Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
VOL, XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, Mu . 19*0. , rtoRUÁR 7. NO. ÍZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Entered as second class mail matter on the 16th of October, 19f to — At>/„ n>u. trPs,h vto. .'^Michigan, under the Act of March 3, 1879. ---------------------------------------------t Jifo H > . {---------------------------------------------------------VALLÁSOS NEVELÉS if’1' 7 70 VO Olaszország egyik klasszikus stílben épült templomában van egy műremek. Nyűzott ember borét hátán viszi, arcán azonban a fájdalom legkisebb jele sem fedezhető fel. A márványremekek és merész gótivek alatt úgy hat ez a szobor, mint pazar berendezésű palotában egy fakó kis tükör, hol minden bútordarab, szőnyeg és festmény a mások munkáját, Ízlését, iparkodását tükrözteti vissza, egyedül ez a kis tükör mutatja meg valójában mindazt annak, aki kíváncsian nézi saját magát. Nem tükör és nem szobor, eleven ember, s a megfigyelés tüköré, ez a nagy probléma, minek rezultátumát lihegve keresik. Lelkileg megnyuzva, kifosztva az emberi értékek legdrágább faitól, oly egykedvűen lépked az emberiség, mintha az anyagi világ csillogó kincsén kívül nem volnának magasabb ért'kek s mintha megfeledkeznék arról, hogy egyetlen hitből fakadó jócselekedet többet nyom az örök Biró előtt, mint százezer gyémánt és millió arany egybeharácsolása. De nem is csoda. Az a katasztrófa, mely végigviharzott a világ lelkületűn, alapjaiban ingatta meg mindazokat a princípiumokat, melyek az Egyisten hiten felsorakozva egyedül tudják garantálni a ma kérdéseinek legnagyobbjait, szociális és individuális érdekek összeegyeztetését, kozmopolita és nacionális törekvések egybekapcsolódását, egyszóval mindazokat a föltételeket, melyek nélkül az élet helyes fejlődése el sem képzelhető. Dumas mondja valahol, hogy az ember minden cselekedetével Istenhez akar hasonló lenni. Az Isten rombol és teremt, az ember csak rombol, tehát Istenéhez félig már hasonló. A dolog nem igy áll. Aki tisztában van az Isten fogalmával, az gondolkodás nélkül is elismeri Kant mondásának hatalmas súlyát: az Isten gyakorlatilag nem más, mint bizonyosság, alkotó erő, megnyugvás és bizalom. Az ember tehát az ő rombolásában nem az Istenhez közelitő féltökéletesség, de az elsorolt istenkellék nélkül kétlábú vadállat, magyarán szólva emberi bestia. S mikor olvasom a Pál apostol szavát: A teremtett világ vágyakozik az Isten fiai után, (Róm. 8:19) önkénytelenül is eszembe jut a másik apostol szava: Valaki meg nem marad a Krisztus tudományában, Istene annak nincsen(2 fán. 9). Vájjon, ha nézzük a mai társadalmat, annak orientálódását, melyik apostol szó lesz a plasztikusabb? Az-e, mely milliók vágyát sóhajtja vissza egy jobb idő felé, avagy az-e, mely oly élesen rávilágít a ma életének legfájóbb sebeire?! Én azt hiszem, mindketö értéke egyforma nagy, hiszen a Pál szózat vágya egyenes leszármazottja a jánosi megállapításnak. Elmondhatjuk-e őszinte lélekkel, hogy a világ lelke az isteni Lélek? Elmondhatjuk-e, hogy a Krisztus tudománya, a szeretet, az egyetlen tudomány, mely vezeti a mai embereket? Ugy-e nem, s ha nem az, akkor igaz az Apostol szava: Istene annak nincsen! Ne kérdezze senki, hogy jutottunk ide. Az emberiség létét hordozó princípiumok Istenen kívülálló legislegelseje a hatodik parancs. Oltalmazója az egyén életének, garanciája a többi parancsnak: “Ne ölj!” E parancsnak hófehér lelkülete villogó szuronyok hegyén vérré pirosodott, s ágyubömbölés és g^ppuska- tüz nem volt egyéb, mint halotti zenéje a szív szakadásnak. 5 utána romlott a többi parancs. A halál küszöbén álló egyén a reménytelenség őrületével dobta bele magát az élvezet, kéj, mámor orgiáiba, s Lihegő ajakkal fenékig ürítette a habzó serleget. Hová lett már a hetedik parancs? Hová a fegyelmezettséget legjobban próbára tevő erkölcstisztaság? Hová a lélektiszta- ságot szolgáló erős akarat? Mindez csak volt, s az egyéni boldoguláshoz nem tisztességes munka, mások megsegítése volt az ut, de spekuláció, pénzlebélyegzés, államkölcsön, vagyon elkobzás az államok részéről, s ugyancsak spekuláció, államkölcsön- nek és vagyonelkobzásnak egyáltalán nem nevezhető műveletek az egyén részéről, s ma már ott tartunk, hogy a felebarátszeretet és tisztaság mellett ott fekszik elhantolva a magántulajdon és az igazmondás is. S ha nincs hadsereg, nincs hadvezér sem. Az emberiség életét szabályozó parancsolatok tekintélyadója, az Istenhit is elhomályosodott, s az eredmény az, hogy összetartás helyett az állam és egyén fogalma egyet jelent a teljesen ellentétes érdekek ma még lappangó folytonos harcával. Minden betegségnek orvossága van. Az az ijesztő kór, mely válságba sorvasztja mcnaip a lelkeket, szintén keresi a maga orvosságát. Hová forduljon merre haladjon a gyógyulást vágyó beteg? Menjen el oda, hol materiálisztikus vizeken ködszinü árnyak imbolyognak? Tagadjon létet, alkotót, túlvilágot ugyanakkor, mikor épen annak érzi keserű illatát? Tapogatódzon az önzés útvesztőjén, s ne ismerjen más célt, mint önmaga kielégítését? Ez a harcok harca, s ép ebből akar kiszabadulni. De hát hová menjen? Fegyverzörgés és kalmár kiáltás, szirénéneklés és tolvaj suttogás mind jobban megerősítik őt annak tudatában, hogy valahol nagy igazság van. Valahol, egy élet szenvedésein átesett lélek évezredekkel ezelőtt egyszerű szavakban fejtett ki egy nagy igazságot, melyet minden filozófia, minden tudomány és gondolkozás márvány oszlopokkal támogat alá, de a melyet ezernyi vérző szív, ezernyi vágyó lélek a szeretet borostyánjával fogott körül, s ez a zsoltáros szava: Istenben nyugszik meg a lélek, mert őtőle vagyon a szabadulás. (62. Zsolt. 2.) Tehát az Isten. A személyes, végtelen Isten, egyedül 0 lehet újra az alap, melyen föl lehet építeni a rombadölt boldogságot. Isten, nem a rombolás, de a teremtés Istene, 0 lehet egyedül a mintakép, mely tökéletesség felé vezetheti a mának emberét, egyedül az Ő parancsainak gyakorlatba vitele lehet az orvosság, mely egy szebb jövő egészségét adhatja a mai társadalomnak. . . . S a nyúzott bőrű ember maradjon szobornak, az eleven élet embere öltse magára az Istenutánzás ragyogó köntösét. HOSPODÁR BALÁZS.
