Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-06-27 / 26. szám

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH., 1925 JUNIUS 27. NO. 26. SZÁM AMERIKAI MAGYA? in-WH REFORMÁTUSOK wJA Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. A TUDOMÁNY ÉS A HIT VISZONYA A hivő ember mindenkor meg volt arról győződve, hogy két világ van, tudniillik látható és láthatatlan, anyagi és lelki. Az anyagi világ létezését sohasem kellett bizonyítani, mert azt mindenki elhitte, akinek Isten józan értelmet adott; a lelki vi­lág létezését azonban mindig csak azok hitték el, a kiknek Isten kegyelme megadta a láthatatlan világot megértő lelki szervet: a hitet. A hit tehát kegyelmi ajándék, a lelki világ messzelátója, az üdvösségre elválasztottak vezérlő világossága. Azért mondja a Szentirás: “Aki hiszen iidvözül; aki pedig nem hiszen, elkár- hozik.” A látható világ tárgyairól, törvényeiről és tüneményeiről felismert igazságokat tudománynak szoktuk nevezni; a láthatat­lan világ létéről, személyeiről és törvényeiről — Istentől küldött lelkek által — kijelentett igazságokat pedig vallásnak nevezzük. A keresztyén vallás a legtökéletesebb kijelentés, mert ezt Isten maga jelentette ki Szent Fia és Szent Lelke által. A tudomány müszreivel a lelki világ területére belátni nem lehet s az a tudós, aki messzelátójával akarja felfedezni a mil­liárd csillag felett az Isten trónját, az csalódni fog. A hit igaz­ságai a tudomány módszerei szerint be sem bizonyíthatók; s tu­dományos érvekkel bebizonyított vallás nincs. Mikor tehát a tudomány a kijelentés területére viszi a maga műszereit, hogy a kijelentett igazságokat megcáfolja, a legna­gyobb sötétségben van s mennél feljebb repjd, annal inkább szédül a lelki élet magasságain. Egyébiránt a legkiválóbb ter­mészettudósok és csillagászok mindenkor meglátták lelki sze­meikkel a világmindenség nagy Alkotóját s a természet alkot­mányában, a csillagok seregei között és a földi testek, növények és állatok ezerféle világában felismerték az ő bölcs kezének nyomait. Kevés tudás Istentől el, sok tudás pedig Istenhez vezet. Az anyagot istenitő modern bölcsészek tehát, kik a vallást semmire se becsülik: azt még az iskolából is ki akarják tiltani: bölcsészeknek egyáltalában nem mondhatók, hanem a zsoltáriró minősítése illik inkább reájuk: “Csak a bolond szól igy az ő szivében, nincsen Isten.” Sajnos, az emberek sok-sok milliója halad vakvezérek után. Sokan vannak olyanok, kik mihelyt egy kis tudományos színe­zetű okoskodást hallanak a vallásról, már azt gondolják, hogy a tudomány megdöntötte a vallás igazságait. Ezek vegyék fon­tolóra a fennebb mondottakat! Vegyék fontolóra, hogy más a hit és más a tudomány világa; és a kettőnek egymáshoz olyan vi­szonya van, hogy aki sokat tud, az meghajlik az Isten előtt; aki pedig keveset tud, a féltudós, az álbölcs a vallás ellen szegzi at ő szarvait. A XX. század csodás találmányokkal, bámulatos iromá­nyokkal, gazdagította az emberiséget. Büszkén szoktuk mondani, hogy az emberi tudomány, ész, ügyesség az ember szolgálatába hajtotta a gőzt, a villany áramot, a gázok erejét; a napsugarat, a folyamok és tengerek zugó habjait. A modern ember beszél egy dróton, vagy drót nélkül, villanyos áramok szárnyain távoli világrészekkel, szállít ezer meg ezer métermázsa terhet a gőz, villany, vagy gázok erejével; messzelátójával mélyen benéz a csillagvilágok titkaiba; buvárharangjával mélyen leszáll a kék óceánok titokzatos habjaiba; repülőgépével büszkén hasgatja a menydörgö felhőket! Es e csodás haladás dacára boldog-e a mai emberiség? Van-e békessége? nyugodalma? megelégedése? Bizony nincs!! Lángoló gyűlölködés és koncon való marakodás hazája a föld. És vájjon miért? Azért, mert a hit szelíd parancsait a tüle­kedés zaja úgy elnyomja, mint a háborúban a harangszót az ágyuk dörgése. És nem is lesz addig nyugalom, mig a hitük világát elve­szett emberek vissza nem térnek arra az örök fundamentumra, amely egyszer vettetett s mely a Jézus Krisztus! mert nem ada­tott nekünk az ég alatt az emberek között más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk! Hatalmas erő a tudomány; világosság és életnek útja és elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Azonban egymagában boldogságunkra, békességünkre, nyugalmunkra nem elegendő; sőt ha Istenellenes, akkor rom­lásba viszi az embereket. Szükségünk van a tudás mellett hitre is, amely azokat a titkokat, örök és nagy kérdéseket, melyeket a tudomány műszereivel sohasem fog megfejteni: szép világos­ságra hozza előttünk; lelkünket megnyugtatja s a legszebb társa­dalmi életre, az Isten országába, a szeretet, igazság, jóakarat és békesség országába vezérel. Legyen azért a mi hitvallásunk a tudományokat illetőleg az az ősi szép énekünk; Őrizz hamis tudománytól! Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja! ZAJDÓ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom