Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-18 / 29. szám
’tttBZS Jjt-ßg AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6. oldal CSENDES ÓRA A MUNKA. I , . -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------' Előírna. Világnak Ura! bölcs teremtője, te általad állottak elő minden élő lények és élettelen dolgok, te tartod fen hiv gondviseléseddel teremtményeidnek megszámlálhatatlan millióit, azért “Felséges Isten! téged dicsérnek, Akik a mennyben és földön élnek.” Téged dicsérünk mi is porból formált s porrá leendő gyermekeid, kiket lelkünkre nézve csak kevéssé tettél kisebbé az angyaloknál, mert bár e bűnös világ a kárhozat felé vont, de te megmentettél attól szent fiad az Ur Jézus Krisztus által. Ezen te végtelen “Kegyelmedről mi is megemlékezünk Hálaadással benned örvendezünk.” Emlékezünk óh Atyánk arról a kimeríthetetlen jóságról, mellyel kezdettől fogva kiszolgáltattad eledelünket s ha valamiben megfogyatkoztunk, beteljesitéd szükségeinket. Emlékezünk, hogy ez életben már hányszor vettek minket körül a háborgások hullámai, a betegségek kinoá éjszakái, a kisértetek sima kígyói és szegény fejünk ezek ellen ahányszor csak oltalmat keresett nálad, mindannyiszor feltalálta azt gondviselő szárnyaid árnyékában. Kérünk téged óh mi Istenünk, ne vond meg tőlünk a te kegyelmeidet ezután sem. — Légy velünk oltalmaddal, lebegj fölöttünk gondviseléseddel, állj mellénk segedelmeddel, világíts előttünk szent igéddel, vezess bennünket szent lelkeddel, járj előttünk szent fiad az Ur Jézus Krisztus által. — Amen. Tanítás. II. Thess. 3:10. Sokszor mondogatjuk K. T„ hogyha a 100 évvel ezelőtt élt emberek most feltámadnának s körülnéznének régi lakóhelyükön, rá nem ismernének arra, el sem hinnék, hogy valaha ők is ezen a földön éltek. Annyi uj találmány keletkezett azóta, annyira tökéletesedtek a régi mesterségek, annyira haladt a világ 100 év alatt, amekorát azelőtt 5000 év alatt sem. A sok közül csak egy példát hozok fel. Egyptomban az 5000 éves régi sírokban olajmécseket találnak, a gyertyát is már 1700 esztendeje ismerik; és ezzel a két egyszerű, kezdetleges világitó eszközzel megvolt az emberiség ezer és ezer éveken át. Ezelőtt 60 évvel jött használatba a petroleum lámpa s azóta 10-15 féle tökéletesebbnél tökéletesebb, szinte nappali világosságot pótló csodálatos eszközök keletkeztek. 5000 évig jó volt a mécs, majdnem 2000 évig a gyertya s most majdnem minden év meghozza a maga újabb találmányát. Gondolkoztatok-e már K. T. rajta, hogy mi oka lehet e szerfölötti nagy és gyors haladásnak ? Egyik lényeges oka az, hogy ezelőtt az emberek másként gondolkoztak a munkáról, mint mai napság. A régi világban a munkát tisztességes emberhez nem méltó megszégyenítő foglalkozásnak tartották. Az emberiség két élesen elkülönzött osztályból állott: urakból és rabszolgákból. Az ur méltóságán alóli- nak tartotta a dolgot, a rabszolgában pedig nem volt meg az ösztön arra, hogy munkája tökéletesebb legyen a másik rabszolgáénál. Görögországnak legnagyobb bölcsei (Plató és Aristoteles) azt Írják, hogy a munkásokat törölni kell az állam polgárai közül, mert aki kézmunkával vagy kereskedelemmel foglalkozik, az tisztességes emberek közé nem vegyülhet. Ezzel a képtelen felfogással szembe helyezkedett mindjárt kezdetben a keresztyén- ség: “Hogyha valaki nem akar munkálkodni, ne is egyék!” Elképzelhetitek, milyen óriási megbotránkozást szült ez az uj tudomány az akkori világ urai között, akik hallani sem akartak arról, hogy ők munkával lealacsonyítsák magukat. És amint a történelem mutatja ez a gondolkodási mód jó mélyen gyökeredzett az emberiség lelkében, mert a Krisztus tudományában rejlő óriási erőnek is századokon kellett vele viaskodnia s valójában csak a reformáció óta oszlik ez a homály, hogy t. i. a munka nem átok, hanem áldás, nem szégyen, hanem dicsőség, nem lealáz, hanem fölemel, — azóta halad az emberiség oly rohamlépésekkel, hogy — mondom — 100 évvel ezelőtt élt őseink rá nem ismernének az ő régi világukra. Vitatkozni szoktak azon, hogy vájjon a gőz- vagy a villanyerőnek feltalálása nagyobb jelentőségü-e a világ történetében? Pedig mindkettőt túlszárnyalja az, hogy az emberek fölfedezték a munkát! Rájöttek, hogy ez nemcsak a napi kenyér megszerzésére való, hanem egy felséges versenypályája az emberi elmének, a legtermészetesebb fékentartója a gonosz indulatoknak s egyúttal pedig egyik legtisztább kutforrása a földi örömöknek, gyönyörűségnek. Valósággal az “élet sója”, mint a költő mondja. Előttünk tehát egy ut, melynek kezdetén ott áll Pál apostol azzal a felséges tudománynyal, amely szerint csak annak van joga letelepedni az emberi haladás, a jólét asztalához, aki munkásságával ezt kiérdemelte. És ugyan hát melyik az a munka, amely- lyel ezt a jogot megszerezhetjük? Nem hivatásom K. T. nemzetgazdasági irányelveket adni. Beszéljünk csak magunkról. Tegyük fel igy a kérdést, hogy mi, akik itt jelen vagyunk, miképen munkálkodhatunk legnagyobb sikerrel s miképpen lesz a mi munkánk reánk nézve is nemcsak leghasznosabb, hanem leginkább boldogító is? Erre a kérdésre egy történettel felelek. — Egy hires francia államférfiu egyszer valami asztaloslegénnyel beszélgetett. Megkérdezte tőle, meg van-e elégedve a mesterségével s nem szeretne-e az ő helyében lenni, aki éppen akkor külügyminiszter volt. Az asztaloslegény önérzetesen azt felelte: “Franciaországot nem a külügyminiszterek, hanem az asztaloslegények viszik előre.” Arról lehet vitatkozni, hogy ez valóban igy van-e, de annyi bizonyos, hogy a munkás ember szerette a mesterségét, élvezte a munkát, az életet, s minthogy olyan nagy fontosságot tulajdonitott a szakmájának, bizonyára igyekezett is abban olyan nagy tökéletességre tenni szert, amilyenre csak ember képes. íme K. T., ez a felelet az előbbi kérdésre. Az az ember viszi előre hazája ügyét, az az ember gyarapszik vagyonilag, az az ember találja szépnek az életet, aki a tulajdon mesterségét legkülönbnek tartja s abban igyekszik legtökéletesebb lenni. Aki pedig folyton csak elégedetlenkedik a helyzetével s arról álmodozik, hogy más életpályán mennyivel jobb kedvvel s nagyobb eredménnyel tudná tehetségét kamatoztatni, attól elrepül az élet anélkül, hogy élvezte volna azt a boldogságot, amelyet a munka ad. Aki nem dolgozik, annk nincs joga enni, aki nem dolgozik szívesen, annak nem érdems élni Amen. Utóima. Hála legyen néked kegyelemnek Istene, ki a bűnnek átkát oly tökéletesen eltörölted szent fiad az Ur Jézus Krisztus által, hogy annak még utolsó maradványa, a megátkozott munka is áldássá változott rajtunk. Hála legyen néked, hogy minket is ennek fölismerésére örökkévaló igéd által kegyelmesen eljutattál s ezáltal részesítettél abban a gyönyörűségben, melyet valaha az Éden kertjének boldog mivelői és őrizői élveztek. . Tégedet áldunk jó Atyánk, hogy minket olyan munkamezőre állítottál, ahol a te dicsőségedre, nemzetünk felvirágozására sokat tehetünk és amelynek gyümölcseiben feltaláljuk mindennapi kenyerünket, jól végzett dolgainkban való gyönyörködésünket. Ezek után is csak tőled várunk minden áldást, mert tudjuk, hogyha tisztünkben híven eljárunk: “Elősegéled jó szándékunkat, Megáldod a mi fáradságunkat.” De vagyon oh Atyánk, amire minden mi erőnk, igyekezetünk és verejtékezésünk elégtelen: bűneinknek bocsánata, előtted való meg- igazolásunk. E felől sem esünk azonban kétségbe. Szent hitünk, mely vagyon az Ur Jézus Krisztusban, azzal biztat minket, hogy “...amit erőnkkel véghez nem vihetünk, A te kegylemd cselekszi helyettünk.” Amen. Dr. Ágoston Sándor. o D o ÍOE3QI 10=30 PÁLYÁZAT. A Fairporti Magyar Református Egyház megüresedett lelkészi állására pályázatot hirdet. A pályázni óhajtó lelkészek pályázatukat legkésőbb 1925 év julius hó 25-ére küldjék be. Az egyház temploma és lelkészlakja teljesen adósságmentes. A lelkész fizetése megegyezés szerint. A pályázó lelkésztől megkívánja az egyház, hogy egyszer tartson isteni tiszteletet az útiköltség megtérítése mellett, amikor arról az egyház értesíti. Pályázat a következő címre küldendő : SZTROPKAI ISTVÁN 440 High Street, Fairport Harbor, Ohio. IOC aoi o Q o 0 o a o (2 szer)
