Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-08 / 23. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 23-ik szám. ság ősi hazáját, szülötte földét még önmagánál is jobban szereti. A REVÍZIÓ. Kézzel foghatóan mutatta ezt az a feszült érdeklődés, amely Eördögh Elemér toledoi plebánus reviziós előterjesztését s a reviziós bizottság 'határozati javaslatát fogadta és kísérte. Az előterjesztés maga mestermü volt s már mint ilyen is megérdemelte a leglelkesebb fogadtatást. A végsőkig fokozta ezt a lelkesedést a tartalom, az előadás, amikor az előadó nemcsak ura a maga tárgyának, hanem egyúttal valóságos művésze a tartalom kifejezésének és előterjesztésének. A magyar szívnek, a magyar léleknek, a hitnek, a tudásnak, a lelkesedésnek minden tüze ott lángolt ebben az előadásban s nem csuda, ha lobogó lángra gyújtotta azokat a szikrákat, amelyek a revízió gondolatáért ott égtek minden egyes hallgató lelkében. Méltó folytatása volt ennek az a bejelentés, amelylyel Takaró Géza new yorki lelkész s lapunk főszerkesztője azt a cselekedetet tárta föl, amelyet Amerika magyarságának református része már eddig is fölmutathat a revízió szolgálatában. Eddig ezen a helyen még mi sem szóltunk róla. Nem akartunk szólani addig, amig a szólásnak ideje el nem érkezik. Most azonban, amikor a buffaloi Nemzetgyűlés alkalma paran- csolóan hozta elő az akció hivatalos bejelentését, lapunk más helyén erről részletesebben szólunk. A JÖVŐ KÉRDÉSE. Mig a revizió gondolata a szülőhaza szolgálatában állott, addig az amerikai magyarság jelenével és jövőjével foglalkoztak azok a nagy jelentőségű és az előbbihez hasonlóan értékes előadások, amelyeket Dr. Tóth Sándor lancasteri magyar tanár, Dr. Varga Hugó clevelandi ügyvéd, Kalassay Sándor árvaatya, Tarnóczy Árpád lapszerkesztő és mások tartottak. Hozzánk mindegyik előadás nagyon közel áll, de hogy közel áll az amerikai magyarság szivéhez is, azt igazolja az a sohasem lankadó lelkesedés, amelylyel a gyűlés az egyes előterjesztéseket fogadta. Pedig ezek az előterjesztések nem voltak rövidek. Különösen a Dr. Tóth Sándor előterjesztése volt az, amely nemcsak tartalmában, hanem terjedelmében és hatásában is vetekedett a reviziós előterjesztéssel. Kimerültségnek, unalomnak azonban soha, a legkisebb jele sem jelentkezett, ami megint annak a bizonysága, hogy az amerikai magyarság tud lelkesedni saját sorsáért is, mert van hite saját jövőjében. Az egyes előadások értéke között vájjon ki tudhatna párhuzamot vonni? Vájjon nem egyformán kedves és érté- kes-é mindnyájunk előtt az ifjúság kérdése, a tudomány, a művészet, a kultúra, az árvák, az elaggottak sorsa, a jövő szervezkedés kérdése? A JÖVŐ SZERVEZKEDÉS kérdését Tarnóczy Árpád, a gyűlés előkészítésének lelke, rajongó szereteté- nek méltó tárgya terjesztette elő. A javasolt és elfogadott szervezkedés nem egyéb, mint a régi Amerikai Magyar Szövetség tovább fejlesztése “Amerikai Magyarok Országos Szövetsége, Justice for Hungary: Peace for the World” cim alatt. A szervezet élén egy kilenc tagú Kormányzó Tanács áll, amelybe egy-egy képviselőt delegálnak a katholikus, a protestáns, az izraelita egyházak, az országos jellegű egyletek, a sajtó, — mig négy tagot a Nemzetgyűlés választ. A szervezetnek négy departmentje van, és pedig: reviziós, kulturális, szociális és sajtóügyi osztály. Ezeknek élére a Kormányzó Tanács választ ügyvezető igazgatókat. Ugyancsak a Kormányzó Tanács választ egy elnöki titkárt, aki a gépezetnek központi rugója lesz. Az egyes vidékeken helyi központok alakulnak s ezeknek elnökei évenként egyszer részt vesznek a Kormányzó Tanács gyűlésein, mint teljes jogú tagok. Az első Kormányzó Tanács a következőképen alakult meg: Dr. Jósika- Herczegh Imre (választott tag) elnök, Kövér Sándor (az egyletek delegáltja) alelnök, Tarnóczy Árpád (választott tag) pénztárnok, Dr. Mosonyi Lipót plebánus a katholikusok delegáltja, Csu. toros Elek a protestánsok delegáltja, Dr. Cserna Endre a sajtó delegáltja, Dezső János, Eördögh Elemér választott tagok ,Dr. Tóth Sándor, Király Imre, Drózdy Győző, Molnár István póttagok. Az izraeliták delegáltjának helye még üresedésben van, mig a protestánsok képviseletéről más helyen fogunk külön szólani. Tagok lehetnek mind amaz egyházak, egyletek, társaskörök, stb. amelyek a szervezkedés céljait elfogadják, azokért munkálkodni készek és saját tagságuk után havonként egy centet fizetnek az “AMOS” (Amerikai Magyarok Országos Szövetsége) pénztárába. Mi szeretettel köszöntjük az első Kormányzó Tanács tagjait, akik most már valódi képviselői az amerikai magyarságnak. Munkájukat bizonyára megértéssel, támogatással kiséri majd az amerikai magyarság s megnyugszik azon, nyugodjék is meg, az Isten áldása is. PÉNZÜGYEK. Hogy mennyire komoly volt a buffaloi Nemzetgyűlés munkája, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a philadelphiai Nagy Lajosnak fölhívására a jelenvolt delegátusok $11,799.00 dollárt ajánlottak meg s $985.00 dollárt fizettek be a munka megkezdésére. Természetesen nem sorolhatjuk föl egyenként az ajánlatokat, de mint hozzánk legközelebb állót jegyezzük föl, hogy a Ref. Lelkészegyesület az első évre $500.00 dollárt ajánlott meg. Óriási lelkesedés fogadta a Tóth Béla bejelentését, aki a lancasteri magyar diákok nevében $25.00 dolláros hozzájárulást ajánlott föl. Hisz. szük és reméljük, hogy a megajánlások rövid pár hét alatt be is folynak s igy a Kormányzó Tanács megkezdheti áldásos munkáját. AZ ÖSSZEHÍVÓK. Lehetetlen befejezni ezt a cikket anélkül, hogy ne emlékezzünk meg a buffaloi Nemzetgyűlés összehívóiról, azokról a lapokról, amelyek e gyűlés megtartását lehetővé tették. Lapunk f. évi 20. számában a gyűlést megelőző összevisszaságról szószerint ezt irtuk: “A feneketlen khaoszban és gyűlölködésben van azonban biztató jelenség is: az a rendületlen kitartás, amelylyel az összehívók az előkészítés munkáját végzik.” Hála legyen a jóságos Istennek: ebben a föltevésünkben sem csalatkoztunk. Az összehívók kitartása, hite, bizodalma csakugyan elegendő volt arra, hogy biztosítsa a gyűlés erkölcsi sikerét. Az amerikai magyarságot a legteljesebb hálára kötelezték el magukkal szemben az összehívó lapok, s azoknak élén Tarnóczy Árpád szerkesztő. A sajtó ebben az esetben hivatásának teljes magaslatára emelkedett s ezt még inkább fokozta az a tény, hogy a Nemzetgyűlést nem a saját dicsőségükre akarták kihasználni. Azt cselekedték, amit tenniök kellett: fölrázták a közvéleményt, hogy aztán visszavonulva, oda álljanak a fölébredt amerikai magyarság szolgálatára. Céljuk a szolgálat s nem az uralkodás volt. Ma már az amerikai magyarság választott képviselői állanak a kormányrúd mellett s velők és mellettük ott áll az. amerikai magyar sajtó a nyomtatott betű minden hatalmával. Az amerikai magyarság saját sorsának intézését önkezébe vette s a sajtó készen áll, hogy- szolgálja az amerikai magyarságot. * * * Miről írjunk még? Nekünk nagyon kedves volt, hogy a gyűlés vezető elnökéül Molnár Istvánt, a Ref, Egyesület tiszteletre méltó titlcá-
