Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-29 / 35. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35-ik szám. Az evangélium mezejéről EMBERVADÁSZAT AFRIKÁBAN. Afrika, a maga ismeretlen történetével mindig az a helye volt a világnak, a hol az emberek legtöbbet szenvedtek. S az ma is. Ez a rengeteg darab föld volt a legkedvesebb vadászterülete az embereket vadászó rabszolgakereskedőknek. Maga az Egyesült Államok is hozzájárult ahoz, hogy a világrész történetébe egy sötét fejezettel több kerüljön. Ma a spanyolok és a franciák viselnek háborút az afrikai bennszülöttek ellen, dacára annak, hogy drágán fizetik meg a mulatságot. A nemzetek Ligája elé most került egy beadvány, amely a portugálokat vádolja meg azzal, hogy Afrikában még most is valóságos rabszogakereske- dést űznek. A Ligának érdeklődnie kell a dolog után, mert van egy u. n. rabszolga bizottsága is. A portugálok gyarmatain a négereket minden fizetés nélkül kényszerítik a munkára, ami sok esetben rosszabb, mint a rabszolgaság, mert azoknak legalább enni adtak, de ezeket a szerencsétleneket csak dolgoztatják, ellátás nélkül. Természetesen Portugália is “keresztyén” ország és az afrikai rabszolga hajcsárok is “keresztyének.” MEGTALÁLTÁK DÁVID SÍRJÁT. Jeruzsálemből jelentik, hogy valószínűleg sikerült megtalálni Dávid király sírját. A palesztinai ásatásokat vezető társaság az úgynevezett Ophel városrészben egész sorát fedezte fel a földalatti, sziklákba vágott kamráknak. Középen van egy nagyobb szoba, s mellette öt kisebb, amelyek öt láb szélesek. Van ezeken kívül számos kisebb-nagyobb kamra, amelyeknek építési módszere a Krisztus előtt 1200 esztendőben használt szerszámokra enged következtetni. Hogv e kamrák egyike volna Dávid sírja í , még nem bizonyos, azt azonban az ásatásokat vezető tudósok bizonyosra veszik, hogy a kamrák Izreal és Juda királyainak idejéből származnak. Két évvel ezelőtt fogtak hozzá Dávid ősi városának kiásásához, amelyben leginkább a jebuzeus falat, Dávid palotáját és Juda királyainak sírhelyét keresték. Ezt a helyet Dávid Krisztus születése előtt ezer esztendővel foglalta el, mint 2. Sámuel 6:6-9-ben olvassuk. A múlt évben megtalálták a jebuzeus fal északi tornyát, később azt a helyet, ahol Dávid rést üttetett a falon. Megtalálták a díszes csarnokot is, amelyet Salamon király emeltetett, továbbá a Hezekiás király által sebtében emelt erőditvényeket is, amiket a közelgő Sennacherib asszír király ellen emeltetett. A tudomány fogja eldönteni, hogy a most megtalált kamrák között csakugyan ott van-e Dávid sírja is. EGY MŰVELETLEN TÖRZSFŐNÖK. Dr. Schweitzer, a világhírű hittérítő egy alkalommal beszélgtést folytatott egy afrikai néger törzsfőnökkel, még a világháború elején. Erről a dr. Schwei- tzerről tudni kell, hogy egyike volt Európa legnagyobb tudósainak, hires egyetemi tanár, aki pap és diplomás orvos volt egyszerre s aki fényes pályafutását ab- banhagyta, csak azért, hogy elmehessen Afrikába lelkeket nyerni az Isten országának. A törzsfőnök hallotta, hogy Európában háború van s annak borzalmaiból csak annyit hallott, hogy már tiz embert megöltek a harcokban. Aggodalmaskodva kérdezte, hogy az európai törzsek mikor jönnek össze, hogy békét kössenek s hogy fogják elintézni egymás között ennek a tiz embernek megölését? Ez a “pogány” ember elborzadt, amikor arra gondolt, hogy Európa keresztyén népei már tiz embert megöltek s ez elég ok volt előtte, hogy a háborút legfőbb ideje lesz megszüntetni. A müveit, “keresztyén” államok azonban ugyanakkor tovább fegyverkeztek s az embervér tovább folyt még akkor is, amikor a halottak száma már milliókra rúgott. Nem szégyenitette meg ez a “vad” és “műveletlen” afrikai ember az egész keresztyénnek csúfolt civilizációt? “EGÉSZ HÁZNÉPÉVEL EGYÜTT. ” A filippibeli börtönőr egész háznépével együtt megtért és keresztyénné lett, amikor Pál apostol tanítását meghallgatta. A régi időben ha egy család feje vallást cserélt, az egész családnak, sőt nem- szágokban a családapa valósággal királya zetségnek követnie kellett. A keleti or- az egész családnak, akinek akarata törvény. Hasonló csoportos megtérést többet is említ a biblia. Ezt a jogot évezredek múlva is megtartották a műveltebb államokban is, el- annyira, hogy a rabszolgáknak hasonlóképen követniök kellett urokat az uj vallásba, sőt későbben a jobbágyoknak is. A magyar protestántizmus erősen megérezte ennek a szokás-törvénynek hátrányait, mert amikor az ellenreformáció megkezdődött és az ország főurait minden módon el igyekeztek tántorítani a protestantizmustól, a hitükben megingott főurakat összes uradalmaik jobbágyainak is követni kellett. Akié a föld, azé a vallás — ez volt a közmondásszerü jelszó és törvény. Ha az emberek követhették volna meggyőződésüket s a jobbágyok vissza tudták volna utasítani a kényszert, a magyar protestantizmus sokkal jobban megerősödött volna. HŐSÖK A BÖRTÖNBEN. A keleti börtönök ma nem sokkal kü lömbek, mint Pál idejében voltak. Jud- sonnak, a hires burmai hittérítőnek életrajzában olvassuk, hogy, amikor Anglia és Burma között háború tört ki, őt is börtönbe vetették, csak azért, mert angolul beszélt, bár amerikai volt. Irtózatos hely volt ez a börtön. Egy harminc láb széles és negyven láb hosszú üregbe vagy száz rabot zsúfoltak össze. A borzalmas hely öt-hat láb magas volt, ablaké nem volt egyetlen egy sem s ajtaja is csak egy volt. Éjszakára minden rab lábához egy bambuszrudat kötöttek s lábukat kötéllel felhúzták, úgy hogy a szerencsétlen embereknek csak fejük és a válluk érintette a földet. Judson csaknem két teljes eszendőt töltött ezen a leírhatatlan helyen, de mint rendíthetetlen hitü keresztyén, soha sem csüggedett. Mikor kiszabadult, még nagyobb lelkesedéssel folytatta munkáját a Jézusért. S hány ilyen hőse él az evangéliumnak ma is! Vájjon mi a mi hitünk ezeké mellett! AMIKOR MÉG NEM TŰRTÉK PESTEN A REFORMÁTUST. A magyar fővárosban, az akkori Pesten 117 esztendeig nem volt református egyház és istentisztelet. A pesti egyház csak 1796 október 1-én alakulhatott meg^ egy Győrfi nevű szabó házában. Hogy miért nem volt református egyház, világosan megmondja az a császári rendelet, amely 1703-ban kelt s amely hosszú évtizedekig érvényben volt s a melynek pár sora igy hangzott: “Senkit, semmi szin alatt sem szabad a város polgárai között megtűrni, aki nem hive az igaz római vallásnak.” Református embert tehát, még ha a legjobb magyar volt is, azokban az időkben nem tűrtek meg Magyarország fővárosában. Hollandia, amely ma az egész világ egyik legrendezettebb, legnyugodtabb életű, legjobban boldoguló országa, minden haladását, békességét, jólétét annak köszönheti, hogy a református val- lásts magáévá tette s annak nagy igazságait mindenben érvényesítette. Petőfi Sándor utileveleiben ezeket irja Sárospatakról: “Szent város, a magyar forradalmak oroszlán barlangja! Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai.”
