Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-12-24 / 52. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 52-ik szám. AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT. “Ti kapuk emeljétek fel a ti fejeteket és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hogy menjen be a dicsőségnek királya.” — Zsolt. 24:7. A nagy királyra, a lekek négy Messiására várakozunk. Legyen bevonulása dicsőséges, eljövetele, advent je áldásos. Nyissuk tágasra a kapukat, mindenekelőtt az egyház kapuit. Ha emberi korlátoltság és szü'kkeblüség torlaszokat emelt a kapuk elé, félre ezekkel. Tisztítsuk és készítsük el a dicsőség királyának útját, emeljük magasra és tágasra a kapukat. Vannak egyházak és keresztyének, a kik ezeket a kapukat fanizeusi óvatossággal zárva tartják és alig engedik azokat megnyitni, sőt magának, a dicsőség királyának útját is akarják irányítani, megjelölni akarván, hogy hova térhessen be. Azt kívánják, 'hogy minden keresztyén egyforma hitvallást tegyen róla és az ő egyházáról. Sokszor politikai érdekre, múló emberi érzésre kívánják építeni az egyház kapuit és ha azután valahol kü- lön'bözetet vagy ellentétet találnak, vakmerőén állnak Krisztus útja elé, mondván: Ennek az egyháznak, ennek az embernek nincs joga ahhoz, hogy nála szállást végy, és maguknak lekötvén Krisztust, másoktól megtagadják azt. Oh emberi vakság és szükkeblüség! Hogy Krisztus betérhessen valahová, egyebet nem kíván, mint erős bizalmat és hitet, hogy Ő az ut a mennyei Atyához, szeretetet, mely Isten és ember iránt nyilvánul meg, önismeretet, amely mutatja fogyatkozásainkat és bűneinket és égő vágyat ama javak után, a melyek Tőle erednek. Nem követeli tőlünk Krisztus emberi tanok dogmák, hitvallások elfogadását, hanem inkább igy kiált hozzánk: Boldogók a lelki szegények, az irgalmasok, a szelídek a béke- szeretők jöjjetek, kövessetek engem- Ma napság van igen sok ember, akiket Krisztus távol tart? nem az, amit Ő tanított s ami Ő, hanem inkább anitott az, amit az emberek Ő róla tanítanak. Azért emeljétek el a kapukat, nyissátok tágasra az ajtókat, hadd vonuljon be a dicsőség királya minden egyházba, a hol alázatos, Krisztus és emberszerető lelkek imádkoznak, minden emberi szívbe, amely öt igényeli és reá várakozik. Az ádventi idő a nagylelkűség a megértés ideje, amely a hitben és életben nyerjen kifejezést; amely örvend a keresztyén hit és élet sokféle megnyilvánulásának, mig ez Krisztus nyomaiban jár, amely csak egvet tud gyűlölni: a bűnt, ami a legnagyobb eretnekség. Emeljük fel a világ kapuit, hadd vonuljon a világba, az emberi élet ezer és ezer viszonyaiba a dicsőség királya. Ne szorítsuk ki a világból Krisztust. Ahol munkálkodnak, építenek, örülnek, nevetnek, szenvednek remélnek és tűrnek, odahasson az ember Fiának dicsőséges országa. Tudomány, művészet, az ipar, a munka érezze Krisztus igazságos kezét. Ahol az emberek arcuk verejtékében dolgoznak ott nemcsak a kezek fáradnak el, hanem a szivek is könnyen elkeserednek. Az elégedetlenséggel irigység is fog lalja el a sziveket. Oh mennyire van szüksége a világnak az isteni Messiásra, akiket a sors mostóha keze megnyomorított. Istenhez felemelje, istenfiu- ságuk nemességére figyelmeztesse : azok nak pedig, kiknek a világ földi javakban kedvez és akiket magasrsa felemel, azoknak a szivét tágítsa és emberszeretettel felmelegitse. Bár hozna ez az idő, amelybe az Ur Jézus mintegy az O lelkét és érzését leheli, sociális békességet, igazságot, türelmet s szeretetet, -mind a két félnek, a palota la- 'koójának és a munkásház, a tenement lakójának, hogy az angyali kar karácsonyi dala: “Békesség a földön” ne legyen gunyadala a kornak, hanem szívből fakadó dala az egész emberiségnek. Oh emeljétek fel a világ kapuit! Jövel Te, dicsőség Királya ! Árassz világosságot, tisztaságot, erőt és békességet a te országodba, az emberi szivekbe, hogy minden oldalról és minden emberi szívből fel csendüljön a hymnusz: Áldott, aki jő az Ur nevében. Amen.. ÉLETJELEK. Boldog karácsonyi ünnepeket! Óh, ha a jó Isten csakugyan boldog karácsonyi ünnepeket engedne egyházainknak, hogy lélekben és valóságban ünnepet tarthatnánk ezen a nagy napon. Ezen az ünnepen annyi a költészet, oly nagy és gazdag az érzelmek árja, az úgynevezett ünnepi hangulat, hogy alig érünk rá az érzelmeknek megfelelő tettek, a való élet mezejére lépni. Megelégszünk az egyénben maradó érzéssel, az ünnepi hangulattal és nem törekszünk a lélek belső érzésének, az ünnepi hangulatnak krisztusi kifejezést adni- Azért a mi keresztyénség többnyire csak emotionális, érzelmi világot képez és ellenségeink joggal kárhoztatnak minket, hogy keresztyénségünk gyakorlati kifejezése a családban, a társadalomban, a népek egymás között való érintkezésen éles ellentétet képez a keresztyénség érzelmi elemeivel egyszóval cselekedeteinkről nem ismernek reánk az emberek, hogy keresztyének azaz Krisztus tanítványai vagyunk. Nem akarom a keresztyénségnek érzelmeit kisebbíteni vagy mellőzni. Az érzelmek világával kezdődik a tettek világa. Az érzelmek adnak melegséget, lelkesedést, fényt, bizalmat, de mindezeknek oda kell hatnioik, hogy keresztyén életre vezessenek. Imádság, éneklés, elmélkedés, az Istentisztelet az érzelmek világát alkotja. Szükséges, nékülözhetet- len mindez a keresztyén embernek és egy háznak. De ez meg nem képezheti ke- resztyénségünknek végcélját. Az igazi keresztyén nem elégszik meg az imádsággal énekléssel, az istentisztelet misztikus szertartásaival. Mindez kevés. A jó keresztyén ezekben gazdag forrást talál, amelyből erőt, bizalmat, lelkesedést meríthet krisztusi tettekhez. Ezt tanítja ama ősrégi kerácsonyi Szentlecke: “Megjelent az Istennek amaz idevezitő kegyelme minden embereknek, mely megtanít minket, hogy megtagadván a 'hitetlenséget és e világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon,” Tit2. 11, 12. Ennek a szent életnek csalhatatlan kritériuma ama önzetlen szolgálat, a melyet Krisztusi szeretetből felebarátainknak teljesítünk. Krisztus is az ő szent életét áldozatul adta, hogy szolgáljon a népnek. Ez volt az O életének célja- Ha ebben a rovatban, -minél többször tehetünk. bizonyságot, hogy egyházaink szolgálatot tesznek a népnek, akkor örömmel '.fogjuk megállapítani, hogy krisztusi célunkhoz közelebb jutottunk. Hálát adok a mindenható Istennek, hogy ennek a krisztusi iránynak a megjelölésében nem maradtam magamra. Ifjú erők, lelkes világosan látó fiatal próféták már sokkal szebben és jobban hirdetik tollal (ebben a lapban) és a szószéken a keresztyénségnek társadalmi és szociális hivatását. Bár egyházaink eszmélnének! Az egylház nem magáért, sem az Istenért van, hanem a népért, hogy a népet a keresztyén életre vezesse, Istenhez irányítsa. De el ne felejtsük, hogy nem adhatunk másoknak melegséget, fényt, erőt, uj életet, ha mi magunk is lelkileg fázunk, iha erőtlenek és holtak vagyunk. Jövel te boldog karácsonyi fény, erő és élet, adj életet mi nekünk! MIÉRT IMÁDKOZZUNK KARÁCSONYKOR? 1. Imádkozzunk mindenekelőtt, hogy az Istennek kegyelme, amelynek Jézus e földön a szerzője, minden emberi szívben életre keljen. 2. Imádkozzunk, hogy az Isten adjon hűséges pásztorokat és elöljárókat egy-
