Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-12 / 15. szám

amerikai Magyar reformátusok labja 15-i'k szám. 4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 192= at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. A nagy Király jön'- Hozsánna! ÉNEK: 42. dics. 1, 2 vers. “A nagy Király jön, Hozsánna, Hozsánna!" IMA: Áldott Jézus! telkeknek Királya! Virágvasárnapi királyi diadalmenet al­kalmával virágot, pálma levelet, zöld ágat szórtak lábaid elé, lelkes, örvendező szív­vel áldottak, ünnepeltek Téged. Király­ságod, diadalmeneted ünnepnapja van ma is! A Téged áldó, neked hódoló, sok sok milliónyi, sokaság soraiba odaállok én is s lelkem virágait: hálámat, szerete- temet hozom elődbe. Hódoló, alázatos, lélekkel, ünnepi ajándékul: szivemet ajánlom fel. Itt van szivem, neked adom, Uram, Királyom, Megváltóm! S amint a rózsák városában, betértél Zakeushoz, térj be én hozzám is. Fogadd el szivemet, állítsd fel benne királyi trónodat s légy életem Királya, üdvössége, megtartója. Jézus! Nagy Király! Áldott légy, ki jöttél az Urnák nevében! Ámen. Bibliaolvasás: Lukács 19:29—38. Virágvasárapon, hozsánnázó tömeg, virág és zöld ágak között mint király, diadalmenetben vonult be Jézus Jeruzsá­lembe. Bevonulásának az volt a célja, hogy Jeruzsálem népének, Izraelnek és az egész világegyetem felett. Ha meg­ostorozzák, kereszttfára szögezik, ha meg ölik, akkor is király, akkor is uralkodni fog. Eljön az idő, amikor e világnak or­szágai a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lesznek! Eljön az idő, amikor meg lesz az ő akarata, eljön az Ő országa. A tovatűnő évtizedek, évszázadok mö­gül előjön-e, kibontakozik-e az ő orszá­ga ? Csak egy példát lássunk meg. A világnak alig van szebb, Istentől gazdagabban megáldott helye, mint Ja­maica szigete. Az azúrkék égbe nyúló, dús gazdag őserdőkkel boritott hegyeken kívül, ültetvényekkel, farmokkal, gyü­mölcsös kertekkel megrakott síkságok te­rülnek el a szigeten, melyen bőven terem a kávé, citrom, narancs, banána, szőllő, pineapple. Az őserdőkben a szivárvány minden színével ékeskedő tollú madarak játszadoznak. Azonban a milyen csodaszép a külső, épolyan nyomorúságos, könnyel, szenve­déssel teljes volt az emberek élete. A ró­zsaligetekből, narancserdőkből nem öröm és hálaadás, hanem jaj és átok szava hal­latszott. Mert Jamaicában könyörtelen rabszolgaság volt. A férfiak egész napon át dolgoztak, a nők sirtak s a szomorú­ságba sehonnan sem jött vigasztalás. A sziget lakói nem voltak sem a magokéi, sem egymásé. A házasságot csak azért engedték meg a rabszolgatartó urak, hogy gyermekek szülessenek, akiket ők majd eladjanak. Minél szebb, testben, lé­lekben fejlettebb volt a gyermek, a szülő annál nagyobb szomorúsággal szemlélte, mert tudta, hogy igy hamarább elveszik tőle s eladják. Hiába volt a szép holdas est, hiába nyílt a szerelem az ifjú szi­vekben, mert az ifjúnak annál nagyobb volt fájdalma, minél szebb, kívánato­sabb volt az, aki iránt szerelem lángolt fel szivében’, mert elvették, elragadták s eladták előle. És ha valaki fel merte emelni szavát, vagy kezét, ott volt a korbács, a börtön s a halál. A leigázott, állati sorba sü- lyesztett emberek szivéből felszállt forró ima: Óh Isten! bárcsak megszakasztanád egeidet s leszállanái a mi szabaditá- sunkra! A sötétségben ülő nép lát-e világossá­got? segithet-e rajta az ég? kiild-e szá­mára szabaditó királyt? 1823 júniusában kötött ki az első misszionárius Jamaica szigetén. Ez a misszionárius Knibb Tamás volt. Ő azon­ban három hónap múlva maláriában meghalt. Mikor halálának hire megérke­zett, testvére, Knibb Vilmos, azt mon­dotta : én elmegyek és folytatom meghalt testvérem munkáját! El is ment. Hirdette az evangéliumot, együtt dolgozott, együtt szenvedett a szegény rabszolgákkal. Lázadással, for­radalom szitásával vádolták. Elfogták, kezeire, lábaira bilincseket raktak s bör­tönbe zárták. Az általa épített templo­mot szeme előtt gyújtották fel és égették porrá. Több évi munka, megaláztatás és szen­vedés után visszatért Angliába, hogy fel­rázza Anglia lelkiismeretét. Bejárta az országot és beszédeket tartott. Azt mon­dotta : ha nem tudom elérni célomat, nem tudom felébreszteni az angol nép lelkiis­meretét, visszamegyek Jamaicába és ha meghalok, akkor odaborulok Isten elé és úgy könyörgök: Uram! nyisd meg Ang­lia szemét, hogy lássa meg a rabszolga­ság borzalmait és törölje el azt! A nép hallgatott rá, a parlament hall­gatott rá, az imádság meghallgatást ta­lált. Knibb Vilmos elérte célját, a rab­szolgaság eltöröltetettt. 1838 jul. 31-én éjfélkor volt a felsza­badulás ideje. Amikor a kitűzött óra kö­zeledett az elgyötört, szegény rabszolgák seregestől gyülekeztek a templom köré. Énekléssel töltötték az időt. Mikor az idő éjfél felé közeledett, Knibb a szószékre ment és ezt mondotta: a rabszolgaság szörnyetege haldoklik! Mikor az óra ütni kezdte a tizenkettőt, újra ezt mondotta: a rabszolgaság szörnyetege haldoklik! S amikor elütötte a tizenkettőt, örömmel kiáltotta: meghalt a rabszolgaság! A je­lenet leírhatatlan volt. Az épület falai megremegtek attól az örömujjongástól, ä mi a szivekből, az ajkakról feltört! A templomtól a temetőbe mentek. Egy dí­szes koporsót kisértek. S a nyitott sir szélén megállva, mikor leereszteni kezd­ték a koporsót, az óriási tömeg öröm­könnyeket sirt s diadalujjongásban tört ki, mert a koporsóban a rabszolgaság jel­vényeit, a bilincset és korbácsot temet­ték el. A NAGY KIRÁLY JÖN! HOZSÁN­NA! Elment Jamaica szigetére s ledön­tötte a rabszolgaságot! Eljött Ameriká­ba s ugyanezt tette. Elmentt sok más helyre s még elmegy mindenzvé s ledönti a tudatlanság, a babona, a bűn, az emberi kapzsiság, igazságtalanság trónjait, meg­öli az embereket kizsákmányoló, rabság­ban tartó hatalmasságokat s elhozza az egész világra a szeretet, az igazság, a bé­kesség országát, Istennek országát! A világ országai a mi Urunkéi lesznek, ha munkatársakra, bizonyságtevőkre, kato­nákra talál. A nagy Király jön most is. Katonákat toboroz. Téged keres. Állj be harcosai sorába, küzdj, dolgozz érte s akkor ott leszel abban a nagy virágvasár­napi diadalmenetben, amikor a föld min­den népe, nemzeti eljönnek s királlyá ko­ronázzák Jézust. Dicsérje Jézust a világ! Angyal sereg elő! Hozdd, hoz'dd elő a koronát s legyen kiráD, király, világ ki­rálya ő. IMA: Királyom ! Jézusom! im elődbe állok és arra kérlek: sorozz be engem is a Te érted s országodért harcolók nagy hadseregébe. Add meg nékem azt a ke­gyelmet, hogy én is munkatársad lehes­sek s veled harcolhassak a bűn uralmá­nak megdöntéséért s a Te országod ter­jesztéséért. Használj fel engem is úgy, hogy az én életem által is kevesebb le-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom