Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-27 / 26. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-ik szám t-----------------------------------------> PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, AMERIKAI MAGYAR Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rev. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of America EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Tel. Cedar 4237 Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. C > Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. ^ .......................................................................... ............................................................✓ — KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Dienes Barna, Caldwell Laky 23BÍgmond. Nee Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI AR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. MEGJEGYZÉSEK ÍZÖZEL EGY esztendővel ezelőtt fordult Á*- felém a közbizalom s az arra hivatott bizottság a presbiteriánus és református egyház hivatalos kiküldötteivel együtt megválasztott az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztőjének. Ez a bizalom, amily megtisztelő volt rám nézve, éppen olyan váratlanul ért. Nem vártam s még csak nem is gondoltam arra, hogy engem érjen. Mikor telefonon megkérdezték, hogy vállalom-e a megbízatást, rövid gondolkozás után igent mondottam. Vállaltam a szerkesztőséget abban a reményben. hogy az amerikai magyar református lelkészi kar a lap mellé áll s az ő közreműködésükkel teremtek egy olyan orgánumot, amely méltóképen fogja képviselni az amerikai magyar reformátusság érdekeit s hü lenyomata lesz a lelkészi kar szellemi és lelki életének is. Nem csalódtam. Mindaddig, amig a szerkesztői állásról le nem mondottam, mint egy ember állott a lap mellett a tollforgató lelkipásztorok szine-java. Csak egész természetes, hogy a lap színvonala emelkedett, építő hatása erősbödött s szava súllyal birt. S most, amidőn a szerkesztői tollat leteszem, alkalmasnak találom az időt arra, hogy lelkésztársaimnak önzetlen támogatását megköszönjem. Ez a lap az volt, a mivé irói tették. És ha a lap elismerést váltott ki minden oldalon, ezért az érdem óriási része a munkatársakat illeti meg. PANASZOM nincs. De ha lenne, akkor sem használnám fel ezt a helyet és ezt az időt annak szellőztetésére. Egy két igazságot azonban mégis le kell szögeznem. Ezeknek egyike az, hogy az amerikai magyar református lelkészek csapni való rossz üzletemberek. Az anyagi sikernek soha kedvezőbb lehetőségével talán nem indult uj útra egy-egy lap, mint a Reformátusok Lapja a múlt októberben. És hat hónap múlva mégis két ezer dollár' deficit mutatkozott. Ezért a felelősség a lelkészi kart terheli. És ezzel kapcsolatban nem lehet rossz indulatról, vagy bűnös hanyagságról beszélni. Itt csak üzleti érzéktelenségről lehet szó. Addig a boardok fedezték a lap kiadásait s a boar- dok emberei intézték a lap üzleti ügyeit. Ez baj volt sokak szemében. A boardok tehát átadták a lapot háromezer ötszáz dollár évi szubvencióval a lelkészek hivatalos megbizottainak kezébe. Mutassák meg, hogy mit tudnak tenni?! Ami a lap szellemi részét illeti, az uj alakulat kitünően bevált. Ám az üzleti oldala már nem alakult ki ilyen szerencsésen. Hat hónap múlva nyolc oldalra kellett a lapot csökkenteni s most ismét a boardok fedezik a kiadásokat, mint azelőtt. Ezzel bebizonyították a lelkészek, hogy szépen tudnak írni, jól tudnak prédikálni is, de nincs bennük egy parányi üzleti érzék sem. — És, tudja Isten, talán nem is olyan mg”, baj ez?! A lelkipásztori érték igy sokkal becsesebb és keresettebb! Nincs rajta dollár szag. ÚGY MÁSIK igazság az, hogy a mi né pünk szereti a bátor és kertelés nélküli szókimondást. Nem azt jelenti e::, hogy gyönyörködik a veszekedésben. E"t elitéli. Ám amikor az igazság mellett keli. harcba szállni és ezt minden habozói és minden számitás nélkül teszi az ember, a mi népünk azonosítja magát ezzel a küzdelemmel. Hetenként két-három oldalt is megtölthettem volna olyan levelekkel, melyeket egyszerű munkás emberek Írtak s a melyeknek mindenike az egyházpolitikában elfoglalt álláspontunkat igazolja. Ez az álláspont nem változott. Ma is ugyanaz, ami volt. Hogy milyen lesz az uj szerkesztő irányítása mellett: nem tudom. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy ez a lap csak akkor fogja hivatását igazán betölteni, ha kizárólag az amerikai magyar reformátusság érdekeit fogja fenntartás nélkül szolgálni és ettől sem fenyegetés, sem Ígéret, sem hízelgés, sem nagyságok, sem méltóságok el nem fogják téríteni! jl/IÉG CSAK EGY dolgot szeretnék megemlíteni. Azt, hogy én becsülettel törekedtem arra, hogy ez a lap egyformán szolgálja úgy a református, valamint a presbiteriánus egyház fönhatósága alá tartozó magyar egyházak érdekeit. Sem az egyiket, sem a másikat előnyben nem részesítettem. Az én felfogásom szerint mindkét denominációhoz tartozó magyar gyülekezeteknek a céljuk egy és ugyanaz: Isten országát építeni, az amerikai magyar reformátusság hitéletét elmélyíteni s népünket közelebb hozni Istenhez. A célra való törekvésben még az eszközök is ugyanazok. A két denominációhoz tartozó egyházaknak s lelkészeknek tehát egymást megértő szeretettel kell az Ur szöllöjében munkálkodniok. A féltékenykedésnek még a gondolatát is kerülni kell, mert ennek nincs és nem is lehet értelme. Ami jó és előnyére válik a presbiteriánu- soknak, az kell, hogy jó legyen és előnyére váljék a reformátusoknak is. Szerkesztésem alatt ebben a lapban egyformán talált helyet minden, ami lelki épülésre szolgált népünknek, akármelyik részről jött is az. Senkinek a cikkét vissza nem utasítottam azért, mert Írója egyik, vagy másik fennhatóság alá tartozott. Egyiket a másik rovására soha nem helyeztem előtérbe. Mellőzésről, vagy háttérbe szorításról tehát senki sem beszélhet, ha igazságos akar lenni. 'I/'ÉGÜL MÉG CSAK annyit, hogy igaz örömet és szent gyönyörűséget találtam e lap szerkesztésében. Sokat dolgoztam ez idő alatt, de nem érzem, hogy fáradt lennék. Hiszen amit az ember kedvvel csinál, abban talán el sem lehet fáradni. Amidőn tehát a lap olvasóitól búcsút veszek, mint szerkesztő, azt kívánom, hogy az uj szerkesztő hasonló örömet és gyönyörűséget találjon szép, de nehéz és felelősségteljes munkájábarfc Tóth Mihály
