Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-08 / 23. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JUNE 8th, 1929. No. 23. SZÄM. AMERIKAI F&GYAR Református o uie jo'j Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A MÁSODIK REFORMÁTUS NAGYGYŰLÉS. Az Amerikai Magyar Református Lel­készegyesület második évi nagygyűlése Május 27-én délután 2 órakor vette kezdetét Buffalóban. Dacára annak, hogy a gyűlés kezdete hétfőre esett, és hogy a tagok nagyrészének óriási tá­volságot kellett megtennie, a gyűlés ele­jén nagy számban voltak jelen. Várakozással és reménységgel tekin­tettünk e nagygyűlés elé. Nem csalód­tunk. A nagygyűlés olyan volt, amilyen­nek lennie kellett. Akik sokat vártak e gyűléstől, nem csalódtak. Akik remény­séggel tekintettek a gyűlés elé, meg­nyugvással állapítják meg, hogy re­ménységünkön felül sikeres volt a Nagy­gyűlés. Id. Kalassay Sándor, a Lelkészegye­sület elnöke nyitotta meg a gyűlést. Megnyitó beszéde annyira érdekes és történelmi jelentőségű, hogy azt lapunk egy más helyén teljes egészében közöl­jük. Az előre készített napirenden tekin­tettel arra, hogy a Nemzetgyűlés követ­kezett a Református gyűlés után, vál­toztatni kellett. A jelenlevő tagok szinte egyhangú véleménye az volt, hogy a revízió kérdésében kapcsolatot_ kell ke­resni a Lelkészegyesülethez hasonló célú egyesületekkel és intézményekkel. A gyűlés kezdetén ez a kérdés foglalta le a gyülésezők figyelmét. Sorra kerültek a tervbe vett előadá­sok, az evangelizálásról, az ifjúsági munkáról, a konfirmálásról, a Nők mun­kájáról, a lelkészképzésről. Különös je­lentőséggel birt a hazai kapcsolatokkal foglalkozó jelentés. A bizottság javasla­tait a következőkben fogadta el a Nagy gyűlés: 1. A legnagyobb szükségét érzi an­nak, hogy az amerikai és magyarországi magyar református egyházak a lehető legszorosabb lelki kapcsolatban éljenek egymással úgy, amint annak alapjai a Tiffini Egyezményben le vannak fek­tetve. 2. Szükségesnek és kívánatosnak tart­ja, hogy ez a kapcsolat erőteljesen kifej­lesztessék a magyarországi református egyház és az amerikai kálvinizmus kö­zött. 3. E lelkikapcsolat kiváló eszközének mutatkozik az evangelizáció, amely egyes kiváló egyházi embereknek rend­szeres és kölcsönös látogatásai alapján volna munkálva. 4. Nagyfontosságunak látja az Ameri­kai Ref. Lelkészegyesület a lelkész­tanár- és diákcserék gondolatát és terv­szerű kiépítését, amely eszközökre és azok keresztülvitelére bizalomteljes sze­retettel hívja fel a közegyházak hivata­los vezetőinek figyelmét . 5. Az iratterjesztés erőteljes kiépitése a magyarországi református egyház közreműködőével volna igazán lehetsé­ges, amire nézve külön előterjesztést in­téz a Magyar Ref. Konvent elé. 6. Kölcsönös megállapodás utján jelöl­tessék meg az esztendőnek valamelyik vasárnapja, amikor templomainkban úgy Magyarországon, mint Amerikában a Krisztus mellett egymásról emlékeznénk meg s egymás munkájáért, az Isten or­szágnak e kettős magyar mézejéért imádkoznánk. Ezek a határozatok és a gyűlésen megbeszélt egyébb fontos ügyek jelen­tőssé teszik a gyűlés eredményes mun­káját. Megelégedéssel tekintünk vissza e gyűlésre, megelégedéssel konstatáljuk, hogy a Lelkészegyesület első évi mun­kássága nem volt meddő. Istennek le­gyen hála azért, hogy megáldotta igye­kezetünket, hogy a Lelkészegyesület ál­tal további sikeres munkára megadja a lehetőséget. A Nagygyűlés jelentőségének mélta­tására még visszatérünk. Az előadott és tárgyalt kérdésekről írunk. Most rövi­den csak a legfontosabbról emlékeztünk meg. Hisszük, hogy Isten áldása lesz a Lelkészegyesület további munkálkodá­sán. Laky Zsigmond. Az osztrák köztársaságban 12,988 re­formátus él, közülök 9,133 Becsben. NEMZETGYULES UTÁN. Nem akarunk “tudósítást” Írni, amit helyettünk is bőséggel elvégeznek a vi­lági lapok. Nekünk nincs elegendő te­rünk ahhoz, hogy méltó tudósítást Ír­hassunk az amerikai magyarságnak ama nagyszerű megmozdulásáról, amely Buf­falo városában Május 29, 30 és 31. nap­jain játszódott le szemeink előtt. Lel­künk húrjain még ezek az események játszanak s a fölzengő ének és kicsat­tanó nóta egy diadal-himnusz: az ame­rikai magyarságnak, a cselekvésre kész jelennek és egy bizonyosan diadalmas­kodó jövőnek himnusza. A GYŰLÉS KÉPE. A buffaloi Statler Hotel óriási dísz­termében ott nyüzsögnek az amerikai magyarság képviselői. Magyar-Ameri- ka nem látott még ilyen népes gyűlést. Nem a jelenlevők számára gondolunk csupán, mert hiszen egy-egy kiemelke­dő esemény a népesebb magyar telepe­ken máskor is ezreket szokott össze­hozni, de itt majdnem minden egyes em­ber százakat és ezreket képviselt, az ország legkülönbözőbb helyéről és jó­formán minden zugából. Mi hozta ezt a nagy és reprezentáns tömeget össze? Állapítsuk meg mindjárt, hogy első sorban a revízió gondolata. A szülőhaza sorsa és az a tenni-akarás, amelylyel az amerikai magyarság annak enyhítésé­ből részt kér magának. Saját sorsának iigyes-bajos dolga még sohasem tudta ennyire megmozdítani az amerikai magyarságot. Hiszen nem egy­szer vettünk részt az Amerikai Magyar Szövetség különböző konvencióin: de a magyarságnak ilyen hatalmas képvise­letét még nem láttuk együtt. Az Ame­rikai Magyar Szövetség munkája első sorban az amerikai magyarság belügyei- re terjedt ki, mig a mostani gyűlés leg­fontosabb ügye a szülőhaza volt. És ha a mi népünk ebből a célból hasonlítha­tatlanul nagyobb mértékben képvisel­tette önmagát, ezzel csak arról tett bi­zonyságot, hogy az amerikai magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom