Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-31 / 44. szám
44-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S-ik oldal Gróf Tisza István született 1861 április 22-án, meggyilkolták 1918 október 31-én. Amikor Tisza Kálmánt, a nagy miniszter- elnököt és gróf Tisza István édesapját temették, a szomorú alkalom egy legendát teremtett meg. A legenda szerint a temetés alatt egy ismeretlen ember lépett a családi sirbolt falához és arra két emberkezet karcolt reá. A kezek befelé görbülő ujjain nagy, erős körömök voltak. Mikor az ismeretlent kérdőre vonták, hogy miért tette ezt, a legenda szerint ez felelte: Ha majd egyszer, az eljövendő nehéz időkben a magyar nemzet szeretné a sírjából kiásni Tisza Kálmánt, de nem tudják, mert a magyarságnak mind a tiz körme tövig c! lesz kopva vagy metélve — akkor ezzel a tiz körömmel majd kikaparhatják ! Sokat mondó legenda! Tisza Istvánt is igy kaparná ki a nemzet és a reformátusság, ha lehetne! | % KIBEN LÁTTA TISZA AZ IGAZI KERESZTYÉNT? Mikor Tisza Kálmán halála után a nagyszalontai református egyházmegye fiát, Tisza Istvánt, választotta meg az •€. m. gondnokává, az uj gondnok gyönyörű beszédben emlékezett meg édesapjáról, akit igazi keresztyénnek mondott. “Az igaz keresztyén az“ -— mondotta — “aki megalázza magát Istene előtt, de erős szövetségben él Istenével és akit Isten irgalmába vetett bizodalma e világ hiúságai, kételyei, kisértései és megpróbáltatásai fölé emel .... Ki tisztáiban van az élet nagy problémáival és Isten akaratában megnyugodva tölti be rendeltetését, küzdi meg élete harcát és fogadja, amit reá mért a sors.....” TISZA ISTVÁN A PROTESTANTIZMUSRÓL. A protestantizmus — mondotta Tisza István egyik beszédében — a fölszabadítás munkáját művelte az emberi tekintély béklyóival szemben; általánossá, demokratikussá kívánta tenni a kultúrát és együttal nemzetivé tette azt .... A reformáció haladás volt az egész emberiség számára: a szellemi és erkölcsi világ magasabb régióba vitte föl azokat is, akik vele dogmatikai szempontból szembekerültek. TISZA ISTVÁN ÉS AZ ÚRVACSORA. A bihar megyei Geszten van a Tisza család ősi fészke. A falu református templomának Tisza István hűséges látogatója volt. Buzgón énekelt a gyülekezettel, rendesen járult az Úrvacsorához is. Ezt a magasztos szertartást, amit sokan megreformálni szeretnének, a maga ősi formájában szerette. Már akkor is szó esett róla, hogy az amerikai protestáns templomok szokása szerint mindenki külön kis pohárból vegye magához az Ur Jézus kiontott vérét jelentő bort, hogy igy az esetleges ragályos betegségektől megmeneküljenek. Tisza István azonban ezt az újítást határozottan ellenezte. O a közös kehely használatában a hívők és a bünbocsánat közösségét látta s benne ezt a nagy evangéliumi elvet tisztelte. Az Úrvacsorával való élést még a harctéren sem mulasztotta el. Ha alkalma nyilt élni e szent sakramentummal, mindig alázatosan járult hozzá. A harctéren gyakran temetett is. Különösen emlékezetes maradt az a temetés, amikor a bukovinai határon lelkész hiányában ő temette el egyik református huszárját, a hol beszédet és imádságot mondott, mélyen meghatva a körülálló katonákat, a kik aztán a szomorú szertartás után egy szivvel-lélekkel énekelték el a magyar Himnuszt. TISZA ISTVÁN A “NAGY ÚTRÓL.’’ Mikor 1912-ben egy képviselő az országházban akarta agyonlőni Tisza Istvánt s több lövést le is adott, szerencsés megmenekülése után ezeket mondotta egy küldöttségnek Tisza, aki akkor a képviselőház elnöke volt: “Aki helyesen fogja fel az életet és az ember sorsát az életben, az mindig kész lehet rá, hogy bármely pillanatban baj vagy veszedelem érheti; annak minden pillanatban készen kell lennie az elutazásra, arra a nagy útra..... És annak ezzel szemben a lelki nyugalmat csak a mindnyájunkat gondozó édes Atyában, a Gond viselésben vetett bizodalomban kell keresni, amely Gondviseléssel szemben végtelenül csekély, tehetetlenül vergődő pa- rány minden ember. Veszedelem környékezhet tehát mindnyájunkat, környezhetnek veszedelmes bizonytalanságok, a jövő beláthatatlan esélyei, amelyekkel szemben nevetséges dolog minden em'Hagyar királyi „ POSTA Itakaríkpénzt/ KÉPVISELŐJE. , •5'rtSLLT 25 év óta, amadyarokatl ^szolgálja— ^ KISS EMIL BANKHÁZA FOURTH AVE. 9.STREET NEW YORK béri előrelátás, a magát féltő ember minden óvatossága. S ha ilyen az emberi élet, hát higyjék meg nekem, boldognak érezheti magát az az ember, aki egy igazán nagy, nemes és szent célért tehette ki veszedelemnek az életét. Ebben a megnyugtató tudatban és az Ur Isten megőrző keze iránt való végtelen hálá val lelkemben tekintek vissza a múlt eseményeire, ezzel az érzéssel szivemben megyek neki a beláthatatlan jövő esélyeinek.” Olvassuk el még egyszer a fenti szavakat s lássuk meg benne Tisza István emberi és keresztyéni nagyságának titkát. Ő megtalálta a fenyegető veszedelmek között a lelki nyugalmat a mennyei- Atyában és az ő gondviselésében, amely nem hagyta el akkor sem, amikor gyilkosainak golyói eldördültek, hogy nemes életét kioltsák. Isten végzett igy felőle, hogy ezzel is sújtja a krisztusi élettől eltávolodó református egyházat. TISZA, MINT KISFIÚ. Tisza István gyermekkorából sok érdekes dolgot jegyeztek föl, de a legkedvesebbek és legjellemzőbbek egyike a következő. Egyszer, mint kisfiút, kocsikáz- ni vitték a határba. Észrevette, hogy a falubeliek mind tiszteletteljesen köszöntik kocsijukat. Mikor visszafelé mentek, arra kérte kísérőjét, hogy oldozza meg szalmakalapjának lekötő szalagját, mert ő kalaplevevéssel szeretné az emberek köszöntését viszonozni. A föld egyszerű népének megbecsülése, a józan magyar néphez való őszinte ragaszkodás egész életén át jellemző tulajdonsága maradt Tiszának, bár a rosszakaratú híresztelés a nép ellenségének igyekezett feltüntetni őt. EL NE FELEJTSÜK! Hogy Tisza István nem akarta és nem csinálta a háborút, az azóta már történelmileg is bebizonyított tény. Halála után került nyilvánosságra az a felterjesztése, amelyet 1914 julius 8-án intézett Ferenc József királyhoz. Ebben a felterjesztésben a háború megüzenése ellen foglalt állást — pedig már akkor is mindenki a hadüzenetet követelte, akinek csak szava volt a monarchia diplomáciájában. “A kizárólagosan háborús megoldásért a felelősséget nem viselhetem” — irta Tisza a királynak s hangsúlyozta, hogy előbb minden módot még kell ragadni, hogy a nehéz ügyet diplomáciailag intézzék el. Azt pedig mindenki tudja ma már, hogy a julius végén tartott korona tanácsban, amely a háború mellett döntött, Tisza egyedül emelte fel a szavát a háború ellen. Senki sem hallgatott reá..... s az eredmény a mai Csonkamagyarország lett.
