Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-12-24 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER VOL XXVIII. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA DECEMBER 24th, 1927. No. 52. szám. Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 187(-> Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh. Pa. KARÁCSONY. Irta: dr. Ravasz László, püspök. Próbáljunk elgondolni egy olyan világot, melyben nincs hely a Jézus számára: egy világot, a melynek közepében nem ragyog a karácsonyi titok. A világtörténelemből akármelyik nagy embert kivéhetjük, nem lesz mássá vele a világunk. Azok maradunk, akik voltunk, ha nincs is Julius Caesar, Napoleon, Newton, vagy Kant. De ha Jézus nem születik vala meg, olyan mássá lesz a világunk, mint amilyen más lenne a tenger, ha kivennék belőle a — sót. Mi romlás, mi mocsárgőz, a halálnak milyen miazmás ködburokja venné körül az önmagában kipusztuló, penészlabdává váló földet! Gondoljatok el egy világot, amelyben nincs meg a jóság isteni eredete és felsőbbsége; amelyikben nincs meg a gondviselésnek még a lehetősége sem; egy világot, amelyben csak arra való a születés, hogy emberhússal etesse a halál rettentő bálványát. Gondoljatok el egy világot, mely a sírnál bezáródik, de a síron innen sem örömet, sem igazságot nem ád; amelyben nincs bocsánat, nincs irgalom, amelyben nem lehet a bűntől megszabadulni; ahol kénytelen az ember gonosznak lenni s mégis úgy bűnhődik, mintha akarna gonosz lenni- Mily rettentővé fokozná a helyzetet az, hogy ebben a világban békességre vágyó szivvel születnénk és sohasem találni békességét; harmóniát keresni s örökös, si- moltó disszonanciák között élni; szomjazni és éhezni egy egész életen át és soha meg nem elégülni; Istent tapogatni a lélek remegő kezével és soha, sdha meg nem találni, — egy vak gyermek, aki riadtan keresi atyját s ez kegyetlenül elrejtőzik tőle, bár ott van mellette! A karácsony éppen arról beszél, hogy nem ilyen a világ. A világban el van rejtve, bele van épitve egy felséges titok, az, hogy Isten szeretet. Úgy van benne elrejtve, mint a felbontatlan levélben az örömhír, a testamentomban a gard^gsáp- a fa lombjai között a fészek, a fogant asszony testében a születendő hős. Nem látja senki, de azért elrejtve is uralkodik. Isten szeretet, — ez a világtitok; ennek az alapgondolatára épitette fel Isten a teremtett világot, akkor, amikor semmi és senki sem tudhatta azt. Mit tudtak róla a choaszból kiváló világok, a lassan gránittá fagyó csillagok, mit tudtak róla a tengerek, az Alpok, a virágok, a bogarak. Mit tudott róla az ember, mikor észrevette, hogy lelke vágyik valamire, mit tudott róla, hogy a szeretet az! Mikor azt hitte, hogy nagyon boldogtalan, semmi egyéb nem történt vele, mint az, hogy Isten előkészítette valamire, amit még nem adott meg. Mikor a legboldogtalanabbnak hitte magát, akkor állt legközelebb a boldogsághoz; akkor állt bekövetkezés előtt az a világmeglepetés, hogy itt a földön, a jégmezők és mocsarak felett kiviruljanak a szivek, mint megannyi forró, fényben úszó virágok. Ez történt meg a Jézus születésében. Felbontatott az örömhírt hozó levél, kihirdettetett a testa- mentom, megszólalt a világfa sötét lombjai között a csodamadár, megszületett a szűztől és Szentiélektől a gyermek. Ez a születés azt bizonyítja, hogy van értelme és célja az életnek, mert Isten szeretet; van bünbocsánat, újrakezdés, jóság kegyelem, mert Isten szeretet; van örök élet, van szentség, van menny s ezek erősebbek, mint a halál, a bűn, a föld, mert Isten szeretet. Megszületett Krisztus, mert Isten szeretet.
