Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-12 / 37. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 37-ik szám.-------------------------------------------------------N AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. V--------------------------------------------------------J SZÁZ ÉVES JUBILEUM. A Reformed Church első és legrégibb papnevelő intézete, a lancasteri theolo- giai főiskola, ebben a hónapban fogja megkezdeni működésének 101 -ik esztendejét. A kiváló iskola fönnállásának századik esztendejét pedig ugyancsak szeptember hó végén fogja a közegyház megünnepelni. Ez az iskola nemcsak azért becses és drága előttünk, amerikai magyar reformátusok előtt, mert a református lelki- pásztorok százait tanitotta, nevelte és bocsátotta ki az evangélium munkaterére. Becses azért is, mert falai közül magyar ifjak is indultak ki és Isten segítségével a jövőben is fognak kiindulni. Bloomfield és Dayton mellett Lancaster a harmadik hely, ahol a magyar evangéliumi munka leendő munkásai tanulnak. Egyházaink jövendő lelkipásztorai azok, akiket a lancasteri iskola is szeretettel ölel keblére. Az amerikai Debrecen, Sárospatak és Pápa közül az egyik ünnepet fog ülni. A közegyház ott lesz, ott lesz az amerikai protestáns egyházak szövetségének feje, Dr. Parkes S. Cadman — ott kell lennürfk nekünk, magyar reformátusoknak is. Az ünnepéllyel kapcsolatban, amely szeptember 29, 30 és okt. 1-én lesz, felmerült az az eszme is, hogy az ott megjelenő magyar lelkészek konferenciát tartsanak. Reméljük, hogy lesznek elegen ahoz, hogy egyházi életünk életbevágóan fontos dolgairól tanácskozhassanak. ERŐS LELKET. A reformátorok és a nyomdokaikon járó hithősök földi boldogságukat, nyugalmukat, anyagi javaikat, sőt életüket is kockára tették, hogy az egyházat visz- sza tegyék arra a szegletkőre, melyről Pál apostol azt mondja: Más fundamentumot senki nem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. Meg voltak győződve arról, hogy szükséges, mindennél fontosabb és az emberiségre nézve boldogító munkát végeznek. Minden hibánk dacára a református egyház ma is a legáldottabb, leghatalmasabb földi intézmény. Az igazság örök ! Az erény örök ! A pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat. A hiba az emberekben van. Hála az egek Urának, sokan vannak ma is, akik erősek a hitben, buzgók a szolgálatban, feddhetetlenek erkölcsi életükben, kik tudatával bírnak magasztos hivatásuknak és nem feledik, hogy ők a gályarabok utódai. Uj idők szellőinek lengését érezzük magunk körül. Boruljunk le az örökkévalóság dicsőséges királya előtt, ki vég- hetetlen bölcsességgel és szeretettel igazgatja a természeti és erkölcsi világot és kérjük: adjon erőt a nagy munkára, hogy építhessük magyar Siónun- kat szóval, tettel, lelkesedéssel, áldozattal, egyetértéssel, könyörögjünk: Oh Isten! Az erős lelket újítsd meg mi bennünk! (H. S.) VÉGE VAN MÁR AZ ISTEN- TISZTELETNEK? Az egyik templomból vasárnap épen kifelé jött a nép, amikor egy ember odalép az egyik kijövő férfihez és megkérdezi tőle: Szabad kérdenem, vége van már az istentiszteletnek? A kérdezett egy pillanatra megállt s mosolyogva válaszolt: — Nincs. Az istentisztelet még Csak most kezdődik. S amint rámutatott a csöndben kivonuló népre, a kérdező is megértette, hogy mit akar mondani. Az igazi isten- tisztelet akkor kezdődik a komoly keresztyén életben, amikor a templomot elhagyva, visszamegy a mindennapi életbe. Ha az újonnan kezdődő hét minden órája nem lesz valódi istentisztelet számára, akkor hasztalanul volt a templomban. Legyen igazi istentisztelet a mi mindennapi életünk is! Az emberek általában véve szeretnek a vallásról beszélni és vitatkozni. Hogy megerősödnék a keresztyén egyház, ha minden ilyen ember megpróbálná élni is azt a vallást, amelyről olyan szívesen beszél! Még soha egyetlen ember sem tévedt el, aki a Jézus egyenes utján járt. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT SZEPTEMBER 13, vasárnap. “Elmnlt az aratás és mi nem szabadultunk meg. Nincsen-e balzsamolaj Gileádban ? Nincsen-e ott orvos?” (Jerém. 8:20, 22.) Olvasandó: I. János 2:1-15. Az elmúlt nyár és az elmúlt ujkenyéri úrvacsora vájjon ezt kiáltja-e a mi fülünkbe is? Elmúlt a nyár, elmúlt életünk egy része s még mindig nem jutottunk el a keresztyén élet igazi magaslataira! Van Gileádban bazsam mindnyájunk részére, van orvos, az Ur Jézus, aki egyedül szabadíthat meg. Hívjuk Őt s meggyógyulunk. SZEPTEMBER 14, hétfő. “Hálával áldozzál az Istennek és teljesítsed a Felségesnek fogadásaidat.” (Zsolt. 50:14.) Olvasandó: Lukács 6:26-38. Nagyon veszedelmes tartozás az, amivel Istennek tartozunk. Olyan tartozás ez, amelynek megfizetését lehet halogatni, amit el is lehet felejteni, de aminek megadása alól ki bújni nem lehet. SZEPTEMBER 15, kedd. “Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2 Tim. 2:12.) Olvasandó: Lukács 9.49-56. A keresztyén név sok mindenre kötelez bennünket. Mennyi ember van a világon, aki keresztyénnek, reformátusnak mondja magát s ezzel a névvel a Krisztus mellett tesz bizonyságot — de életében mégis a bűn utjain jár. Ne tartozz ezek közé! SZEPTEMBER 16, szerda. “Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szive meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1 Kor. 2:9.) Olvasandó: Lukács 10:25-37. Micsoda fogalmunk lehet nekünk, földi embereknek arról, ami az örök boldogságban vár Isten választottjaira? Igaza van az apostolnak, amikor ilyen fennkölt szavakkal beszél erről a boldogságról, amit ő sem ismert, amiben azonban hitt s ami után vágyódott. SZEPTEMBER 17, csütörtök. “Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől.” (Zsolt. 34:14.) Olvasandó: Eféz. 4:17-32. Tömérdek az a bűn, amit az ember a beszéd által követ el. Istennek ezt a roppant nagy ajándékát hányszor használjuk rosszra, nem gondolván meg, hogy a kimondott szó többé visz- sza nem vonható. A szeretetlen beszéd, rágalom, hirhordás bűnétől őrizzen meg bennünket az Ur! SZEPTEMBER 18, péntek. “Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiák, akik nem akarják hallani az Ur törvényét.” (Ézsa. 30:9.) Olvasandó: 1 Móz. 45:1-15. Ez a panasz mindig igaz volt, minden nemzedékben, amelyben az idősebbek rosszabbnak látják a fiatalabbakat, jobbnak tartják a régi nemzedéket az újnál. Pedig talán nem egészen úgy van. íme, az utolsó évszázadok rossznak mondott nemzedékei többet tettek az evangéliumért, mint azelőtt évezredek alatt. Ha rosszat látunk az ifjúságban, ne csak korholni tudjunk, hanem javitani is akarjunk. SZEPTEMBER 19, szombat. “Aki a felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.” (Zsolt. 91:1.) Olvasandó 1 Kor. 13:29. A zsoltáriró itt hatalmas várhoz hasonlítja Istent, aki oltalmat ad azbknak, akik hozzá menekülnek. Régen a várak roppant fontos szolgálatokat tettek egész nagy vidékek népének.
