Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-14 / 7. szám
7-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal TT'ÉTSZÁZ ÉVES JUBILEUMÁT fogja ünnepelni ebben az esztendőben a Reformed Church in the U. S. Kétszáz esztendeje annak, hogy az első református gyülekezetek megalakultak a mai Pennsylvania területén. Ezt a kétszáz éves évfordulót a Reformed Church lelkes tagjai megfelelő ünnepségek keretében óhajtják megülni. Az egyes gyülekezetek, az egyházmegyék, az egyházkerületek, sőt maga a májusban összeülő General Synod is történelmi események felelevenítésével, hálaadó istentiszteletekkel fognak megemlékezni a kétszáz éves múltról. A jubileumi ünnepet előkészitő bizottság, amelynek elnöke Dr. Richards, gondoskodni fog arról, hogy úgy az egyes gyülekezetek, valamint az egyházmegyék az elmúlt kétszáz esztendőnek kiemelkedő eseményeiről kellőképen tájékozódva legyenek. E végből apró, traktátus féle füzetekben fogják feldolgozni a Reformed Church keletkezésének történetét, a kezdet nehézségeit, fejlődését, széleskörű tevékenységét úgy a kül- és belmisszió, valamint a nevelésügy és a jótékonyság terén. Ezeket a füzeteket meg lehet rendelni a Sunday School és Publication Board utján, 15th and Race St., Phila, Pa. A Reformed Church három magyar egyházmegyéjéhez negyvenöt magyar református gyülekezet tartozik. Véleményünk szerint a magyar gyülekezeteknek s a magyar egyházmegyéknek is illenék kivenni részüket a jubileumi ünnepségekből. Tudomásunk szerint mind a három egyházmegye áprilisban fogja tartani évi közgyűlését. A nélkül, hogy az egyházmegyék elnökeinek tanácsokat’ akarnánk osztogatni, időszerűnek tartjuk megjegyezni azt, hogy nagyon helyesen tennék az egyházmegyék elnökei, ha egymás között megállapodnának abban, hogy a három magyar egyházmegye milyen formában ünnepelje meg ezt a jubileumot? J^APUNK HASÁBJAIN többször foglalkoztunk már a világiak konferenciájának eszméjével. Ez az eszme egy évvel ezelőtt a nyugati egyházmegye évi közgyűlésén vetődött fel. Célja az lenne, hogy az egyes egyházak világi kiküldöttei maguk között megbeszélnék és behatóan megtárgyalnák, hogy miként munkálhatnák ők Isten országának építését még hathatósabban? Valljuk meg őszintén, hogy az egyházmegye gyűlésein a világi kiküldöttek szereplése legnagyobb részt hallgatásban merül ki. Pedig volna nékik is mondani valójuk. Ne keressük ez alkalommal ennek a hallgatásnak az okát, hanem támogassuk minden’ erőnkkel azokat, akik arra törekszenek, hogy MEGJEGYZÉSEK szí a konferenciát tető alá hozzák. Ha sikerül az érdeklődést annyira felkelteni, hogy az egyházak legnagyobb része képviselteti magát ezen a konferencián: bármi legyen is aztán ennek a konferenciának az eredménye, mi meg vagyunk győződve, hogy az csak üdvös s lelki életünk elmélyítésére áldásthozó lehet! rpEHÁT MÉG SEM MÚLOTT el a világ. Pedig a hetednapos adventisták egész határozottan megállapították, hogy február 6-án be fog következni a világ vége. A Messiás sötét felhőbe burkolva újra megjelenik a földön és magával ragadja a szenteket. Persze ezek a szentek csak az adventisták táborából kerülhettek ki. Nagy most a csalódásuk. De mi egészen biztosan állítjuk, hogy ez sem fogja őket és a hozzájuk hasonló gondolkozásunkat tévelygésükből kígyógyitani. Ez a dátum csak egyike volt azoknak a sokaknak, amelyeket újra, meg újra ki fognak jelölni, mint a világ végének az idejét. Csudálatos a dologban az, hogy ezek az adventisták nem csalók. Ők valósággal hiszik azt, amit állítanak. Hiszik azt, hogy az Ür el fog jönni ismét és azt is hiszik, hogy ők ki tudják számítani az Ur jövetelének pontos idejét. Most egyenlőre tévedtek. Ki fognak tűzni nemsokára egy másik dátumot és teljes szívvel, teljes lélekkel és egy jobb ügyhöz méltó buzgalommal fogják hirdetni ismét a világ végét. Pedig nem kellene nékik egyebet tenni, csak felütni a Bibliát és elolvasni Márk evangyéliumából a 13-ik résznek 32-ik versét: “Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya”, s meggyőződhetnének arról, hogy nem rájuk bízatott annak az időnek a megállapítása. ^NGLIÁBAN AZ EPISKOPÁLIS egyház egyik egyházmegyéjében, amelynek Dr. Barnes a püspöke, az egyik hitközség ünnepet rendezett. Az ünnepnek az volt a célja, hogy hálát adjanak az Istennek azokért az áldásokért, amelyek az utolsó ötven év alatt a felújított katholi- kus szokások révén áradtak a népre. Az ünnepi istentiszteletre a megyés püspököt, Dr. Barnest is meghívták. A püspök azonban kereken kijelentette, hogy nem megy. Meg is mondotta, hogy miért? Azért, mert ő nem lát semmi áldást azoknok a babonás szokásoknak a felújításában, amelyek a római egyházat annyira jellemzik. Sőt ezeknek a szokásoknak a felújítása egyenes kárára van a tiszta hitéletnek. E fölött nem hogy örvendezni kellene, de inkább sírni. Dr. Barnes megragadja a? alkalmat és határozottan körvonalazza álláspontját az anglo-katholi- •kus mozgalommal kapcsolatban. Kimondja egész határozottan, hogy az apostoli' folytonosság tanát ugv, ahogy az anglo-katholikusok magyarázzák a nép legnagyobb része nem tudja elhinni, nem is akarja elhinni, de nem is szabad elhinnie. Ők ugyanis azt mondják, hogy a kéz- rátevés arany csatornáján egyenesen az apostoloktól nyert isteni kegyelmet a hivő; de még szent lelket sem vehet más utón. Sőt még ennél is tovább mennek és azt mondják, hogy a papnak hatalma van az urvacsorai jegyeket a Krisztus valóságos testévé és vérévé változtatni. Az isteni kegyelemről és az urvacsorai szent jegyekről igy beszélni rendkívül káros. Ez téves theologiai felfogás, mert ez a sákrementomoknak és az isteni kegyelemnek inechaniai értelmet ad, ami a nép lelkében botránkozást szül. A püspök ezen felül még szemrehányást is tesz Rosenthal plébánosnak, aki a meghívást intézte hozzá, azért, hogy a megszentelt és megmaradt urvacsorai jegyeket félreteszik és megtartják a templom egyik részében egy külön erre a célra készített medencében, de nem azért, hogy a betegeknek, akik nem jöhettek úrvacsorát venni, kiosszák, ha- nem azért, mert babonás gyógyító és bűnbocsátó erőt tulajdonítanak nekik. Ez a szokás törvénytelen s mögötte hamis tudomány rejlik. így beszél Birmingham püspöke, Dr. Barnes, aki nem rég került a püspöki székbe s ha kitart becsületes álláspontja mellett, megjövendöljük, hogy nem is sokáig fog a püspöki székben ülni. A Róma felé kacsintgató katholikus párt gondoskodni fog arról, hogy kirántsa alóla a püspöki széket. Máris erős mozgalom indult meg arra nézve, hogy Dr. Barnest protestáns felfogása miatt minden oldalon lehetetlenné tegyék. Félő, hogy ennek a mozgalomnak meg lesz az eredménye, s Dr. Barnes vagy meghajlik a túlsúlyban lévő katholikus párt akarata előtt, vagy pedig lemondatják püspöki állásáról. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük még azt, hogy a második anglo-katholi- kus zarándokcsoport ápriils 27-én indul a Szent Földre s a jövő év, május 25-én érkezik yissza Londonba. Dr. Barnes persze ezt sem helyesli, mert a zarándoklás mögött az a gondolat rejtőzik, hogy ezzel a résztvevők érdemeket szereznek maguknak az örök üdvösségre. így állnak ma a dolgok az episkopális berkekben. Most még csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy az amerikai magyar episkopálisok nem szerveznek-e. maguk között egy hasonló célt szolgáló zarándokcsoportot?
