Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-29 / 35. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám.-----------------------------------------------------N AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper. Published Weekly — Megjelenik hetekint. Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA BOX 448 HOMESTEAD, PA. Subscription terms:............. $2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij: ..........Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Református szemmel “AMIT TUDUNK, AZT MONDJUK...” A Megváltónak Nikodémushoz intézett szavai jutnak eszünkbe, amikor olvassuk, hogy a református világszövetség ismét oda állott a világ mai urai elé, hogy felemelje szavát az üldözött protestantizmus és különösen az elszakított magyar református egyházak érdekében. “Amit tudunk, azt mondjuk s amit látunk, arról teszünk bizonyságot.” (János 3:11.) A közvetlen tapasztalás keserű és fájdalmas eredményeit nem tudja a szivébe visszaszorítani ez a hatalmas testület. A mit saját szemükkel láttak, arról tesznek bizonyságot, amit szomorú igazságnak tudnak, arról beszélnek az egész világ előtt. Lesz-e, aki meghallgatja, sikerül-e megmozgatni a hatalmasok lelkiismeretét, csak a Mindenható tudja. Nekünk, magyar reformátusoknak egyelőre meg kell elégednünk azzal a vigasztaló tudattal, hogy nemzetünk és hitünk külföldi barátai folyton szaporodnak s hogy e barátok között épen a református világszövetség foglalja el a legelső és legtekintélyesebb helyet. S talán nem is véletlen, hogy megint csak a református hit követői azok, akik legelsőnek, legnagyobb készséggel nyújtják a biztatás és a segítség balzsamát a fehérre vérzett magyar nemzet felé. Ha lesz valaha jobb jövője a magyar földnek, a magyar népnek, ennek kivívásában ennek a református testületnek lesz egyik legtekintélyesebb része. ÉNEKSZÓ A BÖRTÖNBEN. Azt mondják a reformációról, különösen a kálvinizmusról, hogy az “beleéne- kelte” magát Európa szivébe s hogy a református vallás tüneményesen gyors elterjedésében igen nagy része volt a gyönyörű, megragadó zsoltároknak. Valóban, a keresztyénség mindig éneklő vallás volt, mert az igaz keresztyén lelke mindig úgy van hangolva, hogy tud énekelni. Akinek a szive könnyű, aki békességben él Istenével és embertársaival, aki Istent látja mindenben s az Ő dicsőségét, hogyne tudna az ilyen ember teli szívvel énekelni ? A börtönben felhangzott énekekről nem egyszer beszél a biblia. József lelke is tudott énekelni, a könnyező Jeremiás is hü tudott maradni a börtönben. Megpróbálták Péter és János is, de talán a legszebb börtönjelenet az egész bibliában mégis az .amiről a mostani vasárnapi iskola tesz emlitést. Amikor Pál és Silás imádkoznak és énekelnek a börtönben s a többi rabok hallgatják őket. Hogyan hogyan lehetett énekelni azon a szörnyű helyen, amit börtönnek neveztek, akkor, olyan körülmények, olyan em berek között, azt csak a keresztyén ember tudja megérteni — és különösen a magyar református, az éneklő gályarabok unokája, aki a zsoltárokat énekelni tudja. Egy magyar istentisztelet végighallgatása után ezt a kijelentést tette egy tekintélyes amerikai lelkész: “Ha a mi népünk is tudna igy énekelni, csodálatos vallásos megújhodás járna a nyomában.” Börtönben élünk valamennyien, a világ vastag falaiba, rozsdás vasrácsaiba ütközünk mindenfelől. Énekeljük — s földrengés lesz a nyomában, amely ledönti ezeket a falakat. MI A MAGYAR ZSOLTÁR? A keresztyén lélekből fakadó énekről lévén szó, nem állhatjuk meg, hogy ide ne iktassuk Ravasz püspök megragadó szépségű szavait: “Olyan szépek a mi énekeink, zsoltáraink ! A szövegükben van valami régi darabosság, valami ódon, tüzes magyarság, ami kálvinista eleinkhez méltó volt. De benne van a melódiájában a magyar népnek a lelke is. Zsoltáréneklő nemzetek és gyülekezetek, egyházak virulnak. Amikor megszűnnék a magyar reformátusság énekelni a maga ősi zsoltárait, vége volna. Azok a zsoltárok, amelyeket atyáink vérpadra lépve, börtönökben és gályákon énekeltek, azok olyan szent ajándékok, a melyekről meg nem feledkezhetünk.... A zsoltárének hitvallás, a zsoltár ének a legboldogabb, leggazdagabb imádság. A mig énekelni tud itt valaki, addig a lelkét nem ejti meg a sátán, addig megfürdik, meggyógyul, tud Istennek valamit mondani ; úgy van, mint a néma gyermek, aki feljajdul és beszélni kezd, mikor életétől akarják megfosztani...” S hozzátéve, ne feledjük el, hogy a zsoltárok könyve az egyetlen énekgyüj- temény a világon, amely isteni ihletés nyomán állott elő, amelynek szavait és értelmét maga Isten adta az ő szolgája által. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT. AUGUSZTUS 30, Vasárnap. “Meg sem gondoljátok, hegy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért és az egész nép el ne vesszen.” (Ján. 11.50.) Olvasandó: Róm. 16:1-4, 19-27. Kajafás maga sem tudta ,hogy milyen nagy igazságot mondott ki e szavakkal. Jézus csakugyan meghalt az Isten eltévedt gyermekeiért. Sok hü keresztyén választotta azóta ugyan ezt a sorsot. Kész vagy-e te is, hogy a magad életét áldozatul hozd másokért ? AUGUSZTUS 31, hétfő. “Igyekezének elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hivott minket az Ur.” (Csel. 16:10.) Olvasandó: Dániel 3:1-12. Pál apostol nem habozott, amikor megértette, hogy az Isten lelke Macedóniába küldi, pedig neki magának más terve volt. Kálvin János sem tanácskozott a “testtel és vérrel”, amikor megértette, hogy hajlama ellenére is Genfben kell maradnia. Neked is van helyed, amelyet be kell tokened. Lásd meg az Isten akaratát mindenben. SZEPTEMBER 1, kedd. “Mert az Urnák szemei előtt vannak mindenkinek utai és minden ösvényeit ő rendeli.” (Példab. 5-21.) Olvasandó: Máté: 6:24-34. Jut-e eszedbe néha, hogy Isten minden lépésedet látja, minden gondolatodat elolvassa, minden szavadat hallja? Gondolsz-e néha arra, hogy Isten veled van, kisér s hogy életed utait ő méri ki előre? Ne próbálj zúgolódva ellen szegülni az isteni gondviselésnek. SZEPTEMBER 2, szerda. “Keresse föl a Judás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert imé, imádkozik.” (Csel. 9:11.) Olvasandó Lukács 11:11-13; 15:11-32. Saul, a későbbi Pál apostol csak Damaskus- ban tanulta meg az igazi imádkozást. Ezt meghallja az Ur — mert most imádkozik először a Lélek indításából. Erre az imádságra már van felelet. Vigyázz! Gépiesen, lélek nélkül sohase imádkozz, mert igy hiábavaló munkát végzek SZEPTEMBER 3, csütörtök. "Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.” (Filipp. 2:5.) Olvasandó Ján. 14.1-14. Igen súlyos ki jelentés ez — vájjon követhetjük-e mi, gyarló emberek ? Igen, Emlékszel még Pál apostol kijelentésére, amit ugyan ebben a levélben mond: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít?” Mindenre: tehát az ő teljes, kizárólagos követésére is. Imádkozz ezért a megerősítésért. SZEPTEMBER 4, péntek. "Higyjetek Istenben és higyjetek énbennem.” (Ján. 14:1) Olvasandó: Ján. 14:21.31. Ezt a kettőt egymástól nem lehet elválasztani. Aki teljes szívvel hisz Istenben, ezt a hitet az ő Fiától nem tagadhatja meg. Vannak emberek, akik hisznek az Istenben, de a Jézusban nem. Ezeknek minden törekvése hiú, meddő. Életük üres, munkjukban nincs lélek s nincs remény sem. Ne tartozz közéjük. SZEPTEMBER 5, szombat. “Itt van Elizeus, a Sáfát fia, aki Illésnek kezeire vizet tölt vala.” (2 Kir. 3:11.) Olvasandó: János 17:1-14. Ez a semmtimondónak látszó vers a szolgálat szükségességét tanítja. Elizeus Illés próféta tanítványa volt, aki pályáját ilyen csekély szolgálatokkal kezdte, de mégis ő lett a nagy próféta méltó utódja. Tudj te is szolgálni itt a földön, hogy Jézus országának örököse lehess.
