Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-29 / 35. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám.-----------------------------------------------------N AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetekint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Református szemmel “AMIT TUDUNK, AZT MONDJUK...” A Megváltónak Nikodémushoz intézett szavai jutnak eszünkbe, amikor olvassuk, hogy a református világszövetség ismét oda állott a világ mai urai elé, hogy fel­emelje szavát az üldözött protestantiz­mus és különösen az elszakított magyar református egyházak érdekében. “Amit tudunk, azt mondjuk s amit látunk, ar­ról teszünk bizonyságot.” (János 3:11.) A közvetlen tapasztalás keserű és fájdal­mas eredményeit nem tudja a szivébe visszaszorítani ez a hatalmas testület. A mit saját szemükkel láttak, arról tesznek bizonyságot, amit szomorú igazságnak tudnak, arról beszélnek az egész világ előtt. Lesz-e, aki meghallgatja, sikerül-e megmozgatni a hatalmasok lelkiismere­tét, csak a Mindenható tudja. Nekünk, magyar reformátusoknak egyelőre meg kell elégednünk azzal a vigasztaló tudat­tal, hogy nemzetünk és hitünk külföldi barátai folyton szaporodnak s hogy e ba­rátok között épen a református világszö­vetség foglalja el a legelső és legtekin­télyesebb helyet. S talán nem is véletlen, hogy megint csak a református hit követői azok, akik legelsőnek, legnagyobb készséggel nyújt­ják a biztatás és a segítség balzsamát a fehérre vérzett magyar nemzet felé. Ha lesz valaha jobb jövője a magyar földnek, a magyar népnek, ennek kivívásában en­nek a református testületnek lesz egyik legtekintélyesebb része. ÉNEKSZÓ A BÖRTÖNBEN. Azt mondják a reformációról, különö­sen a kálvinizmusról, hogy az “beleéne- kelte” magát Európa szivébe s hogy a re­formátus vallás tüneményesen gyors el­terjedésében igen nagy része volt a gyö­nyörű, megragadó zsoltároknak. Valóban, a keresztyénség mindig éneklő vallás volt, mert az igaz keresztyén lelke min­dig úgy van hangolva, hogy tud énekelni. Akinek a szive könnyű, aki békességben él Istenével és embertársaival, aki Istent látja mindenben s az Ő dicsőségét, hogyne tudna az ilyen ember teli szívvel énekel­ni ? A börtönben felhangzott énekekről nem egyszer beszél a biblia. József lelke is tudott énekelni, a könnyező Jeremiás is hü tudott maradni a börtönben. Meg­próbálták Péter és János is, de talán a legszebb börtönjelenet az egész bibliában mégis az .amiről a mostani vasárnapi is­kola tesz emlitést. Amikor Pál és Silás imádkoznak és énekelnek a börtönben s a többi rabok hallgatják őket. Hogyan hogyan lehetett énekelni azon a szörnyű helyen, amit börtönnek nevez­tek, akkor, olyan körülmények, olyan em ­berek között, azt csak a keresztyén em­ber tudja megérteni — és különösen a magyar református, az éneklő gályarabok unokája, aki a zsoltárokat énekelni tudja. Egy magyar istentisztelet végighallga­tása után ezt a kijelentést tette egy tekin­télyes amerikai lelkész: “Ha a mi népünk is tudna igy énekelni, csodálatos vallásos megújhodás járna a nyomában.” Börtönben élünk valamennyien, a világ vastag falaiba, rozsdás vasrácsaiba ütkö­zünk mindenfelől. Énekeljük — s föld­rengés lesz a nyomában, amely ledönti ezeket a falakat. MI A MAGYAR ZSOLTÁR? A keresztyén lélekből fakadó énekről lévén szó, nem állhatjuk meg, hogy ide ne iktassuk Ravasz püspök megragadó szép­ségű szavait: “Olyan szépek a mi énekeink, zsoltára­ink ! A szövegükben van valami régi da­rabosság, valami ódon, tüzes magyarság, ami kálvinista eleinkhez méltó volt. De benne van a melódiájában a magyar nép­nek a lelke is. Zsoltáréneklő nemzetek és gyülekezetek, egyházak virulnak. Amikor megszűnnék a magyar reformátusság énekelni a maga ősi zsoltárait, vége vol­na. Azok a zsoltárok, amelyeket atyáink vérpadra lépve, börtönökben és gályákon énekeltek, azok olyan szent ajándékok, a melyekről meg nem feledkezhetünk.... A zsoltárének hitvallás, a zsoltár ének a legboldogabb, leggazdagabb imádság. A mig énekelni tud itt valaki, addig a lelkét nem ejti meg a sátán, addig megfürdik, meggyógyul, tud Istennek valamit mon­dani ; úgy van, mint a néma gyermek, aki feljajdul és beszélni kezd, mikor életétől akarják megfosztani...” S hozzátéve, ne feledjük el, hogy a zsoltárok könyve az egyetlen énekgyüj- temény a világon, amely isteni ihletés nyomán állott elő, amelynek szavait és értelmét maga Isten adta az ő szolgája által. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT. AUGUSZTUS 30, Vasárnap. “Meg sem gondol­játok, hegy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen.” (Ján. 11.50.) Olvasandó: Róm. 16:1-4, 19-27. Kajafás maga sem tudta ,hogy milyen nagy igazságot mondott ki e szavakkal. Jézus csak­ugyan meghalt az Isten eltévedt gyermekeiért. Sok hü keresztyén választotta azóta ugyan ezt a sorsot. Kész vagy-e te is, hogy a magad éle­tét áldozatul hozd másokért ? AUGUSZTUS 31, hétfő. “Igyekezének elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hivott minket az Ur.” (Csel. 16:10.) Olvasandó: Dániel 3:1-12. Pál apostol nem habozott, amikor megértette, hogy az Isten lelke Macedóniába küldi, pedig neki magának más terve volt. Kálvin János sem tanácskozott a “testtel és vérrel”, amikor meg­értette, hogy hajlama ellenére is Genfben kell maradnia. Neked is van helyed, amelyet be kell tokened. Lásd meg az Isten akaratát minden­ben. SZEPTEMBER 1, kedd. “Mert az Urnák sze­mei előtt vannak mindenkinek utai és min­den ösvényeit ő rendeli.” (Példab. 5-21.) Olvasandó: Máté: 6:24-34. Jut-e eszedbe néha, hogy Isten minden lépé­sedet látja, minden gondolatodat elolvassa, minden szavadat hallja? Gondolsz-e néha arra, hogy Isten veled van, kisér s hogy életed utait ő méri ki előre? Ne próbálj zúgolódva ellen szegülni az isteni gondviselésnek. SZEPTEMBER 2, szerda. “Keresse föl a Judás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert imé, imádkozik.” (Csel. 9:11.) Olva­sandó Lukács 11:11-13; 15:11-32. Saul, a későbbi Pál apostol csak Damaskus- ban tanulta meg az igazi imádkozást. Ezt meg­hallja az Ur — mert most imádkozik először a Lélek indításából. Erre az imádságra már van felelet. Vigyázz! Gépiesen, lélek nélkül so­hase imádkozz, mert igy hiábavaló munkát vég­zek SZEPTEMBER 3, csütörtök. "Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jé­zusban is.” (Filipp. 2:5.) Olvasandó Ján. 14.1-14. Igen súlyos ki jelentés ez — vájjon követ­hetjük-e mi, gyarló emberek ? Igen, Emlékszel még Pál apostol kijelentésére, amit ugyan eb­ben a levélben mond: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít?” Mindenre: tehát az ő teljes, kizárólagos követésére is. Imádkozz ezért a megerősítésért. SZEPTEMBER 4, péntek. "Higyjetek Isten­ben és higyjetek énbennem.” (Ján. 14:1) Olvasandó: Ján. 14:21.31. Ezt a kettőt egymástól nem lehet elválasztani. Aki teljes szívvel hisz Istenben, ezt a hitet az ő Fiától nem tagadhatja meg. Vannak emberek, akik hisznek az Istenben, de a Jézusban nem. Ezeknek minden törekvése hiú, meddő. Életük üres, munkjukban nincs lélek s nincs remény sem. Ne tartozz közéjük. SZEPTEMBER 5, szombat. “Itt van Elizeus, a Sáfát fia, aki Illésnek kezeire vizet tölt vala.” (2 Kir. 3:11.) Olvasandó: János 17:1-14. Ez a semmtimondónak látszó vers a szolgá­lat szükségességét tanítja. Elizeus Illés próféta tanítványa volt, aki pályáját ilyen csekély szol­gálatokkal kezdte, de mégis ő lett a nagy pró­féta méltó utódja. Tudj te is szolgálni itt a föl­dön, hogy Jézus országának örököse lehess.

Next

/
Oldalképek
Tartalom