Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-27 / 43. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. OCTOBER 27th, 1928. No. 43. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR ÜEFORMÁ AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN Ai.J^ifeFORMED CHURCH PAPER ok Lapja tunered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 187° Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh Pa REFORMÁCIÓ. Reformáció egy kiemelő határköve az újvilágnak, kimintázott terve az Isten akaratának. Ismét kigyult az evangélium fáklyája, fényével országok, nemzetek útját világította be. Csodás idő! Mintha az apostolok lelke zúgott volna át az emberiség felett, megtüzesedett lelkűkkel visszaálitották volna a második pünkösdi napot, amikor isteni tervek szövődnek át az emberi szivén s megfoghatatlan bátorsággal hajtják egy szebb, boldogabb világ kiformálására. Sötét köd borította a népeket, nemzeteket, országot amig a reformáció hajnalpirja megérkezett. Ez a hajnali fény munkára, ön- feláldozatra, hősiességre szólította az embervilág nagy alakjait. A reformáció Isten tökéletes akarata volt. Éppen azért nem úgy közelgett, mint egy szelíd, verőfényes nap, hanem magával hozta a tisztitó vihart is. Mennyi harc, küzdés, esen- gés, könnyhullatás árán kristályozódott ki az evangélium üdvösséges cseppjei. Már a kezdet kezdetén a reformáció megkívánta a mélységes kegyességet, a melynek alapján uj embertípus állt elő; megnyitotta a lendületes szabadságot, mely felállította az emberérték mérlegét; felkérte az egész keresztyéneket hősies cselekedetekre, mely egyes egyedül viseli a bizonyságtétel bélyegét. Korunkban nagy hibát követnek el a reformátusok, hogy a reformációt befejezett ténynek tekintik. Evenként egyszer felemlítik a reformáció történetét, végigszaladnak a reformáció hőseinek lajstrmán, de elzárkóznak a reformáció szellemétől, kívánalmaitól, a reánk rótt kötelessségektől. A reformáció nem fejeződött be sem történelmileg, sem szellemileg, sem kötelességszerüleg. Jaj volna nekünk, ha egyházaink nem reformálódnának többé; nem ásogatnák az evangélium csatornáit; ha nem készitgetnék a tiszta evangélium alapon álló keresztyének hóditó útját; ha nem volna bennünk nagy tettekre való áldozatkészség; ha nem volna szivünkben Isten és ember iránti szeretet, olyan fokozott mértékben, mint aminőt megkíván tőlünk Anyaszentegyházunk. Daraboljuk fel a világtörténelmet századokra és azt fogjuk látni, hogy a reformáció csodákat alkotott ott, ahol az evangélium élő hitté vált az ember szivében. Hiszen ez az uj világ is a reformáció kiválságos adománya, ennek története, alkotmánya, nemzeti élete, haladása, műveltsége, mind a reformáció forrásából nyerte életerejét. Elmondhatjuk, hogy Amerika a reformáció szülötte, amivé ez az újvilág formálódott, fejlődött haladásának vonásaiban a reformációi szellemét fedezhetjük fel. És nincs még egy ország a világon, amelyiknek nemzeti filozófiáját annyira a hatalmába kerítette volna a kálvini szellem, mint Amerikáét. Közeleg felénk a reformáció nagy napja. Imádott érzéssel lépjünk be szentélyeinkbe és tegyünk szent fogadást a reformáció tovább vitelére! Hiszen Isten választ ki minket erre a munkára és ha mégis gyengének éreznők magunkat hivatásunk magaslatára, kötelességeink teljesítésére, ne feledjük, hogy ebben a munkában Isten van velünk, amiképpen volt a gályán szenvedő magyar reformátorokkal! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ! H. S.
