Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-23 / 8. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8-ik szám. REFORMÁTUS SZEMMEL NEMZET-GYŰLÉS. Kissé erőteljesen hangzó szó s talán nem is lesz egészen illetékes reá, — de hát csaik hagyjuk meg annák, aminek kezdetben nevezték: a buffaloi nemzetgyűlés. Harminc vagy negyven amerikai magyar hetilap hívta össze, közöttük mint egyetlen napilap, a clevelandi Szabadsággal. Oélja, hogy ez év Március idusán összehozza az amerikai magyarság egyházainak, egyleteinek képviselőit, tehát az egész amerikai magyarságot s az amerikai magyarság eme tényleges képviseleti gyűlésén megtanácskozza azokat a nagy feladatokat, amelyeknek megoldása, irányítása, diadalra vezetése az egykori Amerikai Magyar Szövetségnek képezte volna feladatát. Az összhivás gondolatát a Tengerentúli Magyarok Szövetségének eszméje adta. Ez a szövetség már megalakult New Yorkban, az ottani napilapnak, az Amerikai Magyar Népszavának vezetése alatt, vagy erkölcsi támaszával. Elnököt is választott, akinek mintegy az amerikai magyarság vezetőjének kellene szerepelnie. Az amerikai magyarságnak mi is alkotó részei vagyunk s igy nemcsak jogunk, hanem kötelességünk a kérdéshez hozzászólni. Hozzászólásunk pedig nem történhetik másként, mint a magyar kálvinista embernek egyenességével, nyíltságával és őszintességével. Aki figyelemmel kíséri az amerikai magyarság közéletét, az jól tudja, hogy nálunk minden közéleti kérdés egyik vagy másik napilapnak, a clevelandi vagy a new yorki napilapnak a házi ügyeként van kezelve. Magyar-Ameriká- ban nem merült még föl olyan gondolat, lett légyen az akármilyen nagy, akár milyen egyetemesen magyar érdekű, hogy ne kellett volna szenvednie a két lap rivalitása, üzleti érdeke .miatt. Az Amerikai Magyar Szövetség ennek az üzleti versengésnek a halottja. A clevelandi, a new yorki Kossuth-szobrok ezeknek az üzleti érdekeknek jegyében születtek meg. Amit az egyik magáévá tett: arra ’föltétlenül “feszítsd meget” kiáltott a másik. Vagy ha ezt nyiltan megtenni már túlságosan szemérmetlen dolog lett volna: tessék-lásségból dobott oda egy pár jó szót, de őrizkedett attól, hogy igaz lélekkel oda álljon a gondolat mellé, amely a rivális lap hasábjain látott napvilágot. Arra még nem volt eset, hogy a két lap összefogjon s engedje szabadon kifejlődni azt a közszellemet, amely nélkül pedig valójában nincsen amerikai magyarság. Ugyanez ismétlődik meg a buffaloi nemzet-gyűlés gondolatával s maga az amerikai magyarság tehetetlen, mert hiszen a sajtó tényleges hatalom, amely- lyel szemben a nyilvánosság piacán nem tud hasonló erőt állítani. Marad az, ami volt: a két napilap játéklabdája. De ha ez igy van: vajon nem kellene-é fölébrednie a két lap igazi magyar lelki- ismeretének? Avagy az oly fennen hangoztatott magyar lélek nem tud magasabbra emelkedni az üzleti érdekek határainál? Vajon ennek a magyar léleknek nem az velna az igazi kötelessége, hogy tegye félre már egyszer az önérdeket s legyen az, aminek lennie kell: az amerikai magyarság szolgája, áki nem lát maga előtt más érdeket, csak ennek az amerikai magyarságnak, a magyar léleknek, a magyar gondolatnak érdekeit! ? ..... DE HÁT HOL VAN ez az amerikai magyarság? Megje- lent-é már valaha is a maga egészében? Sarkára állott-é csak egyetlen egyszer is, hogy kikövetelje magának az elsőséget és valóban ur legyen a maga portáján? Higyje el pedig nekünk ez az amerikai magyarság, hogy tulajdonképen ezen fordul meg minden. Ne engedje magát vezettetni, hanem vezessen ő s vegye önmaga a saját kezébe önsorsának intézését! Ha majd az lesz a sajtó érdeke, hogy egyetemes jelleggel szolgálja az amerikai magyarságot: majd nem kell akkor panaszkodnia! Majd meglátja akkor, hogy milyen szent békesség lesz egyszer a napilapok között, mihelyt ráeszmélnek arra, hogy az egyetemes szolgálatban, a vállvetett munkában rejlik az üzleii érdeknek is a legfelsőbb foka! Nem irigyeljük mi a napilapok erkölcsi vagy anyagi sikereit, de csodálkozunk azon, hogy erre az igazságra még nem jöttek reá. Hiszen mennél nagyabb, mennél egységesebb, mennél erőteljesebb ez a magyarság: annál nagyobbak lesznek az ő sikereik is, és annál tovább fog tartani existenciájuk is! Hiszen az amerikai magyar sajtó csak addig él, amig az amerikai magyarság existál. Ha ez meghalt: elpusztultak újságjaik is. Ennek a magyarságnak pedig egyenesen halálos mérge a megoszlás, a pártoskodás ! Mennél nagyobb és mennél egységesebb tömböt alkot: annál tovább tart az élete is. És jmennél jobban megosztja önmagát s mennél kevésbbé törekszik arra, hogy .egységes életjeleket adjon önmagáról: annál hamarabb ássa meg saját magának sírját! Sajtónak és magyarságnak egyaránt érdeke tehát, hogy békesség és egység legyen sorai között, hogy egyetemes, egységes és teljes legyen minden megmozdulása. Sajtónak és magyarságnak egyformán érdeke, hogy teljes legyen a mostan tervezett buffaloi nemzetgyűlés is! Föl tehát, amerikai magyarság! Egyházaitokban, egyleteitekben ne hallgassátok agyon a fölmerült gondolatot! Ne nézzétek, hogy kitől jön, milyen forrásból táplálkozik! Nézzétek a magatok érdekét s ha ez a magyar sajtó csak az egymás elleni harcban tudja fecsérelni saját erejét és élet-lehetőségeit, — ha a buffaloi nemzet-gyűlés összehívásának is tulajdonképen ez a szülő anyja, — ha benneteket csak eszközül használnak a lapok: úgy használjátok most az egyszer ti magatok eszközéül a sajtó versengését s azon keresztül lépjetek föl arra a magasságra, amelyen az amerikai magyarságnak állania kell! Ezt kívánja tőletek nemcsak a magyar eszme, a magyar gondolat, a kitűzött nagy célok igaz szolgálata, — de ezt kívánja tőletek saját jövőtök és a jövőben való megmaradásotok is! A NEW YORKI VEZÉRT Nem akarja elismerni a clevelandi tábor, mert azt mondja, hogy nem törvényes utón emelkedett a vezéri polcra. Lehet, hogy valóban ez a vonakodás oka, ■bár a régi rivalitás erősen gyanússá teszi az indokolást. Kétségtelen dolog azonban, hogy a “király-választás” nem volt egészen legitim. A református lélek alapja a demokrácia s azt a legjobb akarattal sem lehet mondani, hogy a new yorki vezér demokrácia elveinek alkalmazásával került a vezéri polcra. Mi nem akarunk ítéletet mondani, de ha Dr. Jósika-Herceg Imre csakugyan az a nagy ember, aki hivatva van az amerikai magyarság vezéri méltóságára: ezt az igazságot el kell ismernie s akármilyen körülmények vitték is oda, az első helyre: nagyságát azzal mutatja meg, ha most már oda áll az amerikai magyarság buffaloi juryje elé, számot ad eddigi munkájáról s a vezéri tárcát rendelkezésére bocsátja annak az amerikai magyarságnak, amely reá nézve is, másokra nézve is egyedül lehet jogforrás. Önmagunkat becsüljük meg, hogyha ezt a souverainitást elismerjük.
