uray Sándor meghívásával igénybe vették az erősítésnek e kiváló eszközét, hazai vendégünknek szolgálatait. Mi jó előre köszöntjük a körünkbe érkező vendéget s Isten minden áldását kívánjuk kőrútjára. (M.) Félve szólamlok meg tekintetes olvasó közönség, látva és tudva azt a nevezetes és tiszteletreméltó érzületet, amely magyar fajunk, magyar nyelvünk, magyar érzéseink szolgálatában görcsösen ragaszkodik azokhoz az eddigi eszközökhöz, amelyeket e célok érdekében ez időszerűit is használunk. Félve szólamlok meg, mert amiket elmondandó vagyok, azoktól bizonyára vissza fog borzadni a magyar gondolat, ha t. i. nem veszi magának azt a fáradtságot, hogy egy kissé közelebbről vizsgálja meg s ha nem hajlandó arra, hogy éppen az előttünk lebegő célok érdekében számoljon a tényleges helyzettel s alkalmazkodjék azokhoz. Akik frázisokban szeretnek utazni és nagy hangú szavakkal dobálózni: azok számára jó alkalmat nyitok most, mert a demagógia kitünően hazsnálhatja majd e sorokat ellenünk. * * * Mégis reménykedve szólamlok meg, mert Isten s ember előtt kész vagyok bármikor hitet tenni amellett, hogy engem is a magyar érzés, magyar nemzetemnek, magyar fajomnak, magyar nyelvemnek és magyar református egyházamnak szeretete és szolgálata vezérel. Irányítást vagy éppen parancsot nem vettem senkitől s amiket elmondok, amiket javaslatba hozok vagy csak mint gondolatot felszínre vetek: azt a saját magam tapasztalatai alapján teszem. Azt is tudom, hogy ezek a tapasztalatok nemcsak az enyémek, hanem lelkésztársaimmal s nagyon sok másokkal közösek. És reménykedve szólalok meg, mert hiszem, hogy a meggondolás, a belátás, az Élettel való számolás nem fogja tagadásba venni az el- mondandók igazságát. Hiszen nem uj igazság ez: csak nyíltan kimondva most van először. * * * A fölvetendő gondolat: magyar iskoláinkban a katekhizmust, a magyar ref.
