Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-13 / 41. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Rev. John Dikovics, Associate Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood. Pittsburgh, Pa. REFORMÁTUS SZEMMEL AZ AMERIKAI MAGYARSÁG FELFEDEZÉSE jellemzi az utóbbi éveinket, de különösen 1928-at, a zarándok járások esztendejét. A hivatalos Magyarország ráébredt arra, hogy VAN amerikai magyarság s ettől a magyarságtól várni is lehet valamit. Az újdonság ingerével hat és csiklandozza hiúságunkat, hogy Magyarországon feldicsérnek minket s könnyek között ölelnek keblükre. N'em is olyan régen kivert, lenézett “kivándorlók” voltunk, gyárak, bányák “söpredéke”, százezreken, akik kiszakadtunk édes anyánk testéből, mert az nem adott alkalmat arra, hogy tisztességesen megéljünk, hogy becsületes munkánk által annyit keressünk, hogy családunkat eltartsuk. De ma Magyar- ország “reménysége” vagyunk. A háború és a nyomorúság, Isten büntető keze, az elűzött fiú felé fordította a megcsonkított anya figyelmét. És most jön felénk és mi kitárt szivvel megyünk felé. De ugylátszik azt még sokan nem vették észre Magyarországon, hogy az amerikai magyarság kinőtt gyermekkorából, hogy kialakult a világ egy furcsa fajtájává, amely nem magyarországi magyar már, ha szive magyar is maradt és köny- nyezve csókolja is meg a báromszinü lobogót és zokogva borul is le egy marok földre, amelyet valamelyik ákáclom- bos faluból hoztak — mégse úgy gondolkozik már mint Mikepércsen, vagy Sasváron, vagy Debrecenben és Budapesten. Az amerikai magyarság más fajta és ezt észre nem venni megbocsáthatatlan hiba és az érzelmi megnyilvánulásokból ítélni helyrehozhatatlan politikai bűn. Az amerikai magyarságnak megvannak a maga céljai, vágyai, szükségletei, problémái, amelyek tipikusan amerikai magyarok és ismeretlenek a magyarországi magyarság előtt. S éppen ezért az amerikai magyarság nem tudja elviselni, hogy neki túl az Óceánról komendálja- nak vagy túl az óceáni emberek akarjanak vezérei lenni, akik egyik szemükkel legalább mindig visszanéznek, mindig az odaát célját látják és.saját maguk odaáti jövőjét készitgetik, akik az amerikai magyarságot eszköznek és nem célnak tekintik. Az amerikai magyarságnak nincs se dajkára, se mankóra szüksége, nem kellenek neki “importált” vezérek. Istennek legyen hála az amerikai magyarság eljutott már odáig, hogy saját testéből fakadt gyermekei vezérekké nőttek, akik nem szégyellik, hogy amerikai magyarok, akik büszkék arra, hogy enn'ek a furcsa fajtának gyermekei, akik nem akarnak minket se “megmenteni” se “magyarrá” tenni, akik nem akarnak minket a mi “kötelességünkre” tanítani, hanem akik velünk és értünk akarják harcolni ennek az izadságos, nehéz amerikai magyar munkás életnek harcait. Az amerikai magyarság felnőtt már és látja hogy ilyen vezérekre van szüksége s a mákonyos, háromszinü szavak, köny- nyekre fakasztó, drága frázisok nem az amerikai magyarság jövőjét akarók. AZ EGYHÁZAKAT IS sokan másra se szeretnék használni, mint magyarországi politikai célokra. Sokak nem törődnek azzal, hogy mivé lesznek egyházaink, hogy célunk és munkánk Krisztus országának terjesztése — csak szolgáljanak tengerentúli célokat. Hogy közben tönkre mennek, hogy közben reformátusságnak lelkét a gyűlölködés poklába taszitják, mit törődnek ők azzal — a tengeren tulnak az úgyse számit, sokszor úgy kell, hogy érezzük. Krisztus egyházát futó homokra — hazafias frázisokra — épiteni nem lehet. Krisztus lehet csak az alapkő, Krisztus szelleme lehet csak a fal, Krisztus mindenkit magához ölelő, felemelő szerelme lehet csak az épitő anyag. S a cél nem lehet más, mint Krisztus országának építése. Ha más a cél, , akkor nem keresztyén és nem református az egyházunk, ha Krisztus csak egy név és egy cégér, de igazában mást árulunk, úgy őt áruljuk el, tagadjuk meg, feszitjük újra keresztre. Az amerikai-magyarságnak egyházi- lag is meg vannak a maga keservesen nehéz problémái (szülők - gyermekek, nyelv, vallásos nevelés, társadalmi elhelyezkedés, beilleszkedés, fiatalság építés — s ezer más végzetesen nehéz probléma). Ezeket nem lehet egy méltóságos kézlegyintéssel elsöpörni s azt mondani, hogy nem ez a célotok. Mert EZEK a problémák. S vagy megoldjuk őket, vagy elpusztulunk. Az amerikai magyar egyházaknak lát- niok kell, hogy amerikai- magyar vezérekre van szükségük, ha élni akarnak, ha a jövendőt meg akarják menteni. Egyházainkat politikai céloknak odadobni — önmagában akármilyen szentek is legyenek e célok — a legnagyobb bűn Isten ellen, amelyet papságunk elkövethet, mert tagadása eZ a munkának, a célnak, az eskünek, amely őket Krisztus papjaivá avatta, amely őket elhívta, hogy Krisztust szolgálják és nem Ceasárt. A MAGYAR JÖVENDŐT is azok szolgálják igazán, akik életükkel, munkájukkal tesznek bizonyságot a magyar faj mellett és nem gyűlölködő, testvérgyilkos szavakkal. Magyarország vérző sebe, Magyarország igazsága nem szorul kicsinyes, veszekedő politizálásra, mellverésre és egymás becsmérlésére. Magyarország vérző sebe, Magyaror- s'zág igazsága csak fényszórókat vár, hogy LÁSSA a világ azokat. Meglátni már megérteni, megérteni már együtt- érezni. Magyarországnak együttérző szivekre van szüksége. S az amerikai magyarságnak meg vannak erre a maga Isten adta lehetőségei ■— nem mindenáron magyarkodás, nem magyar elszigeteltség, nem magyar bankettek rakéta szónoklatai — hanem az amerikai református egyházakon keresztül az amerikai protestáns közvélemény megnyerése. Az amerikai magyarságnak ennél nagyobb lehetőséget nem adott még az Isten s ennél kevésbbé még semmit se használt. S épen ezért olyan vezérekre van szükségünk, akik megértsék az amerikaiakat, együtt munkálkodjanak az amerikaiakkal, kiszakitsanák minket elszigeteltségünkből, tényezővé tegyenek minket az amerikai közvéleményben. Ezekből lehet várnunk eredményt Magyarország részére is és nem a tengeren túlra néző, onnan komandérozott politikusainktól. A magyar jövendő munkásai se lehetnek itt Amerikában mások, mint ameri- rikai magyarok, nyelvükben életükben, gondolkodásukban, céljukban magyarok és amerikaiak. Ő általuk juthat csak el Magyarország vérző igazsága az amerikai szivekhez. Ők Magyarország amerikai reménysége. Dienes Barna.
