Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-12 / 15. szám
15-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal szavaz a legjobb és legüdyösebb dolognak is. Megtörténik az is, hogy az egyháztanács egyik vagy másik tagjára van valami haragja és akkor ez a hang irányítja elhatározását. Vagy még gyakoribb eset, hogy ketten-hárman már jó eleve elhatároznak valamit s jöhet akkor a józan ellenérveknek akár egész tömege: elhatá- zásából ugyan nem fog engedni semmit sem! Mindezek valóságos megölői az igazi tanácskozásnak, amelyhez elfogulatlan s mindig csak a célra néző lélekre van szükség. A presbiter legyen józan lelkében is, testében is. Pedig még az is megtörténik, hogy a testi józanságot is hiába keressük. Erről azonban még csak beszélni is kárhozat. Legyen hála a jó Istennek, hogy az ilyesmi csak elvétve ha előfordul s a többiek józansága rendesen lehetetlenné teszi az okvetetlenkedést. Sokszor hallunk panaszt a presbiteri gyűlésekkel szemben amiatt, hogy egyikmásik presbiter sok időt elpocsékol üres beszédekkel, hosszadalmas felszólalásokkal. Persze, sokkal jobb volna, ha mindenki röviden, tömören mondaná el észrevételeit, megjegyzéseit, — de nem szabad elelejtenünk, hogy a mi presbitereink egyszerű emberek, akik rövid szóval nem igen tudják magukat kifejezni. Én sohasem haragszom a hosszú, vagy ismét és ismét megújuló hozzászólásokért. Igaz, hogy az időt talán szükségtelenül hosz- szabbitja meg, de amikor nyilvánvaló a kitűzött célt szem előtt tartó jóindulát: sohasem kár az eltölttött időért. Csak egyre ügyeljenek a presbiterek: igyekezzenek mindig a tárgyhoz szólani s nem foglalkozni egyébbel addig, amig a szóban forgó tárgy nincsen befejezve. A gondolat, a szó sokszor elszóródik, elkalandozik és ha a gyűlést vezető lelkész nem őrködik: a tárgyalás folyamán szinte észrevétlenül, egyszerre csak egészen másról folyik a beszélgetés. Az ilyesmiért azonban sokkal inkább felelős a gyűlést vezető elnök, mint a gyűlésnek bármelyik más tagja. A jó presbiter tehát mindenekelőtt ott van mindig a gyűléseken. Komoly lélekkel veszgn részt a tanácskozásokban s gondolatait, szavait mindig az egyház lelki és anyagi énleke irányítja. Teljes mértékben átérzi, hogy ő az Isten országának szolgálatában áll s ehhez képest sohasem feledkezik el a Krisztusi, szeretettel teljes lelkűiéiről, a léleknek és testnek józanságáról. Felszólalásaiban igyekszik rövid és tárgyilagos lenni s nem feledi el. hogy mások is vannak még. akik talán szólani akarnának. Amikor pedig valamely elhatározásra jutott az egyháztanács: azt a maga részéről is teljes mértékben magávé teszi s minden erejével törekszik arra, hogy a meghozott határozat az életben is testet ölthessen. Aki igy tölti be hivatását: mindig értékes tagja lesz az egyháztanácsnak. Az egyletek egyesítése. A Verhovay Segélyegylet tiszteletreméltó elnöke, Bozsvay János ur a Szabadság hasábjain nyilatkozatot közöl az egyletek egyesítésének kérdéséről, amely szerint annak legfőbb akadálya a reí. lelkészek ellenkező véleménye. Mi azt hisszük, hogy ez a felfogás túlzott s a lelkészek egyetemes véleményét nem fedi teljesen. Alig gondoljuk azt, hogy lenne csak egyetlen egy lelkész is, aki anyagi szempontból, a jövő biztosításának szempontjából ne lenne hive az egyesítésnek. A kérdésnek azonban más oldala is van. A Református Egyesület reánk nézve nemcsak egyszerű biztositó intézmény, hanem hitünknek, egyházunknak erős vára is. Ezzel a célzattal alapította a református lelkidet s ezzel a gondolattal fejlesztette nagygyá, erőssé a református öntudat. Ez nyilatkozik meg az Egyesület legszebb intézményében, az Árvaházban, amely bár egyforma keresztyéni szeretettel öleli keblére az árvát,— de mégis református intézmény s a mi méltó dicsekedésünk. Lehet-é csudálkozni. ha ezeket a drága kincseket féltik nemcsak a lelkészek, hanem református hitünk élő tagjai is?. . . Ámde már Ligonierban is elhangzott s a meghozott határozat szövegében is benne van az a gondolat, hogy- az egyesítés és a különböző testületek erkölcsi érdekei, szerzett jogai nem állanak homlokegyenest ellenkező módon egymással szemben. A kettőt össze lehet egyeztetni, csak keresni kell és meg kell találni a módot, hogy a kettő össze legyen egyeztetve. Mi hisszük, hogy az őszinte s egymást megbecsülő jóindulat meg is találja azt. Xe mondjuk tehát, hogy az egyesülésnek a református lelkészek az akadályai. IFJÚSÁGI KONFERENCIA McKEESPORTON. X incs szebb és lélekemelőbb dolog, mint virágoskertet látni, melynek különféle virágai valami csodálatos harmóniába öm- lenek s az ember nem tudja, melyiket nézze, nem tudja melyik a legszebb, csak egy érzelem tölti el lelkét, az íideség varázsa. így voltunk McKeesporton. Magyar egyházak feslő virágai, a magyar fiatalság gyűlt össze találkozóra. Nem lehet szebb látvány a fiatal élet szemlélésénél. Egyszerre dobbant a szív, összefogózott a lélek, felujjongott a jókedv és láttuk a jövő kibontakozását, a széthulló világból kialakuló református és magyar templomok gyermekeit. 216 magyar fiatal lélek McKeesporton, jövendőt jelent, amelyben bízhatunk. . . Délelőtt istentiszteletet tartottunk. A templomot megtöltötte a környékről ösz- szesereglő fiatalság s a vendéglátó gyülekezet boldogan tapasztalhatta, hogy a fáradság meghozza a maga nagyon kedves gyümölcseit. Istentisztelet végeztével Nt. Melegh Gyula, egyházmegyei elnök üdvözölte az összesereglett fiatalságot s meghivta gyülekezete nevében a Nőegylet által rendezett ebédre. Az asztali áldást a mekeesporti angol lelkész mondotta. A kedélyes és vig ebéd alatt minden egyház képviselője rövid köszöntőt mondott. Majd a jókedv és a vigság emelésére zene- és énekszámokat, monologokat s színdarabot adtak elő. A konferencia komolyabb része az egyes egyházak jelentése volt, valamint jelen kort legjobban érdeklő három nagy kérdés: Isten országának igaz polgársága, a világbéke és az evangelizáció. Tartalmas és értékes ismertetések voltak. A jelentésekből kitűnt, hogy minden egyházban van élet a fiatalság között. Nem zárja el magát a Kriszttus evangéliuma elől, de mindent megtesz annak terjesztése érdekében. Az ifjúság munkájáról meglepő dolgok kerültek felszínre, mely- ből kitűnt, hogy a magyar fiatalság komoly tényezője a jelen keresztyénségé- nek. A jelentéseknek meg lesz az az áldásos hatása, hogy mindenütt újabb lelkesedéssel folyik tovább a munka s ami másutt jó és szép, ott is megvalósítják, ahol eddig még nem volt meg. A bibliái kérdések kapcsán megmutatta a fiatalság, hogy ismeri az élet könyvét. A konferencia eme része alatt az egyes egyházak énekkarai Hozsánna énekekkel tették kedvessé és komollyá az összejövetelt. Majd összefogózott a fiatalság szive a láncimádságban s kérték magukra Isten áldását és lelkének erejét. Annak a fiatalságnak, amelyik énekelni és imádkozni tud, van jövendője s annak a nemzetnek, amelyiknek ilyen ifjai varinak, nem kell félnie. A konferenciát Nt. Dienes Barna, ho- mesteadi lelkész vezette azzal a rátermettséggel és ügyességgel, amellyel megmutatta, hogy szereti a fiatalságot és dolgozik, küzd értük. —y —ó
