Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-09 / 45. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. AMOSZ. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége. Borsos István prédikációja. Az amerikai magyarság hivatása. Irigylem a bérei sast, mely izmos szárnyaival töri át a fellegek honát, s ott lebeg a szemhatár zenitjén a ködös messzeségben. Irigylem éles szemeit, amely előtt feltárulnak a térnek hatalmas arányai. Egyetlen pillantással tekinti át a végtelenbe vesző látóhatárt s megméri annak mélységeit. E lebegő, könnyű mozdulatlanságban azután egy portiról lát meg egyszerre mindent: ősi fészkét, — elhagyott otthonát, magas szikla fészkét .. . Óh végy szárnyaidra minket is, óh EMLÉKEZET. Emelj fel a gondolat szárnyain abba a csudálatos magasságba, ahonnan egy pillantással tekinthetünk át az óceánon arra a földre, hol bölcsőnk rengett, hol kedveseink, édes Apánk, édes Anyánk sírjai domborulnak. Jertek gondolatban e rövid templomi óra alatt arra a földre, melyről ide vándoroltatok, e fogadott HAZA földjére, melyet az UR mutatott néktek. Hadd gyönyörködjünk: I. Nemzetünk múltjának dicsőségében. II. Hadd sírjunk Nemzetünk mérhet- len nagy gyászában. III. Valósítsuk meg az AMOSZ-ban, az amerikai magyarok országos szövetségében a REVÍZIÓS gondolatot, háború nélkül vissza állítani MAGYAR- ORSZÁG ezer éves Kárpát övezte régi határait. Figyelmezzeték .... I. Testvérek: Nekünk a múlt csak egy behantolt sírbolt, amelyben kegyetlenül porlado- zó ereklyéket sejt, de a miket onnan életre kelni nem látunk többé soha: ha nincs élő hitünk, élő reménységünk. Szent Magyarország minden talpalatnyi földe a régi EZER ÉVES határokon belől. Ott élt, ott küzdött egy hosz- szu ezred éven át, hogy fajának nemes tulajdonságaival pótolja rokoni és baráti támogatás hiányait. ISTEN volt segítsége a megpróbáltatások idején, menedéke a kétségbe esés szomorú perceiben. Ezer éven át KELET minden erőszakos hatalma rajtunk gázolt keresztül. Testünkkel fogtuk fel a csapásokat, őriztük, oltalmaztuk NYŰGÖT müvelségét, civilizációját, a keresztyén- séget, a Krisztus evangéliumát. Hányszor roskadtunk össze saját vérünkben, midőn szomorú tekintetünk elhagyatva emeltük az égre. Nemzedékeinket irtották ki; ember öltőkre rakásra gyilkolt csecsemők hulláin tört előre a pusztítás, hogy üszköt vessen a családi tűzhely szentélyébe és kiirtsa onnan a mosolyt és a boldogságot. De összeroskadó hamvaiból mindig csak megújulva támadt ám fel ez a nemzet. Megkönyörült rajtunk az Ur. Ellenségeink kezéből kicsavarta a fegyvert a MAGYAROK ISTENE. Sajó, Mohács, a 150 éves török uralom, a Habsburgok 400 éves bitang elnyomó uralma: — nem tiporta le. Hisszük NEM FOGJA elpusztítani a TRIANONI csapás sem. Igaz ez okok hosszú láncolatai, melyek birodalmakat alkotnak és döntenek meg a GONDVISELÉS titkos intézkedéseitől függnek. Isten az egek magasságában tartja a Nemzetek gyeplőit, s minden szív az ő kezében van. Most vissza tartja a szenvedélyeket, majd megereszti a féket, ... ő az, aki legtávolabbi okaiban előkészíti az eseményeket, és változást idéz elő, a melyek visszahatása csak évszázadok múlva észlelhető. Bizony: mint Petőfi Sándor a költő énekli: Oh, nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka: — Magyar tenger vizében hunyt el . . . Éjszak, kelet s dél hulló csillaga. Ma pedig béreljük ős régi Fiumei kikötőnk . . . Hiába, a magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke. Legnagyobb átka: az egyet nem értés. Átok verte meg a magyart, mert az soha össze nem tart. És mégis azt mondom a költővel: Félre kis lelküek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet . . . Él még a Magyarok Istene . . . Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat, hiába sorvadozzanak — Egy átok súly alatt. Még jönni fog, még jönni kell Egy jobb kor mely után, — Buzgó imádság epedez, Százezrek ajakán . . . (Hymnusz.) De hát érdekelheti-e az amerikai magyart, az elhagyott HAZA ? II. Testvérek: Minden chinai kivándorló, holttestét vissza viteti szülő földére, elhagyott HAZÁJÁBA. HAZA. Titokteljes szentséges szó. Megmérhetlen szeretet hatalmas forrása. HAZA. Föld, hol bölcsőd rengett, ahol az anya csók melege keltett fel a te gyermek »álmából, ahol bölcső dollal, magyar dallal, magyar imádsággal szen- derültél gyermek ágyadban. Remegő szivünk csak oda kívánkozik, mint a fészkéből kivett pelyhes madár az anyai szárnyai alá . . . Idegenben adhat neki a világ összes kényelmet és nagy gazdagságot, boldogtalannak érzi magát, csak oda — oda vágyik vissza. S vissza nem mehet, boldogtalannak érzi magát s ha itt hal meg, boldogabb, ha azt a maroknyi port teszik feje alá, koporsójába, a melyet a haza földjéről hozott magával. Nyugtalan tekintete, oda tapad az égbolt peremére, amelynek végső,— szürke sávolya úgy gondolja talán már hazájának határára borul. Elnézi a nyugvó napot, a hold fényes éjszakában lefutó csillagot. Köszönti a felhőt, üdvözli a madarat, amely onnan feléje száll, kéjjel szivja magába a szellőt, amely sápadt arcába csap, mintha azt hinné, hogy fáradt szárnyán magával hozza a szülőföld üditő levegőjét és virágainak langyos illatát . . . Szivet cseréljen, aki hazát cserél... Mondja a költő s igaza van .... Az amerikai felhőkarcolók bámulatba ejtik. De itt is eszébe jut az elhagyót kis falu temploma, fehérre meszelt fala. Visszaemlékezik a pap imájára, a hívek énekére, az esti harangszóra. Eszébe jut az akác lombos, eperfás udvar, a muskátlis kis ablak, zöldre festett rácsa, zöld sa- lugáterje ... Szivet cseréljen, aki hazát cserél . . . Az egész világért, az összes emberiségért csak az egy igaz ISTEN fia, a Jézus Krisztus hallhatott meg. Az ember meghal gyermekéért, családjáért, hazájáért, halandó ember többet ki nem bir. (Kölcsey). Az Isten az embernek csak egy szivet adott, egy szívnek csak egy hazát.... De ne feledjük amerikai magyarok: az emberi szivnek két kamarája van. Nekünk a mi hitünk sze-
