Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-25 / 17. szám

2. oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

17-ik szám

Z-----------------------------------------N

PUBLICATION COMMITTEE: Hév. Alexander Ludman,

Rev. Géza Takaró,

Rev. Julius Melegh,

Rev. Francis Újlaki,

Rev. Louis Bogár,

Rev. Gabriel Dókus jr.,

Rev. Francis Kovách,

Rév. Charles Papp,

Rév. Sigisniund Laky.

EDITOR IN CHIEF:

Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue

Detroit, Mich.

Tel. Cedar 4237

SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE.

__________________________________J

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER

PUBLISHED WEEKLY < — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN

This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Americal

Mindennemű közleménvek vasrv előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. ::

Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237

Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. v --------------------------------------------------------------------------------------------------------S

t-----------------------------------------V

KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond, New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ:

TÓTH MIHÁLY,

8016 Vanderbilt Avenue

Detroit, Mich.

Tel. Cedar 4237

ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE.

I___________________________/

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI refor- ^ mátus egyház kétszáz éves jubileumára nagyban folynak az előkészületek. Az egyház vezető körei megfeszitett munkával igyekeznek az ünneplést a számban tán nem nagy, de lélekben hatalmas egyház kétszáz éves, küzdelmekben és tettekben gazdag múltjához méltóvá tenni. Az ősök példája lelkesít, hiszen csekély erővel, nehéz körülmények között földi szegénységbén, de gazdag hittel kezdték meg azt a munkát, mely ma már 200 éves terebélyes fává nőtt, melynek árnyékában közel negyedfélszázezer hivő, köztük amerikai magyar, .reformátusságunknak nagyobbik fele, a keresztyén hit. és élet mun- 1-ÓK szeretetközösségében él. Vájjon mi, ez egyház magyar tagjai, tényleg munkás közösségben élünk-e angolul beszélő testvéreinkkel s az általuk alkotott, rólunk gondot viselő közegyházzal? Vájjon a kétszáz éves ünneplésnél ott lesziink-e mi is, hogy, ragaszkodásunkat, hálánkat és együtt munkálkodásunkat cselekvőleg kifejezésre juttassuk?

jVTÁR - EDDIG IS hallottunk innen- A onnan, éppen a mi soraink közül, olyan hangokat, melyek arra engednek következtetni, hogy sokan közülünk nem értik meg, mert nem akarják megérteni a jubileumi ünnep jelentőségét s azzal kapcsolatban a mi kötelességeinket. Vannak olyan helyek, hol egyes atyánkfiái húzódoznak a magyar gyülekezetek jubileumi adományának tagonkénti egy dollárban való megállapításától és megajánlásától.

Hát testvérek: elfeledjük-e azt, hogy a Reformed Church egyes gyülekezeteinket már 20—30 éve segíti minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy nyelvünket fenntartja, sőt ánnak ápolására könyveket ad ki, tanári állásokat létesít, hogy néhány éve átlag ötven gyülekezetünket gondozza és sokszorosan több pénzt költ ránk, mint amennyit mi valaha is visszafizethetünk? Hát mi, elismerten gavallé- ros magyarok, kik bőkezűségünket oly

MEGJEGYZÉSEK

hangosan szoktuk hirdetni, már annyira elfajultunk, annyira hálátlanok lettünk, hogy jóltevő közegyházunkkal szemben a ragaszkodásnak egy ilyen csekély kimutatására is képtelenek vagyunk?....

Nagy szégyen lenne ránk nézve, ha nem tudnánk (mert nem akarnánk) részt venni a jubileumi ünneplésben bármily csekély, de jó szivünkről és szeretetiinkről tanúskodó adománnyal. Nem kényszer kérdés e ez: sokkal több annál. Lelkiismeret és becsület kérdése. Mit fogunk tenni?

AZ “OUTLOOK OF MISSIONS” nézegetése közben száz meg száz gondolat merül fel az olvasó agyában. Belföldi missziók, erdélyi kérdés, néger reformátusok gondozása, kínai és japán missziók: csaknem az egész világra kiterjedő érdeklődés és munka jellemzi ezt a kis újságot s az egyházat, mely e lapot fenntartja. Ha próbáljuk megvizsgálni, hogy milyen eredményeket mutat fel például a keletázsiai, japán és kínai missziók munkálkodása s hogy milyen mértékben veszik ki részüket az egyház munkálkodásából az ott élő emberek, el kell hogy gondolkozzunk kissé. Mi magyarok, sokszor emlegetjük az ősi hitet, a gályarabok örökségét —- és ugyanakkor sajnálunk tagonkénti egy dollárt attól az egyháztól, mely sok gyülekezetünkre fennállása óta már tagonkénti 100 dollárt, vagy többet is reá költött. Azok a pogányból lett, uj keresztyének nemes versenyt kezdenek fenntartó egyházukkal s akkor boldogok, ha saját lábukra tudnak állni, hogy ez által a közegyház anyagi erőit uj munkamezők számára felszabadítsák, mi pedig, mint a Szindbád mesebeli manója, hordoz- tatjuk magunkat másokkal, talán még akkor is, ha volna erőnk a magunk lábán járni — és viszont a hordozást és a hordozó fáradságát sem méltányoljuk sokszor eléggé.

“Menj a hangyához, te rest....” — mondja a régi közmondás. “Menj a ja!

i

pán és kínai reformátushoz, te magyar református” — ez legyen a figyelmeztetés számunkra.

TTT AMERIKÁBAN is elrettenve észleljük az erkölcsi élet fokozatos hanyatlását, züllését. Odaát Európában ugyanerről panaszkodnak az emberek. Először az egyén veszíti el a hitét, aztán a család szentsége kezd elveszni, majd az egyházak vesztik el befolyásukat, végül az egész társadalom bomlani kezd. Európában már a társadalmi bomlásnál tartanak, itt még csak a család szentsége van veszélyben s az egyházat kezdte ki kissé a hitetlenség. Vigyázzunk, mert a lejtőn megállni nehéz, csaknem lehetetlen. Úgy is mint egyének, úgy is, mint családok külömtíöző rendű tagjai, mint egyházagok, mint állam- és világpolgárok: vigyázzunk!

TTÁBORUS VESZEDELMEK hírei szállonganak a levegőben. Európa hangulata izgatott, Amerika sajtója örökké a fegyverkezést, különösen a légi flotta kiépítését sürgeti, a pénz és gazdasági érdekek harca békés és testvériségre teremtett nemzeteket tüzel egymás ellen. Ki tudja mi fog kirobbanni?

Egyetlen reménység az, hogy a mai nemzedék sokkal fáradtabb, az országok jelenlegi helyzete sokkal ziláltabb annál, semhogy valami hirtelen háborús kalandba belesodródjanak. De az ördög nem: alszik, iskolák és újságok egyaránt öntik bele a gyűlölködés mérgét az emberek leikébe. Rettenetes, lelkiismeretlen lélekmér gezésnek kell minősítenünk minden háborús uszítást s mint keresztyéneknek,, irtóznunk kell annak gondolatától is.

Nem háborúra, hanem a vállvetett épitő munka nemes versenyére van szükség. Pusztulni akarunk-e, vagy élni és életet sokasitani?.... A keresztyénség előtt nagy és szent- hivatások vannak; mikor próbáljuk már azokat teljesíteni? Szeretet, hit, béke és igazság: jöjjön el a Te országod....