Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-27 / 43. szám

2-ik oldal.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

43-ik szám.

MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE,

(HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.)

Rovat vezető:

CSONTOS BÉLA, ref. lelkész.

Tárgy november 4-re: Mire vesztegetjük az

időt? Efézus 5:16, Zsolt. 90:12.

Mindennapi elmélkedésre: ,

H. okt. 29. Pletykálkodásra. — Cselekedetek

17:16-21.

K. okt. 30. Alvásra. Példabeszédek 24:30-34.

Sz. kt. 31. Egyes szórakozásokra. Énekek éneke

2:1-11.

Cs. nov. 1. Makacs engedetlenségre. Csel. 9:5. P. nov. 2. Bűnös életmódra. Lukács 5:11-32.

Sz. nov. 3. Világias életmódra. I. János 2 :15-17.

Az időről legáltalánosabban hangoztatott dolog Amerikában: “time is money”. Sok helyen ott van ez a felírás, ahová dolgozni, vagy beszélni mennek az emberek, s abol nincs is a falon, mindenki tudja. Legjobban tudják pedig ezt azok a munkás emberek, akik akár a végzett munka mennyisége, akár óraszámra kapják a bérüket, mert mindkét esetben minden óra és minden perc dollárokat és centeket jelent a számukra.

A munkában töltött idő azonban a napnak legfeljebb egy hardmadrészét teszi ki, — egyesek esetében ennél is többet — s ha hozzávesszük az alvásra szánt időt, még mindig marad jó néhány óra, a napnak körülbelül egyharmada, a mely sok ifjú életében minden igazi haszon nélkül telik el. Hány és hány óra vész a semmibe, mert valaki vagy nem akarja felhasználni a szabad időt, vagy rosszul használja fel ? Aki azt mondja, hogy nincsen semmi dolga s a szükséges pihenésen kívül még megmaradó néhány óráját haszontalan semmittevésben, henyélésben tölti (Féld. 24:30-34.), vegye elő zsebóráját és figyeljen a percmutatóra. Minden eltűnő perc egy-egy valamilyen tevékenységre rendelt alkalom, amit nem lehet visszahozni! . A pererrrstató minden egyes fordulása egy súlyos Ítélet felettünk, ha henyélünk, hogy megint elszalasztottunk egy csomó alkalmat. A henyélés egy nagy temető, amelybe tudásunkat, jövőnket és pénzünket temetgetjük. A leghazárdabb játék, mert eljátszuk vele életünk minden kivívható sikerét. Minden óra olyan, mint égy-egy kedves vendég, aki boldoggá, erőssé, vidámmá s tanultabbá akar tenni bennünket s mi hagyjuk, hogy szótlanul, szomorúan távozzék, mert nem részesítjük kellő fogadtatásban. Az Isten kinálja fel nekünk az időt drága ajándékul s mi ezt az ajándékot egy lusta kézmozdulással visszautasítjuk. Az idő alkalom, amivel élni kell és : helyesen kell élni. (Ef. 5:16.)

Mennyi időt elfecsérelünk “felesleges” szórakozásra, mert ez is csak mértékkel válik hasznunkra. Sok fiatal ember és leány életében pl. a szerelem, az ábrándozás nemcsak a szórakozásra elegendő időt foglalja le, de minden idejüket elveszi, sőt beleavatkozik az egyébként hűséggel végzett munkába is. Sós lesz a leves, kifut a tej, kicsik kezéből az edény, többet, vagy kevesebbet számol a pénztárnál, a tii az ujjába szalad stb. stb. Sok a dolga s ha együtt van az imádottjával; tudna dolgozni, de nem lehet, ha pedig nincs együtt; lehetne• dolgozni, de nem tud. Kerülje mindenki a “felesleges” kalandokat. Az igazi szerelem nemhogy akadályozna valakit

a munkában, sőt mindenben lelkesíti s mindenhez erőt kölcsönöz. Az óhazában egy közismert professzor elmondotta egyszer tanítványai előtt, hogy a szerelem reá milyen inspiráló hatást gyakorolt. Komolyabban és többet tudott dolgozni 1 Az esküvő előtt titokban elkészült a doktorátus letételére s a nagy nap előtt sikerrel levizsgázott s esküvői ajándékul bejelentette hitvesének, hogy a nagy munkára a szerelem tette képessé. Elmondhatnád-é te is azt, hogy az ifjúi szívnek. ez a magasztos érzése téged is lelkesít a munkára ?

Munka közben hányszor megállunk és ‘letárgyalunk” valakit, vagy beszélgetünk valamiről. Mert erre sok idő elfecsérlődik. Mindenki, amikor kapja a fizetését, gondolkozzék azon menynyivel kapna többet, ha nem beszélgetett volna? A munkára rendelt idő legyen a munkáé! Az idő a tőkének egy része s az élet bankjában annyi betétünk van, amennyi időt hasznos munkára fordítunk. De kamatozik nemcsak az az idő, amit a megszokott, rendes napi munkában töltünk, hanem az az idő is, ami ezenkívül rendelkezésünkre áll. Kérdés, mire fordítjuk ezt ?

Milyen könnyen felhasználható ez az idő pl. arra, hogy tudomásunkat gyarapitsuk, mert az idő “tudás” is. Naponként egy-egy vers, vagy elbeszélés elolvasása, egy-két rész -a bibliából, egy újabb ismeret az életre tartozó dolgokból, egy újabb lépés előre annak a tudománynak a mezején, amelyet legjobban szeretünk! “Naponként a kevés is elég, ha mindennap meghozza ezt a keveset, a leglassubb járással is nagy utat. tehetünk, ha sohasem állunk meg!” — mondja Payot, a francia tudós.

Sok időt veszítünk kapkodásunkkal, rendszertelen munkánkkal és halogatásunkkal. Belefogni valamibe, mielőtt egy, már megkezdett munkát bevégeztünk volna, egyszerre két-három dolgot végezni felesleges idővesztegetés. Az arany szabály : egyszerre csak egyet, de azt egészen! Itt van aztán a rendszertelenségünk! Válaszolni kell egy levélre s nem tudjuk, hová tettük. “Ráérünk holnap is elvégezni valamit,” mondogatjuk. Pedig ha egyszer halogatunk valamit, másodszor annál könnyebben félretessszük, a harmadik nap már bánt a lélek, a negyedik nap érezzük, hogy a munka a körmünkre ég, s az ötödik nap észrevesszük, hogy már késő! Amit megtehetsz ma, ne haladsz holnapra! Ne tördelje a kezeit senki, akinek sok a dolga! Végezze azt, ami legközelebb van hozz.

“Count that day lost whose low,

descending sun

Sees at hand no worthy action done”!

(Mosaics of Life.)

Mennyi időt elveszítünk villamoson, vonaton! Olvassunk valamit, memorizáljunk egy verset, gondolkozzunk valamin, ha máson nem, azon, hogy hogyan fogjuk elvégezni a holnap dolgait s csináljunk programmot üres óráinkra! Ne vesztegessük az időt sok újságcikk felesleges elolvasására. Érdemes elolvasni azt a sok ösze- függéstelen cikket ? A bűnözés undorító és borzalmas történeteit ? “Érdemes “csatornává” tenni fejünket s átengedni rajta minden szeny- nyet ? Miért olvasunk el ismételten olyan természetű cikkeket, amelyekre egy óra múlva nem szoktunk visszaemlékezni ?

Lehetne még szólni a bűnös életmódra és világias életmódra elvesztegetett időről. Az idő alkalom a jóra. A rosszra fordított idő nemcsak idővesztegetés, de eltulajdonítása az időnek attól, aki nagyszerű alkalomnak adja azt, hogy az igazság megismerésében előbbre jussunk. (Ef. 5:16). Egész életünk hasonlít a gyöngyfűzéshez. Minden nap egy-egy gyöngyszem, amit rá kell füzniink az élet hosszú aranyszálára. A munkában töltött nap egy-egy gyöngy szem. Hány ilyen marad le az aranyszálról? Hány hull le a kezünkből mikor már fel akartuk fiizni ? Hány gyöngyszem helye fog felénk meredni itéletszerüen életünk utolsó napján ?

Nagy idők, nagy emlékek.

A tizenkettedik század jelző órája mély hangon ütötte ki egy uj korszaknak gyors közeledését. Micsoda megérett idő volt a javulásra, a boldogabb évek feltűnésére. Csupa szegénység, a szegénységgel párosult az elnyomatás, a -szabadság teljes letörése. Azok, akik a tizenkettedik század előtti korszakokat tanulmányozzák, hihetetlen jelennégeket fognak találni, a melyek semmiképpen nem*nevezhetők keresztyén eszménynek. A pápai egyház hatalomra jutásával a visszaélések, tudatlanság, elparlagoso- dofct egyháziasság ütötte fel tanyáját s nehéz volna lefesteni azokat a szégyenletes eseteket, amiket a Krisztus nevében vittek véghez az emberek. De Isten mindég ott van legközelebb, ahol legnagyobb a szükség. Ezeket a sötét századokat is követté az uj korszak pirkadó fénye. Nyughatatlanság támadt az emberek szivében, követelték az egyház megtisztítását ,ami aztán el is közelgett, még pedig olyan rohamos erével, hogy országokon keresztül száguldott a vibar, megrázta alapjában az ó-világ alkotásait, ro- mokjaiból felépült a modern világ.

A valdensiek, Vald Péter követői vitték be az egyházba az evangéliumi szellemet. Hiszen az akkori időben a Bibliát teljesen kizárták a templomi használatból, csak mutogatásra használták fel. Vald Ptéer szereplése olyan volt, mint a gyertyafény a sötét éjszakában. De ettől az egyetlen gyertyafénytől sok százan avagy ezren gyújtották meg hitök világát. Vald Pétert megpróbálta meggátolni munkájában először a lyonsi érsek, de mikor semmire sem mehetett vele, akkor a pápa vette kezébe az ügyet, kitiltotta Valdot és követőit az egyházból, ez a kiközösítés azonban nem állította meg útját az evangélium hirdetésének.

Ezeknek nyomába számtalan sok ember került, akik bátor .elszántsággal harcoltak az egyház megtisztítása mellett. Ezek bár sok üldöztetést, vereséget, börtönt szenvedtek, de semmiféle világi, vagy egyházi hatalom nem tudta elnémítani többé az Isten örök Igéjének hirdetését.

Viklif János a reformáció hajnal csillaga, előfutára az uj idők közeledésének, szabadságnak, melynek diadalmas útját egyedül a Biblia aranyozta be. Született, Yorkshire, Angolországban 1324-ben. Je-