Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-19 / 3. szám

2-i'k oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ilc szám. igyekvő lelkipásztort, hogy összeroncsolt tagokkal vitte a szerencsétlenség szemtanúja, Melegh Gyula lelkész a mckeesporti kórházba. Mindent elkövettek megmen­tésére. De az orvosi tudomány már nem tudott rajta segíteni. Másnap, Szombaton délután 1 óra 30 perckor nemes szive megszűnt dobogni. Horváth Sámuel 44 évvel ezelőtt született Tarca- lon, Zemplén megyében. Fiatal korában jött ki fivérei­hez az Egyesült Államokba. Első állomása South Nor­walk, Conn. volt. A szomszédos magyar telep, Nt. Lud- man Sándor bridgeporti lelkész buzdítására a lelkészi pályára lépett. A Mercesburgh, (Pa.) akadémiára irat­kozott be, majd Bloomfield, N. J.-be ment, hogy ott a magyar nyelvbeni ismereteit gyarapítsa. A kollégiumot a Franklin és Marshall egyetemen végezte Lancaster- ben, ugyancsak ott végezte a Reformed Church theolo- giáját is. Első egyháza Akron, Ohioban volt. Hét esztendeig volt lelkész Akronban. Onnan a virágzó Lorain, O.-i magyar református gyülekezetbe ment. Lorainban öt évet szolgált. A homesteadi gyülekezet hívta meg Lo- rainból hat évvel ezelőtt. Mint loraini lelkész nősült meg. Feleségül vette Dókus Boriskát, Dókus Gábor south norwalki ref. lel­kész leányát. Boldog házas életet éltek. Isten 5 fiú gyermekkel áldotta meg őket. A legidősebb fiú 10 éves, a legfiatalabb 5 hónapos. Horváth Sámuel a közép magyar református egy­házmegyének hosszabb ideje elnöke volt s újabban az egyházmegye bizalma ismét benne központosult, őt választották meg, amikor az elnöki szék megüresedett. A Reformátusok Lapjának négy éve szerkesztője. Temetése Szerdán délután e lapzárta után történt. Horváth Sámuel megrendítő halálát nagy részvét­tel vették tudomásul nemcsak a református körökben, de mindenütt, ahol magyar szív dobog. Temetésé­ről a jövő számban közlünk tudósítást. LAKY ZSIGMOND. TANULJ MEG IMÁDKOZNI! I. Tlhess. 5:17. Az ima Istennel való társalkodás. Az a szent áhitat ez, amelynek szárnyain a föld porából a magasba emelkedünk. Száll, száll a lélek az imádság szárnyain fel a magasságos Isten trónjához és itt kibuzogja vágyait, reményeit; elpana­szolja fájdalmait, keserűségeit; bevalja bűneit és esd ekei mennyei kegyelemért. És az ajóságos atya meghallgatja a be­csületes, az alázatos, az őszinte, a bizó, a szeretetteljes, a bűnbánó imádságot és megadja az ő gyermekének mindazt, a mit igaz szívből szent alázatossággal kért tőle. Hogyan kell imádkozni ? Mindenek előtt legyen . az imádság becsületes. A becsületesség olyan jellemvonása az em­bernek, ami kedvessé és vonzóvá teszi a viszonyt közte és embertársai közt. Az igazságnak kinyilatkoztatásával önma­gunkat (hozzuk közelebb embertársaink leikéhez. Ám képzeljetek el egy olyan embert, aki a hazugság révén akar ma­gának barátokat szerezni s azt fogjátok látni, hogy ha ideig-óráig sikerül is fel­színen maradnia, előbb-utóbb terve meg­bukik. Hátha még Istent akarja valaki imájában egyenesen félre vezetni, az ilyen ember ne csudátkozzék azon, ha Isten elveti magától. Az imádságba fog­lalt hazug szavak, mint az áldozati ol­tárra feltett rothadt gyümölcsök, undort keltenek a mennyei atya lelkében. Saját magát teszi bolonddá és ugyanakkor Istent is káromolja az az ember, aki imádságát hazug szavakkal béleli ki. Ha tehát azt akarjuk, hogy imánk meghall­gatásra találjon, legyen annak minden szava becsületes és tiszta. Imádkozzunk továbbá alázatosan. So­ha se utánozzuk a bibliai farizeust, aki kevélyen verte a mellét és büszke ön­teltséggel mondotta: “Hálát adok né­ked Istenem, hogy nem vagyok, olyan, mint más emberek!” Akár magasztalás, akár könyörgés formájában mondjuk is imánkat, abban mindig kifejezésre kell jutnia annak, hogy mi' minden tekin­tetben függünk egy oly lénytől, aki ná­lunknál erősebb, tisztább és kegyelme­sebb. Amikor Ábrahám fcönyörgött az Ur­nák Sodorna megmentéséért és arra kérte az Urat, hogy ha találtatik ott ötven igaz, hát ne veszítse el a helyet s amikor az Ur ebbe beleegyezett Ábra­hám egészen merészen tovább ment és az ötvenről tizre szállt alá: amint Ábra­hámnak merészsége egyre növekedett ebben az arányban nevekedett alázatos­sága. Olvassátok el ezt az imát! Meg­találhatjátok a Mózes első könyve 18:20-33-ban. A hamis alázatosság, mert van ilyen is, azonban éppen olyan utálatos az Is­ten előtt, mint a hazugság. Őrizkedjünk a hamis alázatosságtól. Mert minél in­kább megismejük Istennek fenséges nagyságát s ami elenyésző kicsinységün­ket, annál inkább kell, hogy megalázzuk magunkat Istennek hatalma előtt. Az­után meg Isten csak alázatos szívből fakadó imádságot hallgatja meg. Legyen a mi imádságunk forró, ko­moly imádság! Jákob komolyan, forróan imádkozott és Istentől uj nevet nyert. Amikor igaz vágyódással igy szólott: “Nem bocsátlak el, mig meg nem áldasz engemet!”, Isten látta imájában a szent komolyságot s megáldotta őt. Előbb azonban bebizonyitotta néki azt, hogy ravaszsággal és cselszövéssel semmire sem mehet. És ez az igazság ma is áll. Igen sok ember az embertársaival szem­ben a ravaszság és a cselszövés utján akar érvényesülni. Csak egész természe­tes, hogy az ilyen emberek ravaszságo­kat és szelszövésüket Istennel szemben is érvényesíteni akarják. Isten azonban a Jákob példájában világosan felmutat­ta előttünk, hogy becsületes komoly­sággal többre megyünk, mint cselszö­véssel. Bizony, bizony, ha manapság az emberek oly komoly törekvést tanúsíta­nának az imádkozásban, mint a világi javak megszerzésében, nem lenne any- nyi boldogtalan ember! Imádkozzunk kitartással! Ábrahám és Jákob kitartással imádkozott és mind­kettő győzött. Jézus a Getsemáné kert­jében egymásután szent kitartással há­romszor is imádkozott s főképpen azért, hogy legyen meg Istennek akarata. És Isten akarata meg lett. Pál apostol is háromszor imádkozott az Úrhoz, hogy távolítsa el a tövist a testéből. Az ered­mény az lett, hogy Istennek kegyelme még inkább megsokasodott rajta. A kitartás megnyerő jellemvonása az embernek. És a kitartás mindig győzött s győzni fog ezután minden téren. Lu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom