Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-28 / 13. szám

12. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13-ik szám csillagoknak roppant táborát. Hittel halljuk Jézus ajkairól a szent igéket: “Mert úgy szerette az Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy va­laki Benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Korlátok közé van szoritva mun­kánk is. Istenért megpróbálunk nagy dolgokat véghezvinni, álmokat és áb­rándképeket látunk és nem tudjuk meg­valósítani, azok elolvadnak körülöttünk, mint a vizen a buborék. Sokszor a leg­szebb korban vágja el az Ur életünk fo­nalát. Ez életen túl is van élet. Most készítjük el magunkat arra az életre és mindenkinek olyan lesz a jutalma, mint a hogy az életét élte. Egy ifjú arra határozta el magát, hogy Istennek fogja szentelni életét. El­ment tanulni. Áttanulmányozta könyve­it és elvégezte theologiai tanulmányait; kikerült az életbe és hirdette az Istent és az Ő országát. Lelkek aratásárára várt, de nem jött ez alkalom. Imádkozott érte és mégsem jött el. Meghalt, de végső imája az volt, hogy csak egy lelket lás­son a mennyben, a melyet megmentett. Ezzel megelégedett volna, csakhogy ne hirdette volna hiába az Isten igéjét. Két ember magaslik ki az Ó-testa- mentomból: Mózes és Illés. Mózes kive­zette rabszolgaságból a pusztán keresztül az Izráel népét. Éppen akkor, a mikor gondolta, hogy bevezetheti őket a meg­ígért honba, felhívta Isten a hegyre, hol hála-énekét énekelte: “Uram, megemészt­jük a mi esztendeinket, mint a beszédet. Esztendeinknek napja 70 esztendő, vagy ha feljebb: 80 esztendő, és nagyobb ré­szük nyomorúság és fáradság, melyek gyorsan tovatűnnek, mintha repülnének. Látassék meg müveid szolgáidon és di­csőséged azoknak fiain. És legyen az Urnák, a mi Istenünknek jó kedve raj­tunk és kezünknek munkáját tedd ál­landóvá nekünk.” Illés, a nagy reformátor munkálko­dott Izráel szabadságán, mikor legjobban rá voltak szorulva a szellemre. A nemze­tet az igaz vallásra vezette. Amikor Is­ten a tüzes szekeret elküldte s Illés felment az égbe, ezt mondá Elizeus: “Izráel sze­kerei és lovagjai.” E két ember élete közbe volt szakítva: céljaikat nem érték el. Mikor pedig ezer év múlva Mózes és Illés Jézussal beszélnek, életük folytatá­sa egyáltalán nem volt megtörve. Mi e lecke tanulsága? Először is el ne feledjük vagy ki ne hagyjuk az utó­iratot. Az ostoba ember az örök életet kihagyja számításaiból. Az örök életről való gondolkozás teszi az életet érdemes­sé. Szóval: ez a két élet összefügg. Éljünk ma! Itt kell kezdetünket megtenni. A mint leesik a fa, úgy fek­szik. Ne hanyagoljuk el életünket azo­kon, a melyek nem hoznak be az örök életre. Most pedig cselekedjünk olyan dolgokat, a melyek összefüggnek az örök élettel. Járnunk kell, mig világos van, mert a sötétség is eljő. írjuk meg rövid leveleinket, de el ne feledjük, hogy van­nak olyan dolgok, a melyeket papírra nem lehet vetni. Éljünk ma, ha örökké akarunk élni! Fekete András. EGYHÁZI HÍREK _____________________________ AURORA, ILL. Közli: Kovács D. Mihály, lelkész. Evangelizációs esték. Minden várakozáson felül sikerült a Chi­cago és környéki Lelkészi Kör el­ső evangelizációs hét kisérlete az aurorai ref. egyházban, amelyen részt vettek: Boros Jenő chicagói lelkész, Józsa Benjámin jolieti lelkész, Kovács D. Mihály és Hindman B. Vilmos helybeli lelké­szek. Minden istentiszteleten csak­nem teljes számban jelentek meg az egyház hitbíjzgó tagjai. A Nőegylet ajándéka. Az auro­rai ref. egyház templomsegélyező nőegylete ismét száz dollárral gyarapította az egyház pénztárát. Az egyház elöljárói és a gyüleke­zet tagjai ezúton is hálás köszöne­tét mondanak a nőegylet hitbuzgó tagjainak. Közgyűlés. Március hó 29-én fog megtartatni az aurórai ref. egyház rendes évi közgyűlése s az uj tisztikar megválasztása. Felké­retnek a tagok, hogy a közgyűlé­sen megjelenni szíveskedjenek, mert olyan ügyek és egyházi tör­vények lesznek a gyűlés elé ter­jesztve, amelyekhez minden ren­des, fizető egyháztagnak a véle­ménye megkivántatik. Halálozások. Február 11-én te­mette a lelkész Bere Zsigmond és neje született Ábrahám Erzsébet újszülött kis leányát: Erzsébetet. Szülein és nagyszülein kivül szá­mos rokonok gyászolják a kis ha­lottat. Nagy részvét mellett temette el a lelkész március hó 9-én a csor- vási (Békés-m.) illetőségű Dékán Györgyöt. A hü férjet és gondos családapát gyászolják, felesége: született Kukla Mária, gyermekei: Mariska, István és János. Gyá­szolják továbbá, úgy az óhazában, mint Amerikában számos rokonai és jóbarátai. A megboldogult tag­ja volt a West Pullmani első ma­gyar munkás betegsegélyző egylet első osztályának. Hangverseny. — Nagyszabású hangversenyt fog rendezni e hó 27-én este 7 órakor az aurórai el­ső angol presbiteriánus egyház kitűnő zene és énekara a magyar ref. templomban. A hangverseny iránt általános az érdeklődés, úgy a magyarok, mint az angolok kö­zött. Magyarok! Legyünk ott mindnyájan. Mutassuk meg ame­rikai hittestvéreinknek, hogy mi is tudjuk méltányolni a jó zenét és művészetet. Csak persely szedés lesz. Evangelizáló hét. Bizonyára emlékezetében vanak még e vidék magyarságának azok a kedves összejövetelek, a melyeket az el­múlt év január hó 29,- 30- és 31-én tartott egyházunk, mikor is min­den este más-más lelkész hirdette Istennek igéjét, magyarázta Krisz­tus evangéliumát és ezek meghall­gatására a közelből és távolabb­ról elvi és felekezeti különbség nélkül nagyszámú gyülekezet jött össze a templomban.. Hasonló összejövetelek voltak tartva a kö­zelmúltban Caldwellen is, hol szin­tén minden este nagyobb és na­gyobb érdeklődés nyilvánult meg az összejövetelek iránt. Meghatóak, lélekemelőek vol­tak az összejövetelek végeztével testvéreink ajkairól elhangzott nyilatkozatok s felebarátok, ro­konok és testvérek békejobb-nyuj- tása. Az itt tapasztaltak fokozato­sabb, bensőségesebb munkára ser­kentenek bennünket. Azért most, e hó 29,- 30- és 31- én ismét Alphán tartunk vallásos összejöveteleket, evangelizáló es­téket, a mikor is minden alkalom­mal más-más 3—3 lelkész fog hoz­zánk szólani s beszédet tartani. Az utolsó este eszmecsere lesz a hívek és lelkészek között. Készül­jön azért ki-ki úgy, hogy ezen es­téken mindig együtt lehessünk és ne tartsunk akkor más összejöve­teleket vagy gyűléseket. Nő-egylet. Egyházunk kebelé­ben működő nőegyletünk ismét szép előadásról tehet jelentést. — Taglétszáma az elmúlt gyűlésen ismét kilenccel szaporodott és pe­dig: Simon Mik’lósné, Vincze Gá- borné, Tüskés Károlyné, Oláh Sándorné, ifj. Tóth Jánosné, Tur­bók Istvánná, Nagy Jenőné, Né­meth Mihályné asszonyok és Nagy Mariska kisasszony személyében. Anyagi téren is meg van a kí­vánt eredmény, mert meg van az első ötszáz dollár az egylet pénz­tárában. Hogy az egylet tovább­ra is ilyen szépen haladjon: ha még nem tagja, úgy álljon be még ma! Ha pedig már tagja: úgy fizesse rendesen. Ifjúsági Kör. Körünk tagjai sem tétlenkednek, hanem folytonos munkában vannak; egyik előadást a másik után rendezik. Most a Falu Rossza cimü 3 felvonásos népszínmű előadásához készülnek, melyet e hó 28-án fognak előadni a Rákóczi Hallban. Március 15. 1848. Március lő­nek évfordulóját vasárnap ünne­pelte meg gyülekezetünk délelőtti Istentisztelet keretében. Este vilá­gi ünnepély volt az iskola terem­ben. Úgy a délelőtti istentisztele­ten, mint az esteli ünnepélyen igen szép gyülekezet vett részt. A gyer­mekek, a Keresztyén Ifjak Társa­sága tagjai előadásaikban remekül megállották helyüket. Bátor fellé­pésükkel, -magyaros kiejtésükkel sok örömet és gyönyörűséget sze­reztek a hallgatóságnak. Gyerme­keink, kiket még most egy éve ki­nevettek előadott zeneszámaik­kal, hegedű és piano játékaikkal, ma már annyira megerősödtek, hogy bizony gyönyörűség volt őket hallgatni és kicsalták az öröm könyeit szemeinkből. Máté István, ez a mi örökké , őkedvü ba­rátunk, előrehaladott Kora dacára is kitett magáért és szégyenitett meg sok tétlenkedő fiatalt. Gyúr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom