Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-25 / 17. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH., 1925 ÁPRILIS 25. NO. 17. SZÁM AMERIKAI MAGYAR FORMMISOK LAPJA Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Aet.of March 3, 1879. * !------------------------------------------------------------------------------------------------------------N ft I • * HOGY MINDENEK EGYEK LEGYENEK Ján. XVII. 21. Hogy mindnyájan egyek legyenek------hogy ök is egyek legyenek mibcnnünk.....” Jézus a legnagyobb imádkozó volt. Földi pályafutásának minden mozzanatát át-meg átjárja az Atyával való mélys éges életközösség, a Vele való teljes és hiánytalan egység. Az ö célja az volt, hogy önmagán keresztül az Istenből kiszakadt embert mennyei Atyjához visszavezesse, vele új, az édenkertbelinél nagyobb, igazabb és teljesebb egységbe kapcsolja. Célja volt Jézusnak ez által ama lelki ország megteremtése, melynek éltető ele- me, erőforrása és teljessége az a szeretet, mely Istenn'l a világ teremtéskor alkotó életprincipiummá vált. Krisztus egész lelkét, minden szavát és minden cselekedetét áthatotta az Istenben megtalált egység lelki országának gondolata, mely a Megváltó szavainak transcendentális, röpítő erőt, tetteinek örök frisseségü rugót, imádságának igaz és benső tartalmat adott. Rabindranath Tagore, a kiváló hindu bölcs, próféta és költő a “Teremtő Egység”-ről Írva, megállapítja, hogy, bár az emberi organizmus milliárdnyi láthatatlan parányra osztható, melyek az emberben látható egységbe fonódnak, másfelől van egy láthatatlan, egy benső egység, mely független a testi organizmustól, felette áll annak, maradandóbb annál. Ez az igazi egység: a személyiség egysége: a teremtő Egység. Ilyenforma a Jézus egysége az Atyával. Benső, lelki: teremtő egység, melynek eszköze, kifejezője az imádság. Csak természetes, hogy mivel Jézusnak az Atyával való lelki egysége a legtökéletesebb, az Ő imádsága is a legigazabb, a legmélyebb, a legteremtőbb erejű imádság. És már most, egy lépéssel tovább menve, miben nyilvánul meg leginkább a Krisztus imádságának teremtő jellege? Az Istennel való Egység benső, láthatatlan, de mindennél valódibb, életformáló és teremtő erejében. Es Jézus nemcsak önmagáért és önmagának kéri ezt, hanem mindeneknek. “Könyörgök, — — hogy mindnyájan egyek legyenek--------hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” A Krisztus imádsága tehát nem lélekbiztositási tcnpogatódzás egy ismeretlen nagyur felé, hanem az Istennel élő egységben élő léleknek életet formáló vágya, hogy ne csak én, hanem mindnyájan — a bélpoklosok, a világ nyomorultjai, a gőgösök, a világ szerint hatalmasok: én, te és mindenki oda mehessünk Ahhoz, kitől elszakított bennünket az első bűn s kihez nem enged oda bennünket teljesen a mi saját bűnünk. Krisztus imádsága nemcsak egyéni, nemcsak szociális, de univerzális, azaz egy egészében uj világot formáló hatalom; egy csodálatos, friss buzogása életfolyam, melynek erei soha ki nem apadnak s melynek hivatása nem kevesebb, mint az új ép és új föld teremtése. . . benned és az egész világban. Az emberi lélek magában, Isten nélkül sivatagban elszórt csenevész növény, mely talaját, életnedveit, jövendőjének és élete sokszorozódásának biztosítékát egyedül Istenben lelheti fel. A Vele való egység tehát az a fáklyafény, melyet követnünk kell, hogy az életet teljessé, igazivá tehessük. Ezáltal s ezzel együtt érjük el azt, hogy egymás között is,'mint testvérekül teremtett lelkek, munkás és belülről ható életközösségben élhetünk. A Jézus imádsága: Isten országának s az 0 országa Teremtő egységének munkás ereje. Minden más imádkozás hasztalan. Próbájunk meg úgy imádkozni, amint O tanít bennünket s akkor nem is élhetünk másképpen, mint ahogyan Ő élt — érettünk. Mert az imádság célja s a mi életünk célja is az, “hogy mindnyájan egyek legyenek.” •TÓTH KÁLMÁN
