Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-28 / 13. szám
o "rmavxHs? VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH., 1925 MÁRCIUS 28. NO. 13. SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA-V. Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at^'': «. 'mhiaran, under the Act of March 3, 1879. ■r ■ I-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------fAZ ISTEN S “Szenteltessék, meg a te neved.” A mai kor gyermeke közelről sem tulajdonit akkora jelentőséget a névnek, mint Jézus és kortársai. A nagy angol költő, Shakespeare mondja egy hires darabjában: Mi a név? Mit rózsának hisznek, nevezzük azt Akárhogy: olyan illatos marad. A népek nagy tömegében élünk s az élet mindennapi jelenségei közé tartzik, hogy a Mi Atyánkot Vater Unser-nak, notre pér e-nek, Our Father-nak, vagy ocse-nás-nak mondjuk s a hangzásoknak ez az ösz- szekeveredése némely emberben azt a gondolatot ébreszti, hogy a név valóban egészen jelentéktelen és külső dolog. Nem igy van. A név hozzátartozik a dolgok belső lényegéhez s az emberi lélek olyan gazdag, hogy egyetlen szó halk elcsendesülése a gondolatok és érzések egész óceánját mozdíthatja meg kebelünkben. Kérlek: mondd ki valamely kedves barátod, vagy testvéred nevét hangosan. Ne mondj mást, csak a nevét s egyszerre csak előtted fog állani az alakja. A keze minha feléd nyúlna a roppant távolságon át. A szeme ott ragyog a szemed tükre előtt és gondolatai mintha valami láthatatlan táviró drótokon suhannának át a lel- kedbe. Mondd ki az alkony csendes órájában, mikor már elhallgatott a nagy világ zaja és nincs senki köriiled, ezt a szót: ISTEN. S egyszerre, mintha az ég kárpitja, ketté válna, s a dicsőség túláradó sugárózönében ott ragyog előtted égi trónján az Atya, aki előtt az angyalok tízezrei hódolnak s ismétlik évezredek óta azt a felséges éneket, amelyet csak a hívők hallanak: “Szent, szent, szent az örökkévaló, aki volt, aki van, s aki eljövendő”. A név a régi zsidókra nézve minden volt. Jákob nem akarta elbocsátani az angyalt, amig neki a nevét meg nem mondja. Nagy tusakodása közben úgy érezte, hogy valami drága és harcához méltó jutalmat kap, ha megtudja küzdő társa nevét. Tudni akarta ezt a nevet. A régi zsidó viszont tudta Isten ünnepélyes Jehova-nevét, de lassanként a zsidó szivét valami szent iszonyat járta át e név hallatára s nem merte többé kimondani. A mai zsidó sem meri kimondani ezt a nevet, hanem ahol a Bibliában előfordul, helyében Adonáj-t mond (= Uram!) Ilyen babonás fogalmaink nekünk nincsenek az Isten nevéről, de azért, ha szivünkben igazi vallásos érzés van, mi sem tapodhatjuk lábbal az Isten szentséges nevét. A név nekünk is sokat jelent. Ha a név sokat jelent, mennyivel többet jelent a megszentelése? A vallásos korokat az jellemzi, hogy bennük az Isten szentséges neve nem hangozhatik el másként az emberek ajkáról, csak vallásos buzgósággal és Isten félelemmel. Szeretném, ha valami láthatatlan angyal megállana felettünk s egy nagy kőtáblára felvésné, hogy csak egy napon át hányszor és miként ejtjük ki az Isten nevét. Jó volna, ha az angyal feljegyezné, hányán használják az Isten nevét komoly imádságra, hányán hitvány esküdö- zésre, hányán káromkodásra, hányán arra, hogy gúnyt űzzenek belőle s feljegyzését oda állítaná minden komoly keresztyén ember elé. Tudom, hogy az emberek megdöbbenve látnák, milyen kevéssé szentelik meg ebben a korszakban Isten áldott nevét s viszont mily óriási azoknak a száma, akiknek unott és fáradt ajkán egészen közönyös és hideg szó ez: ISTEN. Hányán használják Isten nevét káromkodásra s arra, hogy a maguk porban és sárban fetrengö kételkedésének a sáros csizmáját töröljék bele. A hívek táborába csak azok tartoznak, akik minden erejüket megfeszítik Isten nevének megszentelésére; akik maguk megszentelik ezt a nevet és másokat is rá vezetnek annak megszentelésére. Akartok boldog hazát, fejlődő, reményteljes társadalmat? akarjátok, hogy az egyházatok régi fényéi vissza kapja? Akartok tiszta, kedves otthont, örvendező családot? Ha igen, akkor szenteljétek meg az Isten nevét. Végtelen hatalmú és szentséges Ur Isten, ki vagyok én, hogy tégedet Atyámnak nevezhetlek? Kérlek, taníts meg, hogy atyai nevedet soha másként ki ne mondjam, csak tiszta ajakkal és megszentelődött szívvel. Ragyogjon rám szentséged tündöklő fénye az égből, hogy én tégedet mindig szentséges félelemmel és tisztelettel imádjalak a Jézus Krisztus által. Amen. CZEGLÉDY SÁNDOR. V
