Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-05 / 36. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 36-ik szám--------------------------------------------------------------' AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hüngarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetenkint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. v________________________________________-7 REFORMÁTUS SZEMMEL BESZÉLŐ SÍRKŐ. A homesteadi temetőben ismét összegyűlt egy nagy sereg magyar, hogy kö- rülálljon egy olyan sirt, amelyben egy két év előtt elhunyt öreg lelkipásztor földi maradványai porladnak. A porladó lelkipásztor nem ennek a népnek hirdet- teg a evangéliumot — de ugyanez a nép állta körül a koporsóját és siratta meg két évvel ezelőtt is. Most a sírkövét adták át rendeltetésének. Amikor elgondolkozunk az emberi és magyar lelkipásztori sorson Amerikában, nagyon jókor jön az a tanítás, amit ez a néma kő mond el. Amikor nem egy lelkipásztor csüggedten, reménytelenül néz a jövő elé s a “nép hálátlanságáról” beszél — ez a kő épen idejében mond el valamit. Elmondja, hogy felállításának gondolata a nép között született meg, árának túlnyomó részét a nép adta össze, ugyanaz a nép, amely sirt a két éve még jeltelen sir mellett — pedig a halott nem az ő lelkipászora volt. Az a nép, amelyet fásuknak, hálátlannak szeretünk mondani, nem tudta elnézni, hogy az öreg lelkipásztor sírja jeltelen maradjon. így született meg a homesteadi emlékkő gondolata s a nép lelkében megfogant eszme ilyen érzések nyomán öltött testet. Meghalljátok-e a néma kő tanítását, csüggedő lelkek? Látjátok-e hogy ez a nép példát mutatott nektek is? Van még nép, amely előtt megbecsült és szent a lelkipásztor munkája, vannak még szivek, amelyek emlékezni tudnak — csak meg kell találni és meg kell becsülni őket. Ameddig a homesteadi sírkő állani fog, ezt az igazságot fogja hirdetni. ELTŰNT LEÁNYOK. Olvassuk a szomorú adatot, hogy New Yorkban folyton szaporodik azoknak a fiatal leányoknak száma, akik megszöknek otthonukból. Irtózatos szám: 1148 huszonegy évesnél fiatalabb leány tűnt el csak az év első hat hónapjában ebben a városban — épen kétszer annyi, mint a tavalyi év első felében. New Yorkot a templomok temetőjének hívják. Akik ott dolgoznak, igazat adnak ennek a megdöbbentő jellemzésnek. Nincs talán még egy másik helye a világnak, ahol az egyházi munka olyan nehéz volna, mint itt. Ide valóban apostoli és vértanúi lélek kell. New Yorkot a legnagyobb magyar városnak mondják Budapest után s igy ennek a megdöbbentő adatnak érdekelnie kell bennünket is. Egyházaink vannak ott, a melyek a magyar református nép gyermekeit igyekeznek hasonló sorstól megmenteni. De érdekel az adat azért is, mert a jelentés a leányok eltűnésének okai között a legfőbb ok gyanánt a bevándorolt szülők gyermekeinek engedetlenségét jelöli meg. A bevándorolt szülők gyermekei akárhányszor lenézik szüleiket s kereken megtagadják, hogy “régimódi” nevelési módszerüknek engedelmeskedjenek. A másik főok (sajnos, még több is van) az, hogy a szülő és gyermeke között nincs igazi meleg, bensőséges viszony. Vájjon ki tudná megmondani, hogy a “templomok temetőjében” hány református magyar leányt sodort el az élet ? Vájjon hány református szülőt mardos az önvád, hogy miért hanyagolta el gyermeke vallásos nevelését? Hány látja be annak az állításnak hazug voltát, hogy Amerikában nem lehet jó, vallásos szülőtisztelő gyermekeket nevelni? És ami a legfőbb, New Yorkban is, másutt is, mindenütt: hány szülő okul a vallástalanul nevelt s elveszett new yor- ki leányok sorsán? “Isten dicsőségét és vallásunknak igaz tudományát akarjuk megtartani s annyi keserűségeink között való életünket csak arra rendeltük, miképen naponként vallásunknak szolgálhassunk.” (Lóránt- ffy Zsuzsánna.) Nagyon kevés ember olyan jó és igaz bensőleg is, mint amilyennek külsőleg mutatja magát. Azért, mert nagyon kevés ember akar külsőleg is, belsőleg is egyformán jó lenni. Isten a legjobbat adja mindenből, ami hatalmában áll. Csodálkozol rajta, ha viszonzásképen azt kívánja, hogy te is életed, munkád, erőd és tehetséged legjavát add neki? TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT SZEPTEMBER 6, vasárnap. “A legkisebb ezerre nő és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Ur, idején, hamar megteszem ezt.” (Ézsa. 60:22.) Olvasandó János 17:15-26. Megnő a legkisebb is, hatalmas néppé lesz a a legkevesebb is. Milyen boldogító ígéret van ezekben a szavakban. Ha hited gyakorlásában még kicsinynek érzed magadat, ne félj: nagy- gyá nőhetsz. Isten mindent elvégez a maga idejében. SZEPTEMBER 7, hétfő. “Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.” (1 Thessz. 4:3.) Olvasandó: Máté 5:17-26. Vájjon szembe akarsz-e szállani Isten akaratával ? Ő azt akarja, hogy szentté légy te is. Szentleikével vezet utadon, vezetett eddig is, akarsz-e engedelmesen tovább menni a meg- szentelődés utján ? SZEPTEMBER 8, kedd. “Vérök drága az ö szemében.” (Zsolt. 72:14.) Olvasandó: Máté 18:15-22. A kiontott vér volt az egyházá fájának öntözője és táplálója. Az Ur Jézus vére ömlött érettünk a keresztfán s a hitvallók milliói szívesen hozták érette ugyanezt az áldozatot. Ömölhetett ez a vér hiába, maradhat jutalom nélkül ? Az igazságos Isten, akinek szemében ez a vér drága, kinek kinek megadja az ő jutalmát. Tundád-e életedet is odaadni hitedért ? SZEPTEMBER 9, szerda. “Az Isten szeretet.” (1 Ján. 4:8.) Olvasandó: Máté 18:23-35. Rövid, egyszerű, de örökéletü igazság ez, a mely legjobban az Ur Jézus életében és példájában bizonyult meg. Ha Isten szeretet, akkor ebből a szeretetből nekem is jut, minél jobban kérem, annál több. Ha a világ is szeretet volna, milyen boldog lenne az élet! Próbáld meg utánozni Istenedet és Megváltódat a sze- retetben másokkal szemben. SZEPTEMBER 10, csütörtök. “A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2 Kor. 9:7.) Olvasandó : 1 Mózes 43:26-34. Sokat hallott, sokat emlegetett szavak ezek. Sajnos, az anyagi világban még az Isten országát sem lehet anyagiak nélkül építgetni. Ne felejtsük el azonban soha, hogy ebben is mint mindenben, a lélek a fő: ha áldozatunkat örömmel, szívesen, jó kedvvel hozzuk meg mindannyiszor, amikor csak egyházunk kér tőlünk valamit, csakis akkor várhatjuk, hogy az hatvanszoros, százszoros gyümölcsöket fog hozni. SZEPTEMBER 11, péntek. “Isten a kevélyek- nek ellen áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1 Pét. 5:5.) Olvasandó: János 1:1-14. Valamikor régen csúszott be a magyar nép köztudatába a “vastagnyaku kálvinista” kifejezés. Sokféle értelmezést lehet adni annak a furcsa kifejezésnek. Rendben van, ha a hit igazságaihoz, a valláshoz, a református egyházhoz való megalkuvás nélküli ragaszkodást jelenti, de bűnné lesz, ha egyszerű nyakassággá, gőgösséggé, felfuvalkodottsággá változik. Isten az alázatosaknak ad kegyelmet, nem a vastag- nyakuaknak. SZEPTEMBER 12, szombat. “Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek.” (Eféz. 2:19.) Olvasandó: Róm. 8:5-17. Hányszor érezzük magunkat idegenül a mi Atyánk házában, mintha jövevények volnánk — pedig az a hajlék a mienk. Ha Jézust elfogadtuk életünk Királyának, Megváltónknak, Istennek igazi gyermekeivé lettünk.
