Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-06 / 40. szám
6-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40-ik szám. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 41 -ik lecke. 1928 október 14. Rovatvezető. SZABÓ ISTVÁN, ref. lelkész. ARANYIGE: “És most megmarad a hit, remény, szeretet, e három és ezek között a legnagyobb a szeretet.” (I. Kor. 13, 13.) Előzmények. — Amint már régebben is láttuk, a korinthusi keresztyének féltékenyek voltak egymásra. Sokan közülök vezető emberek szerettek volna lenni az egyházban. Némelyek szépen tudtak beszélni, mások tanítani, ismét mások gyógyítani. Kinek volt hát nagyobb a lelki ajándéka? Ez a kérdés foglalkoztatta az agyukat. Keserű érvelések, csatározások és versengések következtek azután ebből. A tizenkettedik fejezetben Pál leírja a lelki ajándékok sok féleségét. A tizenharmadik fejezetben elemei azok legnagyobbikát, a szeretetet. A szeretet himnusza. — Ez a tizenharmadik másik oldalán az összetévő színek sugaraiban jő ez a fejezet. Nem irt ő ennél soha szebbet. Irodalmi remekmű ez a fejezet. Ez egyike a ke- resztyénség legragyogóbb gyémántjainak. Clas- sikus alkotása ez, mely túl éli a görög és római nagy classikusokat. Nyelve annyira ritmikus, hogy szokássá vált éneknek, himnusnak nevezni ezt a bibliai részt. Ez a szeretet legnemesebb és legragyogóbb leírása, melynél fenségesebb költeményt a szeretetről költő még nem irt. Kevés szót csépeltek el az emberek annyira mint épen ezt a szót, szeretet. Annyiszor használták minden jelentés nélkül, hogy szinte egészen elkopott és elveszítette minden jelentőségét. Hogy ennek a szónak igazi jelentését meg ismerjük, minduntalan vissza kell jönnünk ide ehhez a csodaszép fejezethez, mintegy örökszép és tiszta forráshoz. Ha kezetekbe vesztek egy üvegkristályt, az úgynevezett prizmát, egy érdekes jelenségnek lesztek a tanúi. A prizma egyik oldalára reásüt a napsugár, reávetődik egy egyenes, fehér fénysugár, benn a prizmában megtörik és annak másik oldalán az összetévő színek sugaiaban jő ki, piros és kék, sárga, viola, narancs és a szivárvány többi más színének ragyogó sugaraiban. Pálnak a lelkére reá tűz egy sugár, a szeretet sugara, lelkének kristály prizmájában megtörik és elemeire bomolva jő ki ebben felejthetetlenül szép himnusban, a szeretet himnusában. A szeretet elemzése ez a fejezet. Megfigyeltétek-e, hogy mily egyszerű, mindennapi dolgokból van összetéve a szeretet ? Oly erények a szeretetnek ezek az alkotó elemei, meleyeket naponta látunk, naponta hallunk. És ime ezeknek az apró egyszerű elemeknek az összetételéből áll elő a lelki ajándékok legnagyobbika, ami életünk legszebb kincse a szeretet. Mik is ezek az apró elemek? A szereet hosszutürő és kegyes....... Hosszú időn keresztül elszenvedi a mások sérelmeit, eltűri az apró tüszurásokat, nem lázad fel tüstént, hanem állhatatosan megáll és mindig gyengéd, nemes és kegyes. Azután a szeretet negativ elemeit sorolja fel a nagy apostol: f A szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamist ságnak. — A szeretet sohasem csinál parádét, sohasem fújja fel önmagát, sohasem durva, sohasem önző, sohasem bosszúálló. A szeretet sohasem jegyzi fel a sértéseket és bántalmakat. A szeretet sohasem boldog, ha mások “porul járnak”. A szeretet sohasem örül a más kárán és botrányán és nem adja azt tovább. Ugy-e a rossz hírek mennyivel gyorsabban repülnek, mint a jók ? Ha hallunk valami botrányt valaki másról, ugy-e mily hamar tovább adjuk. Valamiképen megelégülést érzünk, ha tovább adtuk. Ha valakiről jó hirt hallunk, ez nem annyira izgató, az nem túlságosan érdekel bennünket, az ellapul és eltörpül. Meg kell állapítanunk tehát, hogy az emberi természetnek jóleső érzés az, mikor mások rosszul járnak. Csak az az ember, kinek lelkében ott él a szeretet, az nem rójja fel a gonoszt, az nem örül a hamisságnak. Azután ismét positiv elemeket sorol fel az apostol. A szeretet együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet örül, mikor az igazság győz, elfedez minden fogyatékosságot, hisz, remél és tűr. És a szeretet soha el nem fogy. Minden mások mulandók, a szeretet örökkévaló. Minden mások elhullanak és elhervadnak, a szeretet örökké virit és örökké él. A szeretet teleszkópja. Senki sem nézi a világot puszta üvegen keresztül, mindenki vala- melyféle lencsén keresztül nézi. Mi megnagyithatjuk az áldásokat épugy, mint a csapások és mi megkissebithetjük az áldásokat épugy mint a csapásokat. Minden attól függ, mily lencsén keresztül nézzük a világot, nagyitó, avagy kicsinyítő lencsén keresztül-e? Isten maga adta nekünk ezt a mistikus hatalmat, azért, hogy ne legyünk a környezetünk rabjai. Van egy teleszkóp, amely segíthet bennünket, kik helytelen módon tekintünk a világra. A szeretet teleszkópja ez, mely nagyban emlékeztet bennünket az üvegből és fémből készült teleszkópra. Belepillanthatunk mind a két végébe és ugyanazt az eredményt kapjuk, mit a rendes teleszkóptól. Ha a keskeny végén keresztül nézünk, a tárgyak megnagyobbodnak és oly közel jönnek, hogy szinte kezünket kinyújtjuk, hogy megérintsük őket. Ha a szélesebb végén keresztül nézünk, a távolság megnyúlik, a tárgyak kissebbekké vállnak és távolba szőkéinek. Ha mi a szeretet teleszkópjába helyesen tekintünk, mindenki és mindenek közel jőnek hozzánk. Mindenek helyet találnak a mi életünkben. Ha a teleskop másik végét illesszük szemünkhöz, mi naggyá vállunk, s minden más úgy eltörpül, hogy szinte elfeledjük, hogy mások is vannak. Az önzés eltörpíti felebarátainkat, a szeretet megnagyitja őket. A szeretet tehát egy csodás hatalom, egy nagy szerű teleskop, melyet Isten adott minekünk, hogy általa felebarátainkat magunkhoz közel varázsoljuk. KÉRELEM! Boldogult sógorom, Rév. Bogár Lajos pár hónappal ezelőtt számos lekész urnák megküldötte a “Hungarian Protes- tantis’m” című könyvet. Tisztelettel arra kérném azokat a lelkész urakat, akik a fenntemlitett müvet kézhez vették s annak árát, három dollárt, még nem fizették ki, legyenek kegyesek a könyv árát az özvegy címére megküldeni. — (1946 Bakewell St., Toledo, O.) Teljes tisztelettel: Révész Kálmán. EMLÉKTÁBLA SZABOLCSRA SZÜLŐHÁZÁN Szép ünnep játszódott le a pestmegyei Ókécskén. A költő Szabolcska Mihály, ny. temesvári református lelkész szülőházán emléktáblát helyeztek el és erre az alkalomra dr. Ravasz László duna- melléki református püspök vezetésével előkelő társaság utazott le a tiszamenti községbe. Megjelent maga az ünnepelt is, két fiával: dr. Szabolcska László temesvári lelkésszel és ifj. dr. Szabolcska Mihály budapesti törvényszéki bíróval. A Szabolcska téren lévő szülőháznál, melyet a múlt század hatvanas éveiben a költő édesatyja, Szabolcska Gábor bognármester épített. Ravasz püspök mondotta az avatóbeszédet: — Az édesanya és a szülői ház kifejezi örömét, amely minden babérkoszorú mellett a legszebb, legbiztatóbb. Egy magyar falu ünnepli legnagyobb fiát és benne felismeri önmagát. Az irodalom napsütötte csúcsain is megmaradt Szabolcska Mihály kécskei magyarnak és ezért megmarad örök magyarnak. Benne, mozdulataiban, egyszerűségében, méltóságában, jókedében, komoly magyar szomorúságában, könnyein átcsillogó mosolyában megismerhetjük az örök magyar lelket. A dalban egyek vagyunk. Annyi hőst vert le a túlerő, szabadsághősöket, kurucokat, török ellen viaskodó'kat, — a költői ihletéstől átitatott magyar sereget még nem verte le senki. A nagy városépítők, civilizátorok, éneklő zsidók kőfalas városokat foglalták el: az éneklő magyarok áthágják és megvívják a magyar múlt és a magyar jövő kemény bástyafokát. A magyar dal uralkodó, győzelmes hatalom, aranyhaju tündérleány, amelyik egyetlenegy szál virággal egy uj Magyarországot, a lelki Magyarországot, az örök Magyarországot építi és uralja. Dr. Tóth István helyettes államtitkár a kultuszminiszter nevében beszélt. — “Szabolcska Mihályt magáénak tartja egész Magyarország és az egész magyar nép, — mondotta — a magyar királyi kormány kíván néki hosszú életet és boldogságot.” Az üdvözlések után Szabolcska Mihály beszélt. Szavait ezzel végezte: — Itt állok, az élet véghatára felé közeledve s ki tudja, azok-e a boldogabbak, akik világgá mentek innen, vagy azok, akik itt maradtak, a falunkban. Amint több mint hat évtized messzeségébe elmélázok, eszembe jut egy ókécskei versem : Bár én is el tudnám feledni Egyszer mind, amit tanultam, S a jó Isten most mondaná, hogy Kezdjem elölről életutam....
