Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA • VII. LECKE. VASÁRNAPI ISKOLA 1925 február 15. .---------------.----------------------------------------------------------------------JÉZUS A GETSEMÁNÉ KERTJÉBEN. És ménének ama helyre, amelynek Getse- máné a neve és monda az ő tanítványainak: Ül'etek le itt, a mig imádkozom. És maga mellé vévé Pétert, Jakabot és Jánost és kezde gyötrődni és monda nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt és vigyázzatok. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék és imádkozzék, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; és monda: Atyám! MinAmint nappal után az éjszaka és az éjszaka után ismét nappal következik, úgy következnek el mi reánk is az élet örömei és szenvedései. S hamarosan nem is tudjuk megmondani, hogy melyik jobb reánk nézve, a nappal-e vagy az éjszaka, az öröm-e vagy a szenvedés. Mert mind a nappalnak, mind az éjszakának van haszna is, kára is reánk nézve és mind az örömben, mint a szenvedésben van sok jó és sok rossz is. Rendszerint azonban a nappalt többre becsüljük az éjszakánál és az örömet a szenvedésnél; de azért se az éjszakát, se a szenvedéseket nem kerülhetjük el. Ha azért félelmetes előttünk az éjszaka és nem kivánatos a szenvedés, nem végzünk haszontalan munkát, ha azokat most közelebbről megvizsgáljuk, mert úgy vagyunk ezekkel is. mint mindennel amitől csak addig félünk, amig azt meg nem ismertük. Ha megismerjük az éjszakát, nem félünk többé annak sötétségétől; ha megismerjük a szenvedéseket, nem rettegünk többé azoknak terheitől. A nappal és az éjszaka az Isten akaratából vannak; nappal a világosság munkára, éjszaka a sötétség pihenésre hiv. S mert Isten az ura mind a nappalnak, mind az éjszakának, Isten a mi jó Atyánk mind nappal, mind éjszaka: félhetünk-e az éjszaka sötétségétől? És nincs e nekünk és minden teremtett lénynek szükségünk úgy a nappalra, mint az éjszakára! És ha nem volna jó, ha mindig éjszaka lenne, vájjon ki az. aki azt kívánná, hogy mindig nappal legyen? S ha éjszaka nem tudunk magunkra vigyázni, vájjon nappal tudunk-e? Nem a jó Isten atyai szeretete őrködik-e felettünk mind nappal, mind éjszaka s tudnánk-e megélni az Ő segedelme nélkül akár éjszaka, akár nappal? Az Isten akarta, hogy Jegyen nappal és éjszaka és mind a nappal, mind az éjszaka által jót cselekszik velünk és minden teremtményeinek javát munkálja. Az élet örömei és szenvedései is az Isten akaratából vannak és Ő mind az örömökkel, mind a szenvedésekkel a mi jaden lehetséges néjied. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Azután visszatére és aludva találá őket és monda Péternek: Simon, alszol? Nem birtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértébe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. És ismét elmen- vén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólvunkat akarja. Csak az a baj, hogy mi ezt nem mindig látjuk, mert az a közönséges felfogás, hogy az öröm áldás, a szenvedés büntetés s azért mindenki inkább akarja az örömöket, mint a szenvedéseket, inkább akar mindenki jutalmat, mint büntetést. S még ha úgy volna is, hogy az élet örömeit az Isten jutalmul adja: van-e jogunk, hogy ezt a jutalmat követeljük? S ha úgy volna is, hogy a szenvedés a mi bűneink büntetése: nem tudjuk-e, hogy a büntetést bőven kiérdemeljük? De az Isten megdorgálja azokat is, akiket szeret, mert szenvednie kell az igaznak is az ő végére mehetetlen bölcseségéből; miért zúgolódnánk mi, akik ismerjük magunkat s tudjuk, hogy a büntetést megérdemeljük, miért zúgolódnánk a szenvedések miatt? Hiszen azt is tudjuk, hogy az arcának szomorúsága által jobbá lesz az ember szive, tapasztaljuk, hogy a szenvedések valóban javunkra vannak, mert megtanítanak arra, hogy kerüljük azt, aminek szomorúság és szenvedés lesz a vége és azt keressük, a mi örömet ad. De hát mi ad örömet az életben? Dávid király sokat megpróbált, azt hitte, hogy a gazdagság, a hatalom, a tudomány, a mulatozás az élet örömeinek forrása s csak késő vénségében jutott arra az igazságra, hogy ezek mind hiábavalóságok s hogy a dolgoknak summája ez: az Istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fődolga. Mártha szorgalmasan munkálkodott, de Mária választotta a jobb részt, mert az Hr Jézusra hallgatott s az tőle el nem vétetett. Az az igazi öröm, ha az ember megismerte az Istent, mint jó Atyát és az Ő törvényeit, melyeket az Ur Jézus által adott; az az igazi öröm, ha az ember szereti az ő Istenét és az Ur Jézusnak igaz tanítványa. Mert ha elfogyatkozik is az én testem, szivemnek kősziklája és örökségem, te vagy, óh Isten, mindörökké; ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Mert úgy szeretett engem is a jó Isten, hogy az Ő egyszülött Fiát adá nekem is, hogy ha hiszek ő benne, el ne ván. A mikor pedig visszatére, ismét aludva találá őket, mert a szemeik megnehezedtek vala; és nem tudták, mit feleljenek néki. Harmadszor is jőve és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég immár, eljött az óra; imé az embernek fia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek fel és menjünk; imé clközelgett, aki engem elárul. (Márk ev. XIV. 32—42.) vesszek, hanem örökéletet találjak. Az pedig az örök élet, hogy téged, egyedüli igaz Istent megismerjelek és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust. Ezt az örömöt keressük-e mi az életben, vagy ezt az örömöt becsüljük-e többre minden egyebeknél? Ha az élet örömeit a múló testi élvezetekben találjuk meg és azt az igazi örömet, mely az Isten szerete- tében és az Ő törvényei iránt való engedelmességben van, megvetjük: ne csudál- kozzunk. ha szenvednünk kell, és ne is panaszkodjunk miattok, hiszen mi magunk kerestük azokat. Hordozzuk el hát az élet szenvedéseit úgy, mint akik jól tudjuk, hogy azokat megérdemeltük. És tanuljunk a magunk kárán; tanuljuk meg hogy ha inkább akarnánk örömeket, akkor más utakon kell azokat keresnünk. És keressük az élet igazi örömeit a hitnek, szeretetnek és a jó cselekedeteknek utai- ban, az Ur Jézus követésében. De azt mondja valaki, hogy a miként az igaz és istentfélő Job szenvedett és szenvedett az is, akiben még a pogány sem talált bűnt, amaz egy igaz, az Ur Jézus Krisztus is: hiábavaló az embernek igaznak lenni, haszontalan dolog Isi ént szeretni, az Ur Jézust hűen követni, mert a szenvedést úgy sem kerülheti el senki sem. Hát igaz. hogy ha akármilyen jók vagyunk is, a szenvedéseket el nem kerülhetjük, de azt jelenti-e ez, hogy azért ne is legyünk jók? A betegségeket sem kerülhetjük el, mégis ki az, aki azért nem is akar magára vigyázni? Szándékosan, a maga kárát akarva cselekszik-e valamit akárki? Ha igen,az ilyen nem józan eszü s azért nem lehet példa előttünk. Igaz, akármilyen jók legyünk is, a szenvedéseket el nem kerülhetjük; akármennyire szeretjük az Istent, nem követelhetjük, hogy soha se szenvedjünk, mert az Isten szabados mindnyájunkkal. De hát csakugyan olyan nagy csapás reánk a szenvedés és a szenvedés megemészti testünket, lelkünket? Semmi jó sincs a szenvedésben? Még ha úgy volna is, akkor sem szabadna Isten akarata ellen zúgolódni! (Folytatás a 11-ik oldalon.)
