Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-12 / 37. szám

*

37-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal

A* élet hamis és igazi áldásai

Az áldásnak legfőbb alkotó része és mintegy benső tulajdonsága az, hogy az embert boldoggá és megelégedetté teszi és kell, hogy azzá tegye. Vannak azonban hamis és igazi, mulékony és maradandó áldásai az életnek és csak az embertől függ ,hogy ezek közül melyiknek jut ő a birtokába, melyikre teszi magát igazán érdemessé.

Istennek ama sok áldása közül,, amely- lyel megáldotta az embert, egyik áldása sem nagyobb, mint a léleknek tápláléka: a hit, a vallás, vagyis az a kijelentett tudomány, mely a sziv benső vágyait elégíti ki és a lelket közelebb viszi nevelés és tökéletesítés által Urához és Teremtőjéhez. Ez által lesz igazán emberré az ember; ez által érheti el életének legfőbb célját e földön és Isten kegyelme álta az örökélet boldogságát ama jobb életben.

Mit ád az embernek a vallás, milyen áldása van a hitnek, ennek a mennyei tudománynak? — kérdi a hitetlen, a vallástalan világ. Hát én nem felelek addig erre kérdésre, amig te nem felelsz meg, atyámfia, nekem arra, amit én kérdek tőled. • Mondd, hogy az életnek eme vásári piacán, ahol még a legszentebb dolgokra, a hozzád legközelebb állókra is rányomják a kalmárság üzérkedő bélyegét, — mit ád neked a világ? Mit adnak az emberek, akiket te hitetlenségedben talán öntudatlanul dicsérsz? És van-é igazi áldás ezekben a világi mulékony dolgokban, amiket te oly drága áron, erőd s egészséged feláldozásával szerzesz meg magadnak ? S amidőn már igy megcsináltad az adás-vevést, biztos vagy-é afelől, hogy nem fogod megtörtén kérdezni Ézsauval, aki oly könnyen actea oda elsőszülöttségi jogát: “avagy csak egy áldásod vagyon-é atyám?” Nem fogod-é te is elszórni az igy szerzett vagyont, mint' Judás a harminc ezüst pénzt, úgy érezvén, hogy áldás helyett átok, a Judás szomorú sorsa a te sorsod is? Bizony nossz üzletet csinál az, “aki az egész világpt megnyeri is, de a lelkét elveszti.” Nincsen ott látomás, de igazi áldás sem, ahol Isten és ember közé a világi javak kerülnek, meggátolván igy a lélek szárnyalását, növekedését és azon isteni tökéletesedését, amelynek elérése minden világi tudománynak a legfőbb kiváaata, kötelessége.

A világ ad neked gazdagságot, az emberek adnak neked hatalmat, azt mondod. Meddig tart a gazdagság, meddig ér te hatalmad? Valid be és mondd meg őszintén, hogy lehetnek neked sok esztendőre eltett javaid, tiéd lehet a hatalom és a dicsőség, és te ezek mellett is csak ideig-óráig lehetsz boldog. Gazdagságodat minden percben elveszítheted, hatalmad és dicsőséged is csak rövid életű a földön. Ma mindennel bírsz, amit szád, szemed megkíván és holnap már a porban fetrenghetsz; hatalmadat és dicsőségedet, ha elfordult tőled a nép kegye, azonnal elveszíted. De tartson bár gazdagságod életednek minden napjaiban, hatalmadat és dicsőségedet is őrizd meg utolsó percedig: kérdezd meg csak magadtól és felelj rá legalább magádnak : boldoggá tesznek-é ezek tégedet? Nem; mert ha egyszer felébredsz — pedig fel fogsz rá ébredni egyszer — meglátod, hogy szived üres; keserű lesz kezedben az élet pohara és undorodva dobod el magadtól mindazt, ami nem ád neked üdvöt, ami nem biztosítja lelked nyugalmát, életednek igazi boldoságát. Sem a gazdagság, sem a hatalom, sem pedig a dicsőség nem elégségesek ahhoz, hogy ezek árán lelki békét szerezz és biztosítsad igy életed boldogságát. Be fogod látni, hogy a mibe helyezted boldogságodat, inkább akadálya az annak. A gazdagság önzővé, a hatalom szeretetlenné és a dicsőség kevéllvé tesznek: amit kerestél, megtaláltad azt.

Nehogy azonban azt higyje valaki, miszerint szegénnyé kell lennie, hogy a boldogságot megtalálja, vagy hogy le kell mondania minden hatalomról és dicsőségről, hogy lelkének nyugalmát meg szerezze. Nem kell megfosztania magát ezektől senkinek; ezek mellett is megtalálhatja azt, ami után szive óhajtozik, lelke vágyik. Lehet valaki boldog földi javai mellett is, ámbár igaz, hogy a teve (kötél) könnyebben mehet át a tü fokán, mint az ember világi jókkal megterhelve célját elérhetné. íme a léghajós is kidobja hajója terheit, ha feljebb akar emelkedni ; az embernek sem igen van annyi ereje, hogy terhei mellett fölemelkedjék a földről és elérje azt, amiben gyönge- ségét gátolja az a sok földi jó. A gazdagság, a hatalom és dicsőség mindmegany- nyi kisértő és ritkán akad ember, aki azoknak meg nem hódol. Ha olyan erős vagy, testvérem, hogy terheidet fel bírod emelni és a kisértéssel, mely a földhöz köt, meg birsz küzdeni: kétszeres a te boldogságod: boldog lehetsz te is, enyhítvén a nyomorúság kínjait, és boldogságra vezethetsz másokat is.

De azt se higyje el ám senki, hogy a szegénység és nyomorúság árvizei eltemethetik ezt a boldoságot! Szomorú tapasztalata életünknek, hogy ezek is nagy kisértők és alkalmasak arra, hogy boldogtalanokká tegyék a gyönge embert. Azért a szegénység és nyomorúság nem kívánatosak az ember előtt. Bizonyára te sem kívánod ezeket, mert azt hiszed, hogy a szegénység és nyomorúság gyümölcse a boldogtalanság. Ha ezt igy gondolod, úgy nincs igazad és nem is lesz igazad soha. Mert a boldogtalanság nem gyümölcse, nem eredménye sem a szegénységnek, sem a nyomorúságnak, de még a nagy gazdagságnak sem, hanem a saját egyéni lelki világunknak a kifolyása az. “Boldognak érzem magamat, hogy nem vagyok ama másik jobb életben” — felelte a testi nyavalyáktól sújtott beteg nő lelkésze kérdésére: s a beteg nő látva a lelkész meglepetését igy folytatta kijelentésének magyarázatát: “Én úgy tudom, hogy a mi jövendő boldogságunk olyan mértékben adatik nekünk, amilyen mértékben képesek leszünk azt élvezni és értékelni; ennélfogva ha előbb, minden nyomorúság érzete nélkül, költöztem v.olna el ez árnyék világból, úgy a boldogságról való fogalmam és érzetem sokkal kisebb lett volna, mint igy lesz, mert a mi pillanatnyi köny- nyü szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk

....”

Eleshetik a szegény, nyomoruságlát- ta ember és mi azon nem csodálkozunk; de elesik a gazdag, dicsőséges hatalmú ember is, ezen meg a szegények csodálkoznak .Vájjon melyik félnek igaza erősebb ? Nem a szegénység szüli a boldogtalanságot és nem a gazdagság tesz boldoggá: boldogtalan a hitetlen és boldog a vallásos ember. A szegényt minden az Istenhez vezérli; a gazdagot minden az Isten ellen való tusakodásra öszönzi s azt hiszi, hogy ezzel mindent elintéz. A szegény Istenre van utava, a gazdag magában bizakodik; az Isten nem szégyeníti meg a benne bizó reménységét, a kevélyt megalázza.

Egyik egyetemnek ifjú hallgatója késő délutáni napon sétára indult egyik tanárjával, akit jószívűsége folytán a diákok barátjának neveztek el az egész egyetemben. Séta közben egy pár ócska cipőre akadtak, amely úgy látszott, hogy e közeli veteményes földön dolgozó szegény emberé lehetett. “Tréfáljuk meg az öreget” — mondotta tanárjának a fiatal ember. — Dugjuk el a cipőjét és vigyázzuk meg a bokor mögül, hogy mily kétségbeesve fogja azokat keresni.” — “Nem úgy, fiatal barátom, — szólt a tanár — a szegény ember rovására sohasem szabad mulatnunk. Ön gazdag és eme szegény sorsú ember által oly nagy boldogsághoz juthat, hogy abban Istennek áldása is leend. Tegyen inkább a cipőkbe egy-egy darab ezüst£>énzt és majd akkor fogjuk meglesni a szegény öreget.” Az egyetemi hallgató megfogadta tanárja szavát és aszerint cselekedett. A szegény munkás épen bevégezte a kapálást és hazafelé készült. Amikor közelebb jött a helyhez, ahol holmiját hagyta, látszott rajta, hogy szivét valami nagy gond nyomja. Magára vette foltos kabátját, majd pedig elnyűtt cipőit; de amint felállt, érezte, hogy valami ke-