Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-17 / 33. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. AUGUST 17, 1929. No. 33. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden Rev. J. Melegh közlemény és , 134-8th Ave f«*lelős szerkesztőhöz ,ofon: 22742 Magyar vizsgák. (M.) Magyar Amerikában s magyar Amerikának református berkeiben ismét vége felé közeledünk egy szorgalmi időszaknak: itt van a nyári magyar iskolák vizsgáinak ideje. Rekkenő hőségben, templom-basementekben, alkal- maltlan helyeklen, tankönyvek, taneszközök nélkül, de nagy hittel és lelkesedéssel folyt a munka átlag két hó- napon át, hogy itt született gyermekeink mennél mélyebben behatoljanak szent hitünknek, nyelvünknek és magyarságunknak rejtekeibe. Vizsgáznak a gyermekek s már magában véve az a tény, hogy ott állanak a gyülekezet előttit, már egy diadalmas vizsga reájuk nézve. Már egyszerű megjelenésükkel is igazolják azt, hogy egy nyárnak, nyári vakációjuknak tekintélyes részét föláldozták, odaadták, azért hogy mennél nagyobb bőséggel vegyék át a reájuk váró szent örökséget. Mig gyermek-társaik egy hosszú iskolai év után élvezték a nyári vakáció áldott és jól megérdemelt örömeit: addig a mi gyermekeink ennek az időnek jó részát is iskola-padban töltötték el. És az a készség, amelylyel fölveszik, meghozzák ezt az áldozatot: már ez is bizonyságtevés a mi gyermekeink mellett. Lehet, hogy nehezebben gördül ajkukon a magyar szó, mint otthoni gyermek-társaik ajakán: de iskoláinkba hitünk, fajunk, nyelvünk szere - tete vezette s tartotta bent őket s még ha van is közöttük, —.ugyan melyik iskolában nincsen olyan ? — aki akadozva felel: magyar szivükben, magyar lelkűkben diadalmasan hívják versenyre még otthon levő társaikat is. Vizsgáznak a szülők, akiknek legfőbb törekvése, hogy a rájuk bízott talentumokkal, gyermekeikkel, híven sáfárkodjanak. Amikor gyermekeiket felhozták a nyári iskolába, amikor gondot viseltek arról, hogy azok oda föl is járjanak, — amikor ügyeltek arra, hogy leckéiket otthon el is végezzék: maguk küldendő ezen a címen: McKeesport. sem tudtak talán róla, \\p^y°n kemény vizsgán mentek kérészit... Arról kellett vizsgázniok, hogy mennyiben él szivökben szent vallásunknak szíeretete, mennyiben óhajtják gyermekeiket magyar nyelvünkben, magyar érzéseinkben nevelni, — mennyiben óhajtják magyarságunkat a jövő nemzedékben is fenntartani. Amikor azok a gyermekek a vizsgákon felelnek, amikor zsoltárokat énekelnek s magyar nóta csendül föl ajkaikon: jusson eszünkbe mindig, hogy abban a pillanatban nemcsak a gyermek áll előttünk, hanem ott áll őbenne és ő általa az édes anya, az édes apa is. Ott áll a magyar szülő, akinek lelkülete mellett a legszebb és legigazabb bizonyság mindig a gyermek, 'az általa nevelt jövendő reménye. Vizsgáznak az egyházak, amelyek e •nyári magyar iskolákat fenntartják. Vizsgáznak és bizonyságot tesznek arról, hogy ők magyar református hitéletüket nemcsak a jelenben, nemcsak a vasárnapi prédikációk meghallgatásában, nemcsak saját maguk máról- holnapra való fenntartásában kívánják leélni, hanem tisztában vannak a reájuk váró nagy feladatokkal: a jövő nemzedék megtartásának nagy feladatával. Amely egyház nem mutatja meg a maga Istenben 'és sajált jövőjében vetett hitét a nyári magyar iskolai munka cselekedetében: az is vizsgázott, de vizsgája nagyon szomorú eredménynyel zárult. Mennél erőteljesebb az egyház iskolája, mennél nagyobb gondot fordit valamelyik gyülekezet a gyermeknevelésre: annál szebb, annál diadalmasabb lesz reá nézve ez a vizsga, mert azt igazolja, hogy ott áll hivatásának magaslatán. Vizsgáznak a tanitók, akik szinte lehetetlen körülményiek között végzik nehéz munkájukat. Rendes iskola-termünk alig van. Egy pár egyház csupán, amely ilyennel dicsekedhetik. Jól tudjuk pedig, hogy az eredményes munkának milyen alapvető föltétele a rendes helyiség. Tankönyveink nincsenek. Jóformán minden tanítónak úgy kell megírnia, összeállítania azt a tananyagot, amelyet föl akar ölelni. Taneszközökről még csak nem is beszélhetünk. Hiába zörgetünk saját magunknál, hiába zörgetünk másoknál: szavunk mindeddig süket fülekre talált. Modern iskola helyiséget nem tudunk magunknak teremteni, de tankönyvről és taneszközökről gondoskodnunk kellene s az amerikai magyar nevelésnek hóna alá kellene nyulniok azoknak, akiknek ez erkölcsileg is, anyagilag is módjuk-' ban áll. Tanítóink évről-évre dolgoznak, — lehetetlen körülmények között s azért munkájuk mégsem eredménytelen. Más viszonyok között hasonlíthatatlanul nagyobb eredményeket mutathatnának föl, de amit elérnek és fölmutathatnak: annál nagyobb dicsőség, annál diadalmasabb vizsga rájuk nézve. Legyen hála, köszönet és elismerés az amerikai magyar nyári iskolák tanítóinak, legyenek azok akár lelkészek, akár hivatásos tanitók. Nyári iskoláink vizsgái folynak s mi jól eső érzelemmel nyugtathatjuk meg szemeinket azok eredményein. Csak arra vigyázzunk, hogy ezek a sok munkával, sok verejtékkel elért eredmények el ne kallódjanak. Gyermekeinkről évközben se vegyük le kezeinket egy percre sem. Gyűjtsük ösz- sze kicsinyeinket akkor is, amikor azok a rendes iskolai év folyamán a nyilvános iskolákban vannak elfoglalva. Ha ezt elmulasztjuk: a jövő évben kezdhetjük újból az egészet, mert amit a gyermek megltanult az idén: hatszor elveszti egy év alatt, ha nem foglalkozunk velők. A vasárnapi iskolák kitűnő alkalmat nyújtanak erre mindenütt s ahol lehetséges: gyűjtsük össze gyermekeinket ezen kívül legalább egyszer hetenként! Csak egy rövidke órára csupán s akkor meg is fogjuk tartani azt, amit iskoláinkban a nyári hónapok alatt szereztünk.
