Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-31 / 44. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44-ik szám-----------------------------------------------------s AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Í ' Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act ot March 8, 1879. REFORMÁTUS SZEMMEL LELKI REFORMÁCIÓT! Kálvin életrajzában olvassuk, hogy a mikor a nagy reformátor megkezdette munkáját Genfben, ott a reformáció már akkor sem volt ismeretlen fogalom. A genfi néphez is eljutott a nagy megmoz­dulás hire s ott is nagy tetszésre talált. Meg is kezdődött a reformáció. Hozzá­fogtak a képek kidobásához, a szobrok ledöntögetéséhez, nagy tüzeket csináltak a kihajigált lim-lomból, egyszóval meg volt a nép öröme és szórakozása — de a reformáció ennél a pontnál meg is ál­lott. Eddig a léleknek semmi köze sem volt a romboláshoz, amely nem a tisz­tább hit utáni vágyódásból eredt, hanem csak a tömeg alacsony ösztöneit elégítet­te ki. Ez lett volna a reformáció, amiért Luther, Kálvin és a többi nagyok küz­döttek? Semmi esetre sem. Kálvin maga a legkiáltóbb példa reá, hogy a refor­mációt nem üres tiltakozásnak gondol­ták el, amely csak rombolni akar, hanem olyan mozgalomnak, amely a világ szi­véig ér és a romok fölött egy uj igazi, Isten szerint való életet teremt a világ számára. Amikor Kálvin a lelki reformáció nagy tervével közeledett Genf népéhez, ugyan azok lettek legnagyobb ellenségeivé, a kik a legnagyobb buzgósággal döntöget­ték le a szobrokat és pörkölték föl a ké­peket. Ezeknek felfogása szerint a re­formáció a pusztítás, a fegyelmezetlen­ség, a tekintély lerombolás hirdetője, a minek a lélekhez, annak megújulásához semmi köze sincsen. S hogy ebből a fel­fogásból a genfiek jó része nem enge­dett, még Kálvin működésének hatása alatt sem, arra elég bizonyíték az az örökre feledhetetlen jelenet, amikor Kál­vin egy husvét reggelén megtagadta a bü nős nép számára az Úrvacsora kiszolgál­tatását. És hogy utána el kellett hagynia a várost. Ha a Kálvin szerinti evangéliumi, lel­ki reformációra volt a legnagyobb szü- sége a világnak akkor — ugyanennek a hiányát érezi a világ legjobban ma is. A reformáció nem egyszerű történelmi je­lenség, a mely egyes korszakokra ter­jed csak ki, hogy azután lezáródjék. A reformáció örök, mint az evangélium. Orökéletü, meg nem álló, mindig széle­sedő folyó, amely hivatva van arra, hogy magába ömlessze az egész emberiség val­lásos életének minden patakját,, hogy együtt ömöljenek át az örökkévalóság óceánjába. A reformáció nem más, mint magának a Megváltónak üzenete, tanítá­sa, parancsa, mely isteni életet követel az egész emberiségtől, nem más, mint maga az evangélium, a maga eredetiségében és tisztaságában. Jaj annak a nemzedéknek, amely el­feledkezik a reformációról s azt hiszi róla, hogy arra csak a négy évszázad előtti emberiségnek volt szüksége, de nekem, neked, mindnyájunknak, mai modern embereknek nincsen! Jaj annak a nemzedéknek, amely a maga reformá­tus vallásában csak tiltakozást lát Ró­ma és a sötétség, meg a lelki elnyomás ellen, de arra nem érez benső ösztönzést, hogy a kivívott lelki szabadsággal éljen is és magát épen a reformáció vívmányai által Isten gyermekévé tegye ! Nincs kor, nincs nemzet, nincs egyház, nincs ember, akinek szüksége ne lenne erre a lelki reformációra. Amerikai ma­gyar reformátusok, ez a kijelentés ne­künk is szól! Szálljon vissza a lelkünk a múltba a reformáció emléknapján. A sok küzdelem, szenvedés, vérontás emlékei között lássuk ott ragyogni a reformáció legnagyobb örökségét: a lelkek refor­mációját. Magyarországot egyszer már ujjáteremtette ez a lélek szerint való reformáció. És a jövőben is csak ettől vár hatjuk a magyar nemzet és vele együtt az egész világ újjászületését. “Luther Jézusban az engeseztelő fő­papot látja, aki palástja alá vonva min­ket, egyszeri áldozatának el nem fogyó érdemével könyörög érettünk; Zwingli a Prófétát látja, aki uj ismerettel, uj vi­lágossággal töltötte be a földet; Kálvin a diadalmas Királyt fogadja el benne, ki teljes hatalommal országol az Isten vi­lágában és ítél meg eleveneket és holta­kat.” (Ravasz László.) “Kálvin volt a reformátorok között az akarat, a tetterő embere. Luther, a pró­féta és Zwingli a bölcs mellett ő volt a harmadik: a hős.” (Ravasz László.) TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT NOVEMBER 1, vasárnap. “Emlékezzél meg, honnét estél ki és térj meg.” (Jel. 2:5.) Ol­vasandó: V. Móz. 15:1-11. A református egyház születése napján, no­vember 1-én nagyon időszerű szavak ezek! A mi magyar református Sionunk is kiesett egy­kori tündöklő helyzetéből. Kövess el mindent, hogy legalább a magad környezetében újra visz- szakeriiljön az őt megillető helyre! NOVEMBER 2, hétfő. “Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, ha­nem az emberi dolgokra!” (Márk 8:33.) Ol­vasandó: Máté 5:1-12. Csodálatos az az éberség, mellyel az Ur Jézus a sátánt figyeli. Nemcsak akkor, mikor eléje áll, hanem akkor is, mikor mások felhasználásával akar szólni hozzá. Most egyik legkedvesebb ta­nítványa, mikor hirtelen csak a sátánra ijedt fel a lelke. Ha Jézusnak szüksége volt arra, hogy figyelje, menyivel inkább szükségünk van ne­künk, hogy állandóan szcmmeltartsuk a sá­tánt. NOVEMBER 3, kedd. “Ábrahám pedig még az Ur előtt áll vala.” (I. Móz. 18:22.) Olvasan­dó: János 13:3-17.) Miért állott Ábrahám még tovább is az Ur előtt .miután a másik két férfi, akik megláto­gatták, eltávozott? Mert egyedül kívánt lenni az Úrral. Mondanivalója volt, s az Úrtól felele­tet várt arra, amire kérni akarta. Kcrescd-e te, az ilyen egyedüllétet az Úrral ? NOVEMBER 4, szerda. “Bizony mondóm nék- tek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a per­selybe betettek vala.” (Márk 12:43.) Olva­sandó János 15:9-17. Csodálatos az, hogy Isten országában tökéle­tesen más a kevés és a sok fogalma, mint a vi­lágban. A világban csak a sok igazán sok, Isten országában azonban lehetséges, hogy a kevés, az özvegyasszony 2 fillérkéje trbb Ne nézd hát, azt, hogy mit adsz. Csak add oda teljesen Isten­nek, add oda magaddal együtt. NOVEMBER 5, csütörtök. “Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöz­tetvén nyomorúsággal és vassal, mert ellen­szegültek az Isten beszédének és a Felsé­gesnek tanácsát megutálták.” (Zsolt. 107: 10-11.) Olvasandó: I. Ján. 5:10-21. Isten akarata, beszéde, tanácsa igen komoly dolog. Életünk boldogsága itt, e hamar tovatűnő földi életben és az örökkévalóságban azon for­dul meg, vájjon Isten tanácsa vezeti-e életünket, vagy pedig a magunk gonosz útjait járjuk ? NOVEMBER 6, péntek. “És monda az Ur Káin­nak: “Hol van Ábel a te atyádfia?” (I. Móz. 4:9:) Olvasandó: Luk. 6:30-49. Nemcsak a testvérgyilkos Káinnak szól ez a kérdés. Hozzánk is szól Istennek kérdése: hol van a te atyádfia ? A sok elhagyatott, lezüllött és pogány. Nem rázhatjuk le vállatvonva: “..... őrizője vagyok-e ?” Őrizők vagyunk. De őriz­ni csak az tud, aki erősebb. Főleg, aki a sze- retetben erősebb. NOVEMBER 7, szombat. “Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy. (Zsolt. 23:4.) Olvasandó: Zsolt. 1. Mélységes igazság rejlik a gyönyörű zsoltár­nak ebben a képében. Az élet útja sokszor visz völgyeken át, amelyek néha olyan sötétek, hogy azt hisszük, már reánk borult a halál sötétsége. A zsoltáriró azonban azt tapasztalta, hogy az ilyen völgy nem sötét az ő számára, mert vele van az Ur. Vájjon téged is ez a bizonyosság vi­gasztal. amikor alá kell szállanod az élet sötét völgyeibe ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom