Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-25 / 17. szám
17-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal APÁK PÉLDÁJA — A FIUK EGYÉNISÉGE Az ünnepelt festőművésznek, Lely Péternek, egyik szigorú szabálya az volt, hogy soha nem nézett meg rossz képet, vagy festményt, amikor munkához, festéshez akart fogni. Tapasztalatból tudta, hogy valahányszor ezt tette, mindannyiszor meglátszott festményének szinfoko- zátán a megnézett rossz képnek a hatása. Mily megdöbbentőleg igaz ez a gyermeknél, akinek szive sokkal érzékenyebb, lelke sokkal fogékonyabb, mint bármelyik nagy művészé! Minden, amit a gyermek lát, hall, tapint, érez, Ízlel, ott hagyja lelkében kitörölhetetlenül nyomait, amelyek kifejezésre jutnak később az ő jellemében és egész életében. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyoznunk azt, hogy milyen fontos szerepet játszik a gyermek életében, jellemének és egyéniségének a kiformálásában az otthon, a családi élet, a szülök beszéde és cselekedete, az apák és anyák jó példája. Miként a nap fénye a nagy természetre, úgy hat a szülők jó példája a gyönge lelkű gyermekre. Az apák példaadása: a fiuk egyéniségének a formálója. S épen ezért, amig a mai otthonokban, ebben a “hajrá” társadalomban, a kicsinyek nevelése nagy mértékben, bizonyos kényszerítő körülmények folytán, az anyák vállain nyugszik, az apáknak nem lehet, sőt egyenesen nem szabad egykedvű kézlejtéssel elintézniük azt a fontos hivatást, melyet az Isten reájuk ruházott. Soha nagyobb szükség nem volt az apák jó példaadására és az ebből származó szülei tekintélyre, mint napjainkban. Igaz ugyan, hogy az anyák nemes életfolytatása még az apák rossz példáját is ellensúlyozhatja a gyermek éber megfigyelése előtt; de azt az űrt, mit az apák nemtörődömsége a gyermek lelkében okoz, nem pótolhatja semmi. Minden otthonnak, minden családnak igazi célja a gyermekék jellemének megalapozása, s azoknak a jelen és jövendő életre való előkészítése. De vájjon úgy van-é ez napjainkban? A mai otthon — sajnos — óriási nagy változáson megyen keresztül. Nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy hova vezet ez a változás. Azt azonban megmondhatjuk, hogy a mily mértékben gyöngül az otthon, a családi élet morálja, olyan mértékben bomlik szét maga a társadalom, a béke és boldogság igazi alapja. Az otthon nem restaurant, nem étkező terem, ahova ki- és bejárnak az emberek. A családi életet a •gyermek nevelésénél és lelkének a neme- sitésénél restauranti élettel helyettesíteni nem lehet. Az igazi otthon a Golgothá- nak egy kicsiny része, ahol a szeretetből 'kifolyó -önfeláldozás fűzi össze a család tagjait. Ahöl ez az önfeláldozás hatja át a sziveket, ott a gyermekek jelleme és jövője biztosítva van; ott a család a Krisztus szellemének igazi kiábrázolója. A modern apák azonban, minden lelkifurdalás nélkül, nagyon önnnyen rázzák le magukról apai kötelességüket. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb apa lelki- ismeretes kötelességének tartja, hogy családját ellása pénzzel, ruhával és mindennel, amire szüksége van, csak önmagát nem adja oda övéinek. Pedig hát a családnak és mindenekfelett a fiuknak százszorta nagyobb szükségük van az apára, s az ő szeretetére és erkölcsi tekintélyére, mint bármi másra ezen a világon. Mert a fiuk szeretetét, bizalmát és tiszteletét magához hajliani és azt a számára állandóvá tenni, anyagi és más természetbeli ajándékokkal, vagy épen kötelességét pótlandó hízelgéseivel, egyik apa sem képes, sőt nem egy esetben azt éri el, hogy az utálat és megvetés érzületét kelti fel a fiuk szivében. Helytelen az a mai népszerűbb felfogás, mely a biblia parancsával: “tiszeld szüléidét,” — szembe helyezkedik, ezt mondván: ' ‘ Szülők, kedvezzetek gyermekeiteknek.” Ahol ez az eset áll fenn, ott nincsen és nem is lehet semmi alapja a szülők iránti respektusnak. Egyik amerikai pedagógus állítása szerint pedig azok a fiuk, akik hízelgésükkel rá tudják venni szüleiket, hogy oktalan kihágásaikért ne fenyitsék meg őket, később nemcsak a szülőkre gondolnak jogos megvetéssel, hanem arra is vetemednek, hogy a törvény embereit pénzzel megvesztegelik és igy a törvényt kijátszva bűnös életet folytatnak. Az apák kötelessége, hogy tekintélyüket a legnagyobb áldozatok árán is megőrizzék gyermekeik előtt. S eme tekintélyüknek legerősebb biztosítéka és támasza az ő jó példaadásúk. Az apai tekintély mindig józan ésszel és szeretettel párosulva legyen. Az igazi fiú az olyan apát szereti, akinek “igen” szava igent, a “nem” pedig nemet jelent, de akinél ez az “igen” és “nem” mindig az igazságon és szereteden alapszik, amit az ő nemes példája is hathatósan bizonyít. Az ilyen apa jogosan követelheti fiától az engedelmességet, az iparkodást és takarékosságot, aminek valódi jellegét oly sok ifjú nem érti napjainkban. És itt ismét csak az apák példaaása a mérvadó. Ha ugyanis az apa zálogba adja vagy más uton-módon köti le az otthont, illetve a házat, hogy fia kedvében járva automobilt vehessen neki, ne legyen aztán feltűnő előtte az sem, ha viszont az ő: fia a saját becsületét zálogosítja el, a jelen örömökért és testi élvezetekért kockára tevén igy az ő jellemét és egész jövőjét. “Ami vagy te magad, oly hangosan kiabál, hogy nem hallhatom meg azt, amit ajkad beszél,” — mondja egy közmondás. Vájjon nem ezt gondolja-e nagyon sok ifjú az ő atyjáról? Taníthatja az apa a legnagyobb igazságot, ajánlhatja ő fiának a leggyönyörűbb aranyszabályt,’'mind nem ér az semmit, ha ő maga nem élőpéldája. annak az igazságnak és aranyszabálynak ; ha oktatásait életével meghazudtolja. A gyermek és ifjú előtt nem lehet játszani sokáig a színlelést. Senki sem ös- meri jobban az apákat, mint a saját fiaik. “Az én apám” — beszéli egy fiú — “íi|y él, hogy bátran ajánlhatja nekeni az ő szokásait követés végett.” A fiuk Istenről alkotott fogalmukat aszerint formálják, amint ők azt á saját földi atyjukban látják; úgy követik az igazság útját, amint az atyjuk életében és példaadásában kifejezésre jut. “Ila az én apám” — mondja egy másik fiú — nem fél nyíltan kijelenteni azt, hogy hisz Istenben, miért féljek akkor én?” Ámde, az az apa, aki csak elküldi fiát a vasárnapi iskolába és a templomba, amig maga távol marad onnan, az igazságnak nagyon rossz példájával jár elől. Ha a templom jó a fiúnak, akkor jó az az apának is. A fiúnak joga van fellázadni apja ellen, ha az a fiát erőszakolja, maga pedig nem megyen el vele — a templomba. Az apa ne küldje, hanem menjen családjával a templomba. A legjobb és legbecsesebb örökség, amit egy apa adhat a fiának és családjának, nem arany-ezüst, nem is föld, vagy lakóházak, hanem az ő saját egyenes, tiszta és hasznos életei Apák, tartsátok meg azt az összekötő kapcsot, amely fiatokhoz köt titeket, olyan rugékonynak, hogy szükség esetén könnyen legyen hajlítható, de egyszersmind olyan erősnek is, hogy az életnek semmi körülményei között el ne szakadjon az közietek és fiatok között. Ne engedjétek, hogy az a kapocs valaha törékeny- nyé váljék rossz példaadástok által, tudván azt, hogy az apák példája: a fiuk egyéniségének a szabályozója és formálója. AZARY JÁNOS. Heidelbergi Káté. 19. Kérdés. — Honnam tudod ezt? Felelet. — A szent evangyéliomból, melyet Isten elsőben a paradicsomban jelentett ki; majd a pátriárkák és próféták által hirdettetett s az áldozatok és a törvény más szertartásai által kiábrázolt, végre pedig az Ő egyetlenegy Fia által beteljesített. Szentirásbeli bizonyságok: I. Móz. 22:15-18; Gál. 3:16; I. Móz. 26:4; I. Móz. 28 :14 ; Csel. 3 :24 ; Zsid. 10 :1 ; Kel. 2 ;T6-17 ; Ján. 1:29; Csel. 13:32-33; Róm. 10:4.
