Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-12 / 37. szám
37-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal A DÖNTŐ BIZONYÍTÉK. San Francisco legrosszabb hirü negyedében, ahirhedt Barbary Coaston egy alkalommal egy lelkipásztor evengalizáló estéket tartott. Egy közismert hitetlen ember, aki szeretett volna gúnyt űzni a mozgalomból, vitatkozásra szólította fel a lelkészt. A lelkész beleegyezett, hogy valamelyik nagyobb teremben kiáll vele nyilvános vitatkozásra. Csak egyetlen kikötést tett. Arra kérte a hitetlen férfit, hogy a vitatkozásra hozzon magával három személyt. Egy olyan részeges embert, aki a hitetlenséget hirdető beszédek alapján lett józan életű emberré, egy olyan szerencsétlen nőszemélyt, akit szintén ilyen beszédek téritettek meg s egy olyan megrögzött kártyást, akit hasonlóképen hitetlen beszédek mentettek meg végzetes szenvedélyétől. S mikor e feltételeket a lelkész elmondotta, hozzátette: És ha ön csak egy-egy ilyen embert hoz, én egy egész sereg olyan ember élén fogok bevonulni a terembe .akiket ugyanilyen bűnöktől, ugyanilyen életből a Jézus evangéliuma és a Mindenható kegyelme mentett meg. A hitetlen sarkon fordult és szó nélkül távozott. Belátta, hogy ezekre a tényekre nem tud válaszolni. EGY NAGYON BOLDOG EMBER. Farragut tengernagy, amikor már a sok munkától és a Mississippi völgy mocsaras éghajlatától egészsége végképen megromlott ,ezt irta egyik levelében: “Jól vagyok, már amennyire egy olyan ember jól érezheti magát, aki sem járni nem tud, sem ülni vagy állni nem képes öt percig egyfolytában. De azért, hála Istennek (akinek annyival tartozom, hogy örökösen hálát adok neki) máskülönben elég jól vagyok.’’ Ez a hires katona minden szenvedése dacára is boldog ember volt, mert szivében a Jézus békéje lakozott. A lelkipásztorok által vezetett statisztikák bizonyítják, hogy a hét napjai közül vasárnapra esik a legtöbb hirtelen megbetegedés. Emberek, akik hétközben makkegészségesek, vasárnap igen sokszor rosszul érzik magukat. Nem különös ? Nyomtatvány Levélpapír, boríték, névjegy, piakát, röp- irat, alapszabály, körlevél igen olcsón és szép kiállításban készül a Reformátusok Lapja nyomdájában. EXPERT PRINTING CO. 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Hazelwood A MÜLT NAGYJA! APÁCZAI CSERE JÁNOS. ....Éjszaka van. A diáktanya ablakából sárga világosság fénysávjai hullanak az Olt vizére. Vidám ének hallatszik ki. Diákok vannak ott, akik Kolozsvárra igyekeznek és estére megállapodtak itt, a szép Nagy-Ajta község határában. Egyikük kijön, hogy egy kis friss levegőt szivjon. S akkor egy vékony dongáju fiúcskát vesz észre, aki ott kuporog az ablak alatt. — Mit keresel itt hékás? — kérdi tőle a diák. — Kérem alássan, a diák urak énekét hallgatom, — feleli szepegve a kis fiú. — Olyan szépen énekelnek! — Aztán ki fia vagy te ? — Nincs már nekem se apám, se anyám. Oly korán elvesztettem őket, hogy azt se mtudom kik voltak. Jó emberek jóvoltából éldegélek Apácán, a túlsó parton. — Na hát, ha úgy szereted hallgatni az éneket, hát gyere be hozzánk. S a diák bevitte a fiúcskát társai közé, akik szóba elegyedtek vele s feltűnt nekik a tanulatlan árva eszes volta. El is határozták, hogy nem hagyják elveszni a falun .hanem magukkal viszik a kollégiumba: szedje magába a tudományt, hogy ember váljék belőle.... Történt pedig az 1635. esztendőben, Erdélyben, a Barcaságban, ahol Csere János Apáca községben egy alacsony zsellér-kunyhóban látott napvilágot. S becsületére is vált a jószivü diákoknak, a kik pártul fogták az árvát. Tanult, tanult éjt nappallá tevő szorgalommal, úgyhogy a jeles diák Bethlen Gábor, a dicsőséges erdélyi fejedelem, a tudományok lelkes barátjának figyelmét is magára vonta. A fejedelem ösztöndíjjal külföldi egyetemre is küldte, s mindaddig támogatta, mig a halál el nem szólította az élők sorából. Akkor az ifjú Csere János magára maradt, saját erejére utalva, de azért a legkeservesebb nélkülözések árán tanult tovább. Akkoriban latin volt az iskola nyelve. S akkor született meg az ifjú lelkében a magyar iskola eszméje, amelyben hazánk csengő szép nyelvén-tanítják a növendékeket a tudományokra. S ennek az eszmének megvalósitásán fáradozott aztán egész életében. Nyelvünk még akkor igen szegény, nehézkes volt. Megfelelő szavaink is hiányoztak. Csere János uj szavakat, kifejezéseket is alkotott. S ő irta meg az első magyar tudományos könyvet : a Magyar Encyclopediát, minden akkori ismeretet szép rendbe szedve, magyar nyelven, ami örök, el nem múló érdeme. Már mint hires ember tért visz- sza szülőhazájába, ahol az uj fejedelem, II. Rákóczi György, a gyulafehérvári iskolába nevezte ki tanárnak. GYERMEKEKNEK, Hideg eső verte az ablak üvegét. Peti a szobából nézte az eső cseppek gyors iramodását az üvegtáblákon. Milyen csúnya idő! Tegnap még künn játszott az udvaron, pillangókat kergetett a kertben, most pedig beszorította az eső a szoba falai közé. Nehezen viselte Peti a szoba áristomot. Félredobta minden játékát, nem akart még a mamához sem beszélni. Hogyne! Mikor meg van fosztva minden élvezettől. Hiszen egy rettenetes nap lesz, bent kuruttyolni a szobában reggeltől estéiig. Észrevette a mama Pétiké rossz kedvét s igyekezett megvigasztalni őt. így szólott hozzá: Jer csak ide Pétiké és játsszunk kertet. — Kertet? hát lehetséges kertet játszani bent a szobában ? Peti azonnal a mamához futott és kíváncsian figyelte, mit fog csinálni. Elővett egy nagy árkus papirt, meg ceruzát és igy szólt: Nézd kis fiam, ide rajzolunk egy szép kertet — ez itt egy virág-ágy — mondd csak mit szeretnél ide vetni, ami a te javadra kelne ki ? Hm.... dünnyögte Pétiké, hát szeretnék nagy ember, okos ember lenni. Jól van fiam! hogy valaki okos ember legyen, gondold csak, mi kell ahhoz ? Most gondolkozott csak Pétiké erősen! Mindenre gondolt. Végre kitalálta! Hallotta a tanító úrtól, hogyha valaki okos, tudományos ember akar lenni, ahoz szorgalom kell. — Persze — folytatta a szót mamuska. így akkor ide szorgalom magot vetünk. És azután sorba kérdezgette mamája Petit, hogy mi mindent akar még a kertbe vetni ? Elvetették a jóság, takarékosság, szeretet magvait. És mikor készen voltak, ezt mondta a mama Petinek: Látod fiam, a kerttel ugyan elkészültünk, de kerítés nélkül bárki is tönkre teheti. Mondd csak miből szeretnéd csinálni a kerítést ? No ezt már nem tudta kitalálni, bárhogyan törte is fejét. Mig végre a mama segitette: Látod Petikém, hogy ez a sok mag kikeljen és kellőképen meg legyen védve, a kertet az imádkozás keritésével kell körülvenni. Ugy-e, te ma reggel haragudtál, mert az eső miatt nem tudsz az udvaron játszani? Pedig ha tudnád mennyi áldást hoz az eső, akkor imádkoznál, hogy Isten áldását küldje az esőben mihozzánk is. így vagyunk a jósággal, szeretettel, szorgalommal, azokat mind az imádkozás aranykeritésével kell körül vennünk, ha azt akarjuk, hogy szépen fejlődjenek. Peti még egyszer megnézte a kis kertét, ^z- tán nagyon megbánta, hogy olyan durcásan viselkedett. S megígérte, hogy máskor a haragot imádkozással fogja elűzni magától. Most értette meg igazán, miért kell mindennap imádkozni, hiszen édes apja is alig győzi a kerítést javítani. (H. S.)
