Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-01 / 31. szám
31-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁ inkra is, mig végre egy egész nemzet áll a hazafiasság szent tüzének lángjában! így van ez minden dologgal ezen a világon. Az egyenetlenségnek, a békétlenségnek a tüze is ilyen harapós. Anélkül, hogy sejtené valaki, azt veszi észre, hogy a gyűlölködés tüzének magasra csapó lángjai nyaldossák öt és mindent ami szivének szent környes körül! A befolyásnak rendkívül nagy az ereje. Csak a napokban hallottam az egyik rendőrfőnöktől, hogy a legtöbb gonosztevő, aki keze alatt eddig megfordult, vissza tudja vezetni gonosz cselekedetének okát valami rémregény olvasására. Ezek a rabló és detektív történetek talán sok ideig a feledés homályába merülnek, de amikor a tett elkövetésére alkalom kínálkozik, felelevenednek és segitségére szolgálnak a bűn elkövetésében. Egy kis város minden lakosa a toronyóra után kezdett munkába s hagyta abba napi foglalkozását. Soha még csak nem is gondolt senki arra, hogy cselekedetükre mily nagy befolyást gyakorol ez az óra. Egy nap aztán megáll az óra. Valami baja történt. Senki sem gondolt a bajra. Mindenki az órát nézte s ezen a napon a város minden lakója másfél órával később kezdett munkába. Csak most, amikor félrevezette őket, gondoltak ar. ra, hogy mennyire hozzá vannak nőve ehhez az órához. Hány és hány ember van most már ebben az életben, aki épen igy oda van nőve keresztyén felebarátainak életéhez s teljesen ezek befolyása alatt áll. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy semmi befolyást nem vagy képes szomszédaidra, ismerőseidre, rokonaidra gyakorolni. Tévedsz! Nagyon tévedsz! Nincs a te életednek egyetlen egy mozzanata sem, amely vagy jóra, vagy roszra ne serkentene másokat. Egyszer egy juhpásztor nyáját egy szélesebb folyón akarta átterelni. A folyón csak egy keskeny hid vezetett keresztül. A nyájat sikerült is a hídon körülbelül a folyó közepéig terelni. Ám itt a vezérjuh megállóit s tovább nem ment. Hátulról a pásztor szorította a nyájat. Egyszer aztán a vezérjuh a hídról beugrik a folyóba s a többi mind egytől-egyig utánna s az egész nyáj elpusztult, csupán csak azért, mert a vezér valami ok miatt vesztébe rohant. Ebben az esetben semmivel sem történt más, mint ami az ember életében nap nap után ismételten megtörténik. Hány és hány ember van manapság, aki követi embertársainak a gonosz cselekedetekre mutatott példáját. Pedig Isten nem vette el szemük látását, józan gondolkozásuk is meg volt, de mert látták talán a maguknál tanultabbaknak, tehetségesebbeknek istentelen cselekedeteit s ők is, miként a majom, utánozták s vesztükbe rohantak. Beleléptek az örök kárhozat örvényébe! Mpst már mi mindannyian Krisztusnak tanítványai vagyunk. Minden tanítvány eddig a biblia szerint élő levél, amelyet minden ember olvas. Csak egész természetes, hogy ez olvasás által mások életére hatást gyakorolunk. Most már mit olvasnak majd ki az emberek a mi életünkből, mint levélből? Vagy pedig ha a mi életünk ismét csak a biblia szerint világitó fáklya. Mit várhatunk egyebet, minthogy embertársaink e fáklya világosságánál lássanak. Mit látnak? Gyülölséget, irigységet, bősz- szállást? Jaj nekünk, ha a mi életünk fáklyája mellett igy ismernek meg bennünket. embertársaink! Mert ebben az esetben nemhogy Istent dicsőitenék, de meggyülölik miattunk. Pedig nekünk az a kötelességünk, hogy az emberek lássák a mi cselekedeteinket és dicsőítsék az Atyát! Nincs benned őszinteség! És mégis cselekvésre akarsz egy másik embert serkenteni. Ez az ember egy pillanat alatt száz és egy féle módon jön rá arra, hogy tulajdonképpen mi vagy. A hipokrita, aki szép szavakkal jó befolyást akar rád gyakorolni, szavaival csak azt bizonyítja, a mit viselkedése, gondolkozása és cselekedete lépten-nyomon megtagad. Szánalmas állapot az, amikor valaki ragyogni akar, de a ragyogásnak az alapja, a tűz, a szeretetnek, a jóságnak, a hitnek a tüze hiányzik leikéből. Igyekezzünk mi úgy élni, úgy cselekedni, úgy érezni és úgy gondolkozni, hogy egész életünk összhangban álljon azzal, amit mondunk, hogy igy mi legyünk a világ sava, a világ világossága s amikor embertársaink látják a mi életünket, dicsőítsék rajtunk keresztül s áldott befolyásunk következtében a mennyei Atyát! Tóth Mihály. EGY MILLIÓ MAGYAR ALÁÍRÁSÁVAL ELLÁTOTT KÉRVÉNYT VISZ A ROMÁN KIRÁLYHOZ SZABOLCSRA. Az “Adverul” c. román újság interjút közölt Szabolcska Mihálytól, a temesvári költőpaptól, aki elmondja, hogy az erdélyi református egyház memorandumot készített az Anghelescu-féle iskolajavaslat ellen, mely az anyanyelvi oktatást akarja eltörölni. A memorandumot, melyet egy millió magyar és több ezer román irt alá, az erdélyi egyházfők legközelebb személyesen nyújtják át a román királynak. Itt jegyezzük meg azt is, hogy minden valószínűség szerint külföldi nyomásra az ismeretes iskolajavaslatot visszavonták és állítólag csak ősszel terjesztik újra a képviselőház elé. 3. oidai A szeretet győz Anglia hatalmas lord protektorának, Cromwellnek idejében történt, hogy egy angol nemes ember ellene, az állam feje ellen ösz- szeesküvést szőtt. Az összeesküvés kitudódott s a protektor az összeesküvőt halálra Ítélte. Az elitéit ember felesége, egy viruló szép fiatal asszony a protektor lába elé vetette magát s térden állva könyörgött neki, hogy gyermekeiért kegyelmezzen az édes apának. Cromwell hajthatatlan volt és ridegen válaszolt: — Amit mondtam, megmondtam! Mikor ma este a nagy templom tornyában megkon- dul a harangszó, a férjed feje akkor le fog hullni a hóhér bárdjától. Estefelé nagy tömeg gyűlt össze a vesztőhely körül. A bakó ott állt fényes bárójára támaszkodva, a kivégzést vezénylő tiszt felállította a katonaságot. Az elitéit oda volt szij- jazva a tőkéhez és minden tekintet feszült figyelemmel nézett a torony felé. Mindenki tudta, hogy mikor a nap tüzes golyója lebukik a látóhatáron, u harangszó első kondulására lesújt a bárd. A nap lement. Búcsúzó sugára vérpirosra f"stette a felhőzetet. Egyszerre a kis harang elkezdi ütni az óranegyedeket, de a nagy na- rang néma marad. Aztán az egyik perc a másik után telik el, a ragyogó ég lassanként elhalványul s a háztetőkre, utcasorokra ráborul az alkony. A tiszt lassanként türelmetlenkedni kezd. A tümegb 1 zugás hallatszik: — A harang nem szól. Ez mennyei útmutatás. Bocsássátok szabadon azt az embert! Aztán besötétedik. Erre a tiszt fáklyákért küldi a katonákat s velük együtt a templomba megy. Ott találják a harangozót, amint veri- tékezve huzza a harangkötelet, a harangnak még sincs szava. A szűk lépcsőkön felsietnek a toronyba. Amint a toronyszobába benyitnak, egy fiatal asszony ott rogy előttük ájultan a padlóra. A halálra itéltnek a felesége volt, aki két gyönge kezével megfogta a harang nyelvét s mindaddig el nem eresztette, mig a fájdalomtól le nem roskadt. Sietve adjáic hirül a dolgot Cromwellnek. A lord protektor komolyan magába mélyedt s végtére igy szólt: Ez az asszony győzött. A harang nem szólalt meg. Bocsássátok szabadon a férjét! EGY A SOK KÖZÜL. \ elajadhan, kiváló hindu tudós gátat akart vetni a keresztyénségnek Indiában. Társaságokat szervezett erre a célra. Tanulmányozta a bibliát, hogy a ke- resztyénséget saját fegyverével sebezhesse halálra. Mindazzal dolgozott, amit szenvedélye, nagy esze kezeügyébe adott. De Isten lelke is dolgozott rajta. Nem akarta észrevenni. A hindu pogányságba vetett hite ingadozott. Nem akarta meglátni. 1898-ban egy vitatkozás után azonban meglátta, hogy a misszionáriusok térdre borulva megtéréséért imádkoznak. Erre ellenkezése megtört s megbódolt Krisztusnak. Másnap már előadást tar. tott ezen a címen: íme. Istennek Báránya ! Br. Podmaniczky Pál.
