Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-06 / 40. szám

40-ik ‘szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. jóbarátság, a Hit és Rend Világszövetsé­ge, az ifjúsági egyesületek, a Vasárnapi Iskolák Világszövetsége, Világszövetség, st?b. úgy a közös anyagi, mint szellemi kérdések terén a testvériség gyönyörű jelét adja. Stockholm és Lausanne nyert csatát a hitetelenséggel szemben egy­részt a protestáns evangéliumi gondolat jövőjére nézve. Az Egyház — egységet jelent és amikor a politikában a pogány­ság szelleme uralkodik, legalább a szere­tet testbe öltözött intézményeik talál­ják meg egymást. Mercier bíboros és az anglikánok tanácskozása, továbbá a “Pat rés Uniens” kapcsolata a keleti egyhá­zakkal és sok más jelenség a legszebb reménységeket keltették, nagy várako­zások feszítették a lelkeket jobb és bal­oldalon, amikor ez év elején váratalanul megjelent a “Mortalium animos” kez­detű pápai enciklika. Marton János tiheológiai tanár éljen­zéssel fogadott előadása után Vasady Béla dr. pápai theológiai akadémiai tanár tartotta meg az előbbihez kapcsolódó fejtegetéseit. A “Mortalium animos” kéz detü pápai bulla tartalma, lényege és fe­leletünk címmel. —; Evangéliumi, kötelező teljes szere­tettel, de tiltakozzunk a bulla szelleme ellen. Ezt igazságtudatunk is megkíván­ja és az az aggodalom, hogy a keresz­tyén egység jelszava alatt az enciklika gyűlöletet szit. A pánkereszténv jelző, noha nem dicsérő célzattal, említetett, Söberblom svéd érsek szerint is, végered­ményben elismerő kifejezés, hiszen “egész-keresztyén”-t jelent. A stockhol­mi konferencia egyáltalában nem volt azon az állásponton, hogy “valójában mindenféle vallás jó. “De, sajnos, a római egyház hitfoglma annyira eltér a protes­táns egyház hitfogalmától, hogy képte­len felölelni és méltányolni az evangéliu­mi katolicitás eszméjét. A római rend­szer egy művészileg egybeszerkesztett mechanikus alkotás, ahol a szerkezet egy-egy kis csavarjának meglazulása je­lentheti a bajt. De Isten nem hittani rend szer szerint itél. Hála neki, a bulla sze­rint és beengedhetjük házainkba római katolikus hittestvéreinket, noha ugyan­azt ez utóbbiaknak megtiltja az encikli­ka. A protestantizmus mindig hangsú­lyozza az egyház látható voltának szük­ségességét is, de a keresztyénség világot átölelő gondolata nem korlátozható egyetlen külön egyházra sem, mert ez­zel politikai célzat segítségével, a legke- vésbbé katolikussá tenné önmagát. — Az evangéliumi szabadság jegyében, kitartunk igenis, az evangéliumi katoli­citás valósága mellett, amelyért maga Krisztus imádkozott. A törvény-vallás színvonalára nem szállhatunk alá. Ezután határozati javaslatot terjesz­tettek elő, amelyben az ORLE szomo­rúan és mély aggodalommal állapítja meg a bulla ultra'montán jellegét, “amely az isteni kegyelmet elmonopolizálja”, pe­dig “mit használ neked a földi egyház, ha az egész világot megnyered is, lelkedben pedig kártvallasz ?” Kötelességének érzi a magyar református egyház, hogy bele­kapcsolódjék abba a világáramlatba, a mely célul tűzte ki az isteni parancs beteljesítését: “..hogy mindnyájan egyek legyenek!” — Hisszük, hogy ennek az ideális álla­potnak is eljön az ideje. Addig pedig, Krisztus keresztje alatt, meleg szívvel kezet nyújtunk minden római katolikus testvérünknek és kitartóan dolgozunk Isten országának és a'keresztyén egy­ségnek megvalósításáért, abban a gondo­latában, hogy az evangéliumi katolicitás eszméje mielőbb győzedelmeskedni fog, mert ennek útját vámsorompókkal elzár­ni nem lehet. A protestáns egységmoz­galom világszerte növekedőén van, ezért úgy a lausannei, mint a stockholmi kon­ferencia rendezőségének megküldik a munkálatokat. Minden év egyik vasár­napján az Igehirdetés a keresztyén egy­ség gondolata körül forogjon. Csikesz Sándor elnök ezután az “Os- servatore romano”-ban megjelent erede­ti szövetgből bizonyítja, hogy korántsem theológizálás ez, hanem szörnyű vádak­nak gyűjteménye a protestantizmussal szemben. “Ki meri ezután a protestan­tizmusra vetni a felelősség terhét? Csak könyöröghetünk, leborulva Isten előtt, térítsen jobb belátásra minden keresz­tyént.’ Victor János dr. budapesti teológiai ta­nár kifejezte köszönetét az előadóknak. SZABÓ DEZSŐ A MAGYAR PROTESTANTIZMUS PROBLÉMÁIRÓL. Egy szürke, puha táblás uj könyv: az eget mardosó lángokkal, a magyarság szeretetében és sötét, fekete aggodalom, érző, fájdalmas könnyhullatás a magyar jövő ablaka előtt. És még valami; a se­gítség királyi akaratának mennydörgé­se, hogy meglássák és meghallják.... De nem harangfélreverés és meditáció. Ez röviden Szabó Dezső írása a magyar protestantizmus problémáiról, amelyről, ha elkésve is, de meg kell emlékeznünk, mert ez a kérdés ma különösen aktuális lett azon támadások folytán, amelyeket mind sűrűbben intézne kellenünk. Szabó Dezső, ez a robusztus tehetség, csodálatos magyar iró, ki hol olyan, mint a napsütés, hol pedig mint a száguldó vi­har, éles szemével nézi a mai magyar életet, bánkódik furcsaságai fölött és a magyar protestantizmus fölé hajol enge­delmesnek mondott fiaként s töredelme­sen bocsánatot kér mindenkitől, akinek tizenhárom esztendeje fájdalmat oko­zott. “Úgy könyörgök Önök felé, mint a testvéreiért megrémült fiú atyjáhaz” — mondja. Ez írásban is a zsenik látnoki ereje révedezik, amelyet átfogó, céltudatos, de lávás szeretet ölel át és drámai szin- festéssel törekszik cselekvő befolyására a szenvedő, szomorú, szegény magyar pro­testantizmusnak, mely ellen egyszer kor­báccsal támadott.... Meghajolva az Egy­ház előtt, a múltak dicsőségét lobogtat­ja és a kétségbeesés keserűségein át a boldogabb hajnalhasadás magyar pitva­rában idézi Bethlen Gábor szellemét és hívja segítségül a nagy magyarokat.... Ebben a könyvben mázsás súlyú, tra­gikus kijelentések, ijesztő szavak válta­koznak a valósággal, egy rendkívüli em­ber messzelátó képei, apró mozaikoknak ritkábban s rosszul rakott hatásai, me­lyeknek mindegyikén meglátszik azon­ban az a forró hazafiság, az az elszánt szellem, igazságratörekvés, szív, fajtáját szerető szív, minden magyar bűn. De mégsem! Sokkal több erény és kevesebb bűn. A könyv fundametuma ezekben a szavakban fekszik: “A magyarság csak úgy állhat fenn Európa idegen versenyé­ben, ha minden felekezeti s más kapcsok fölött vérszerinti ösz- szetartozását tartja legszentebb nek, legegyetemlegesebben kö­telezőnek.” Szabó Dezső ebben látja a magyar protestantizmus boldog jövőjét, de Ma­gyarország és a magyarság boldog jö­vőjét is, melynek elérése, kiküzdése pro­testáns újjászületés nélkül lehetetlen. A többi magyar részletkérdés. “....Mozduljon fel a századok fájdal­ma hült szivetekből és hogy fájjunk egy­másban, hogy induljunk egymásért, hogy felszabaduljon a dermedt akarat, verjen ránk sorsotok fekete ostora. ■— Jaj, jaj, mi lesz a szegény maradék magyarság­gal! Jaj, hol van a magyar kálviniz- mus ?!....” —s. SZOMORÚ FOKOZATOK. Egy halálra ítélt ember börtönében rajzot találtak a falon, melyet az utolsó napon karcolt oda. Egy lépcső volt öt fokkal. Az elsőre ez volt ráírva: Enge­detlenség a szülők iránt. A másodikra: Templom kerülés és a vasárnap meg- szentségtelenitése. A harmadikra: Mun­kakerülés. A negyedikre: Iszákosság. Az ötödikre: Bitófa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom