Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16-ik szám. MEGFIGYELÉSEK. Lapunk, “Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” hosszú esztendők gazdag munkássága után egy uj, s hisz- szük még gazdagabb, még értékesebb korszakába lép át. Egy közelmulti gyűlés eredménveképen a Lap az Amerikai Református Egyház Belmissói hatóságának (Home Mission Board of the Reformed Ghuirdh in the U. S.) irányitó tulajdonába ment át, a Presbyterian és Reformed közegyházak vezető férfiaiból álló bizottság felügylete alatt három tagból álló szerkesztőség fogja irányi- tan! a lapot. Főszerkesztő lett Dr. Ta karó Géza new yofki lelkész, a keleti református egyházmegye elnöke. Felelős szerkesztő Melegh Gyula mckkesporti ref. lelkész, a közép református egyházmegye elnöke, az Amerikai Magyar Ref. Lelkészegyesület egyik titkára. Társzerkesztő Laky Zsigmond youngs- towni lelkész, a Presbyterián magyar konferencia és az Amerikai Magyar Ref. Lelkészegyesület titkára. Hisszük, hogy az uj rendszer elfogadása és életbe léptetése úgy a Lap életében, mint magyar gyülezeteinkben is éreztetni ■fogja jótékony hatását. Dr. Charles E. Schaelflfel, belmlssziói főtitkár, az Amerikai Magyar Reformátusok meleg szivti barátja, s minden magyar református ügynek legalaposabb ismerője tette lehetővé az uj intézkedéseket, s az ő áldozatkész közreműködésével a Reformátusok Lapja még teljesebb mértékben szolgálhatja a magyar reformátusok (érdekeit, mint szolgálta a múltban, Szolgáljon ez a rövid bejelentés csak előzetes tudomásul. Az Amerikai Magyar Református Egyházak küzdelmes életet élnek. A tagok nagy áldozatkészséggel tartják fenn gyülekezeteiket, a lelkészek szívós, fárad hatatlan igyekezettel építgetik a hitélet falait. Mert ez igy van, különösen az utóbbi időben olyan eredményről olvashatunk, amelyek egyenesen meglepőek. Pedig nem minden lelkész és egyház közük az elért sikereket. Sokan megelégszenek azzal, ha a saját körükben teszik meg jelentéseiket. Amikor egyházaink csodálatos fejlődését látjuk, szinte duzzadó kebellel gondolunk arra az időre, amikor megérkeznek szülőhazánkból közénk jövő vendégeink, hogy lássák egyházi életünket, hogy meggyőződjenek alffelől, hogy az uj hazába vándorolt magyar kálvinista teremtő erő mit volt képes megtenni, milyen eredményeket ért el. Kitárt karokkal és vendégszerető szívvel fogadjuk őket, mert tudjuk, hogy a mikor vissza térnek innen a szülő hazába, az otthon maradtaiknak elmondják, amit láttak és tapasztaltak. A már eddig ‘megnevezett vendégeken kívül meglátogat minket Nt. Kis? Ernő sátoraljaújhelyi ref. lelkész is, a Zemplén megyei egyházmegye esperese, a ki már e hó 22-én fog megérkezni New Yorkba. 'Életrajzát lapunk más helyén közöljük. Itt tartózkodása alatt szeretne több gyülekezetei meglátogatni. Érintkezésbe lehet vele lépni e sorok írója által,, vagy egyenesen az ő amerikai címére írva (306 Pine St., Bridgeport, Conn.) Nevelésügyi vasárnap. Ilyen is van. Kevés helyen hallottak róla, pedig úgy volna helyes, hogy minden gyülekezetben ne csak tudnának róla, hanem meg is tartanák. Két ok kényszerit minket arra, hogy a nevelésügyi vasárnapot megtartsuk. Az egyik ok az, hogy nekünk is vannak ilfjaink. Közöttünk találunk olyanokat, akik kitűnő tanulók, akik szeretnének a felsőbb iskolába menni, de szegények. Milyen sok drága értéket vészit el az amerikai magyarság, amikor a szegény sorsú ifjak nem segiti a magasabb műveltség elnyerésében. Ha az ó hazaiakról azt mondhatják, hogy az országban túlsók az iskolázott ember, itt azt mondhatjuk, hogy az amerikai magyarok között túlságos kevesen nyernek felsőbb iskolai képesítést. Pedig anyag van elég. S az anyag kitűnő. Itt az ideje annak, hogy 'kiválogassuk ifjaink legjobbjait és küldjük őket felsőbb iskolába De hogy ezt tehessük, a másik kényszerítő okra kell áttérnünk. Csak két olyan főiskolára gondolhatunk, ahová elküldhetjük ltjainkat, ahol meleg szeretettel és nagy áldozatkészséggel fogadják őket, segítik mindenképen s az általános müvelségen kívül magyar oktatásban is részesítik a magyar növendékeket. Az egyik iskola Lancasterben ’ van. Nagytekintélyű, fáradhatatlan áldozatkészséggel megáldott magyar tanár van ebben a főiskolában. Nem szükséges, hogy külön bemutassuk Dr. Tóth Sándor tanárt. A lancasteri főiskolának van .magyar alapja. Ebből a Magyar Alapból segítik azokat az érdemes magyar diákokat, akiknek iskoláztatásuk csak úgy lehetséges, ha kapnak valamiféle segélyt. Ebben a Magyar Alapban annyi pénz van, amennyit magyar egyházak és jószivü magánosok beküldenek. Jelenleg nagyon kevés pénz van a magyar alapban. De ha a Reformed Ghurch-höz tartozó magyar egyházak megfogják tartani a Magyar Alap részére tett ígéretüket s bebizonyítják, hogy mennyire érdeklődnek a magyar . diákok sorsa iránt, tehát a mi fiaink közül azok iránt, akik az iskoláztatás nehéz éveiben készülnek arra, hogy az életben a magyar érdekeket is szolgálják mint lelkészek vagy más pályán érvényesült müveit emberek, több pénz lesz a magyar alapban, sőt talán még azt is megérjük, hogy “elég” pénz lesz. A másik főiskola, ahol közel három évtized óta nyernek felsőbb iskolai oktatást magyar származású növendékek, a bloomfieldi Seminárium és az előkészítő iskola. Itt Dikovícs János tanár bölcs vezetése mellett készülnek magyar iff jak a lelkészi pályára s bizony amerikai papjaink egy tekintélyes része bloomfieldről került ki. Ez a főiskola a Presbyterián egyház hatáskörébe tartozik, bár az innen kikerült növendékek nagyobb része a Reformed Church-ben teljesít lelkészi szogálatot. Kovách Ferenc tanár bár nem tanít magyar tantárgyakat, de mint magyar lelkész meleg szívvel karolja fel a magyar növendékek érdekeit. A bloomfieldi főiskolának nincsen kimondottan magyar alapja, de az egyházak és magánosok által beküldött adományokat a magyar diákok segítésére fordítják. Nagyszerű dolog volna, ha úgy a Reformed mint a Presbyterian gyülekezetekben egy ugyanazon vasárnapot választanák ki Magyar Iskolai Alap napnak és a gyülekezetek alkalmat kapnának arra, hogy .megismerjék a magyar nevelés ügyeit, adakoznának szivük teljessége szerint. A mi fiainkat segítjük, ezt ne felejtsük el. SZERETET NÉLKÜL VALÓ VILÁG. Egy német tudós a Jézus Krisztus előtti emberiséget igy jellemezte: szeretet nélkül való világ. S a keresztyén egyház megalakulásának és terjedésének fontosságát akkor látjuk meg igazán, ha ezt a szeretet nélküli világot közelebbről megismerjük. Jézus Krisztus' születése előtt az emberek csaknem mindannyian pogányok voltak. Ezek a 'szegény emberek imádták a napot, holdat, csillagokat, tüzet, vagy imádták az általuk elképzelt isteneket és istennőket, imádták az elhaltak lelkeit, sőt fák ,állatok és emberek is nem egyszer imádásuk tárgyát képezték. Ezeknek a képzelt isteneknek, illetve a kőből, fából, ércből készült képmásaiknak, az úgynevezett bálványoknak imádása szörnyű bűnökkel, kicsapongásokkal, emberáldozatokkal volt nem egyszer kapcsolatos. Például egy Moloch nevű istennek belül üres érc
