Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-05 / 36. szám
36-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Az Isten igéjével is igy vagyunk. Örök érvényű, mély igazságokat ad Isten a bibliában: miért várjuk ,hogy éppen ezek az igazságok lesznek egyszerre világossá előttünk — még ha imitt-amott, sebtében, felületesen olvassuk is a szent könyvet ? A biblia csak annak számára lesz az örök élet könyve, igazi kincsesház, aki szorgalmasan, csüggedés nélkül kutatja az örök igazságok mélységeit, aki nem siklik el a nehezebb részek fölött, hanem imádkozó lélekkel azoknak értelmét is keresi. Rendszeres, céltudatos, áhitatos biblia olvasás: óh jöjjön el még egyszer a te országod is a magyar reformátusok között! A HŰTLEN FIÚ SÍRJA. Egy neves francia tudós, dr. Pierotti évtizedeken keresztül hitetlennek vallotta magát. Mint hitetlen ember ment el Palesztinába, azzal a céllal, hogy ottani kutatásai alapján sok dolgot meg fog dönteni, amit a biblia tanit és a szent könyvet mint megbízhatatlan útmutatót állítja a világ elé. Egy alkalommal Dávid király hűtlen fiának, Absalomnak sírját tanulmányozta. Ez a sir nem egyéb, mint egy hatalmas kőrakás, amit emberek dobáltak oda a letűnt évezredek alatt. Amint a tudós ott ült, egy arab asszony jött arra, gyermekét vezetve. Az asszony a dombhoz érve ,egy követ hajított reá és megmondta gyermekének, hogy ő is ugyanezt tegye. Beszédbe elegyedett az asszonnyal s megkérdezte tőle, hogy miért tette ezt? — Azért, mert ez egy hűtlen fiú sírja, aki nem engedelmeskedett atyjának — volt a válasz. — S vájjon ki volt ez a hütelen fiú? — Dávid fia. A tudós meghökkent. íme, egy arab asszony, aki vallása szerint mohamme- dán, aki bizonyosan sohasem látott bibliát s ha látott volna sem tudná elolvasni : pontosan tudja ezt az évezredes tényt s arra tanítja gyermekét, hogy követ dobjon az engedetlen fiú sírjára. A tudós kezében ott volt a biblia. Kikereste benne Absalom történetét, gondosan elolvasta s mintha a lelkében uj világosság támadt volna. Érezte, hogy változás közeledik életében s valóban: ez a kis, jelentéktelen eset volt az első lépés, a mely kutatásait uj irányba terelte. Uj ember lett belőle, aki később egész életét annak szentelte, hogy igazolja a biblia állitásait. Mint hivő keresztyén halt meg. Előbb-utóbb felfedezzük, hogy akkor érdemes igazán élni, ha tudunk élni másokért.------------------------------------------------------N A MÚLT NAGYJAI SZENCZI MOLNÁR ALBERT irta át magyar versekbe Dávid király zsoltárait, a melyeket már több mint 300 esztendő óta énekelnek a magyar reformátusok. Zsoltáraink ma használt magyar szövegének jó része még Szenczi Molnár Albert munkája. Gyermekkorában afféle kis inasa volt Károli Gáspárnak, a bibliaforditónak, ő hordta Göncről a vizsolyi nyomdába a kéziratot és vissza a kinyomott iveket. 12 évig tanult külföldön, otthon számos helyen viselt lelké- szi állást. Két helyen volt tanár Németországban is, később a Károli bibliát kisebb formában kiadta. Egécz élete csupa bolyongás volt, de igy is tudott nagyot és maradandót alkotni. Született 1674-ben Pozsony megyében, Szencen, meghalt 1733 körül Kolozsvárott, 59 éves korában. A kis Jóska sokszor siránkozott, szepegett. Hogyne siránkozott volna, mikor anyjától is azt látta. Korán elvesztette édes apját s igy, mint fél-árva gyermek bolyongott. Mamája dolgozni járt, igy látta el a Jóskát szép ruhával, cipővel hetyke kis kalappal. Mégis keserűség volt a legnagyobb falat kenyerük — ha arra gondoltak mi lesz a kis Jóskából? Hiszen elég okos, engedelmes gyermek volt az igaz, de ugyan bir- ja-e majd a mama a munkát. Tud-e majd neveltetést, taníttatást adni gyermekének? És Jóska nemcsak sirt ha látta édesanyját fáradtan, kezeit kivérezve a nehéz munkától. Mikor úgy egyedül volt imádkozott is a jó Istenhez, hogy segitené meg anyuskáját a Mennyei Atya nehéz munkájában. Egymásután peregtek az évek. Jóskából kitűnő tanuló lett. A tanító ur nem győzte dicsérni a fiút. Édes anyjának olyan jól esett mikor egy-két jó szót hallott gyermekéről. Ilyenkor elfeledte minden bánatát, keserűségét, még a munka is könnyebb volt. Elhatározta magában, INGATLANFORGALMI OSZTÁLYA SAJÁT ÉPÜLETÉBEN DETROIT — MICHIGAN. 7932 W. JEFFERSON AVE. ha fia ilyen jól folytatja tanulását ,elküldi felsőbb iskolába is. Pár év múlva csakugyan bekerült Jóska a kollégiumba. Ott is kitűnő tanulónak bizonyult és iskoláit édes anyjának legnagyobb megelégedésére végezte el. Az utolsó évben történt aztán, amikor már minden tanuló nagy büszkeséggel tekint vissza elmúlt éveire — Jóskát váratlan kitüntetés érte. Ugyanis a tanári kar őt szemelte ki, az osztály elnökének. Közeledett az iskolazáró ünnepély. Jóska jó előre tudatta édesanyját, hogy el ne felejtsen az ünnepélyre eljönni. Édes anyja eleinte szabadkozott, nem akarta elárulni szegénységét, kopott ruháját. Hátha Jóska mindezekért szé- gyenelné magát tanuló társai- és tanárai előtt. Hanem másként történt a dolog. Jóska amikor nem győzte várni édes anyját, kocsit küldött érte és midőn megérkezett a főiskolába, az első sorba ültette édes anyját. Mikor aztán a legjavában folyt az ünnepség, az iskola igazgatója előre lépett és egy arany érdemjelet nyújtott át Józsinak, amelyet ő illedelmesen megköszönt, aztán lelépett az emelvényről és édes anyjához ment, megcsókolta és az egész közönségnek bemutatta, kopott ruhájára feltüzte az érdemjelet eme szavak kíséretében : Mindent édes anyámnak köszönhetek, őt illeti e kitüntetés. Az egész iskola talpra ugrott ennek láttára, óriási taps között köszöntötték Jóskát, aki példát mutatott az egész iskola előtt ,hogyan kell megbecsülni a szüléket még akkor is, ha egyszerű sorsban élnek. Gyermekek! becsüljük meg szüleinket, ne szégyencljiik a szegénységet a kopott ruhát és sohase feledjük azt a sok jót, amit szüléinktől kapunk. (H. S.) HOL A BAJ? Egy neves amerikai tudós azt állítja, hogy a bűnről és következményeiről való prédikálás ideges bajokat okoz a hallgatókban s ez is egyik oka annak, hogy sok ember nem akar vagy nem mer templomba menni. Másrészről épen az ellenkező véleményt halljuk, hogy t.i. sokan azért tartják magukat távol a templomtól, mert ott mindenről hallanak, csak a bűnről és következményeiről nem. Ugylátszik, hogy egyes emberek nagyon könnyen megtalálják a magyarázatot a vallásos közömbösségre. Azt nem találják nehéznek, hogy a templomok ürességét megmagyarázzák, de az már annál nehezebb kérdés, hogy vájjon az üres padokat hogyan lehetne megtölteni ? Nem volna már ideje, hogy a Jézus tiszta evengéliumának korszaka elkövetkezzék, amelyben sok szó esik a bűnről.
