Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
14. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám odamaradt az ő keze is. Látja földre- omlani, véres iszonyatban a pajtásait, láfjja az égő házat, amely mellett megállóit egy pillanatra; érzi azt a különös ütést: mintha a féltestét szakitota volna le valami goromba nagy erő. Ott ül gondolatban a betegszállitó kocsi hátsó lépcsőjén — máshova már nem fért föl.... Oh az utana jövő kocsi lovai hogy vágták szemébe, arcába a hideg sarat s ő fogóz- kodot az egy ép kezével görcsösen: — Istenem, csak egyszer vezérelj haza.... Micsoda kínos, nagy vágyakozás volt az az élet után, a haza után, az édes szülei, a szerettei után. S most itt áll a drága határban s egy elszakadt istráng fölött ilyen pogány gondolatok kergetik egymást a fejében: — Rongy élet ez, bár maradtam volna ott egészen! De hát a visszagondolás megengeszteli kissé. Békitgeti önönmagát. Győzködik a tengernyi bosszúsággal. S vigasztalódik is. — No estig csak jön majd valaki. Akkor pedig hamar kell jönni valakinek, mert az este már nem messze van. A nap a lázi domb fenyőfái között bujdo- sik s már est előtti szellő ringatja a szár- baszökkent, kalászthajtott rozsvetéseket. Ferkó most a vetéseket nézte. Fontoskodott felettük. így aztán az önmagával békélés is könnyeben ment. S egyszer csak fölcsillant a szeme: valaki jön- A pozdorjás felől. Még eltakarja a hullámzó rozs, de egy piros kendő itt-ott kibukkan s jő egyre közelebb. — No végre! — sóhajtotta Ferkó. A piroskendő gazdája, a kerekarcu Páti Lidi oda ér és szól is illendőképen. A szava mint az ezüstcsengő: — Jó estét Ferkó bátyám.... Ferkó gyönyörködve legelteti rajt most már megengesztel-ődött tekintetét. — Hát a jó Isten vezetett téged húgom. Nézd csak milyen bajos állapottal vagyok. Elszakadt az istráng és ezzel a nyomorult kézzel mit sem lehet tenni. — Miértünk hagyta ott a kezét, Ferkó bátyám, — cseng-bong a Lidi szava s az izmos két kis kezével már kötözi is a sárból fölszedett istrángvéget a nagyobb darabjához. Aztán mikor készen van, elmosolyodik és kissé félénken fölnéz a Ferkó arcába: — Látom, haragos volt, Ferkó bátyám .... — Biz az voltam én- Miért is nem jöttél előbb. —Nemrég végeztünk. A többiek még ott is vannak. Én sietek a marhák miatt. Aztán mégsem igen sietett a Lidink, hanem szép csendesen lépdegélt a Ferkó- val a megindult kocsi után. A nap ezenközben rájuk nevetett még egyet, aztán aludni ment a lázi domb mögé. A falu felé a legelőkről módosán, jóllakott állatok komolyságával, lassan ment kisebb-na- gyobb csoportokban a nyáj. A Ferkóék is közelednek már a faluhoz. A “Csendes”-nél — kicsinyke erdő ez — megáll a Ferkó és a Lidi elkö szönni egymástól: mert a Lidinek itt rö- videbb útja van a deákszer felé. — Hát igazán csak nem uézed le az embert ezért a csonka állapotért? — Ferkó bátyám!.... — a Lidi csak ennyi, mondott válaszul a kérdésre, de a hogyan mondta s ahogy fölnézett rá, attól ez a két szó bizony egészen a szivéig hatolt a Ferkónak. A Lidi aztán hirtelen el is fordult s csak a gyalogösvényről szólott vissza: — Isten áldja meg Ferkó bátyám... Ferkó állt egy pillanatig és nézett utána- A szeme ragyogott, a lelke túláradt különös, ismeretlen, áldott érzéstől. Gyönyörű gondolatok kergették egymást a fejében. Majd nem lesz ő mindig ilyen félkéz-ügyetlen ember. Majd lészen neki jobbkeze. Drága, igen-igen kedves.... Majd eljön az ősz, a tél. Eljön a karácsony. S az uj tavasztói kezdve elkezdődik az uj élet. ....Ott benn a faluban megszólalt az estéli harangszó. Szeliden, békésen, drága melegséggel. Csordás Ferkó leveszi a kalapját csendesen megy a kocsi után; a széles melle egyszer nagyot emelkedik, halk szava tele van mélységes hálával, örömmel, boldogsággal : — De nagyon jó az Isten.... EGYHÁZI HÍREK LORAIN, OHIO. Közli: Újlaki Ferenc, lelkész. Karácsony után. A karácsonyi ének elhangzott, a karácsonyfa gyertyácskái elhamvadtak, az ajándékul küldött virágok is elhervadtak már. Elmúlt a szeretet ünnepe. Visszatérünk a hétköznapok küzdelmei közé. Elmúlt minden, de a karácsony üzenete ott él még lelkűnkben, az nem múlt el, annak melegségét, biztatását érezni, hordozni fogjuk szivünkben minden nap. A karácsony emléke, áldása elkísér a hétköznapokba is, mert igazán áldott, örömteljes volt az elmúlt karácsonyunk. örömteljes és áldott volt úgy lelki, mint anyagi tekintetben. A templomot hatalmas, felnőttekből álló gyülekezet töltötte meg. A gyermekek, az igen nagy hideg miatt, otthon maradtak. A prédikációkat Újlaki Ferenc lelkész és Dobos Károly legátus tartották. Az úrvacsorában 107 férfi és 105 nő, összesen 212 lélek vett részt. Az urvacsorai jegyeket Balogh Sándor és neje ajándékozták. Me- gyesi Miklósné pedig a szószéket és az orgonát szép virágokkal díszítette fel. A hívek buzgóságára élénk fényt vet az adományok nagysága. Perselypénzből és különféle cimen adott adományokból összesen 618 dollár és 28 cent folyt be. Azonban nemcsak önmagunkra, hanem azokra is gondoltunk, akik bajban, árván élnek ebben a szeretetlen világban. A loraini szegények karácsonyi ebédjére 21 dollár és 50 centet adományozott egyházunk a Salvation Army utján, az árváknak a vasárnapi iskolások 14 dollárt, a felnőttek 29 dollárt ajándékoztak, Fodor testvérünk mülábára 5 dollár és 50 centet. Kiemelkedő része volt karácsonyi ünneplésünknek a gyermekek karácsonyfa-ünnepélye és a gyermekestély. Szerdán este, ünnep estéjén, a templomban felállított csillogó karácsonyfa körül, a gyermekek szavalatokkal, énekszámokkal tettek tisztességet a született Megváltónak és szereztek örömet szüleiknek és a hallgatóságnak. Viszont az egyház is örömet szerzett nekik, a mennyiben mindenik kapott egy csomag cukorkát. , A másik gyermek-ünnepély karácsony első napján este az Andor- ka teremben volt megtartva. Nem hiába tündérkert volt az egyik darab cime, de mintha a karácsonyi angyalok valóságos tündérkertet varázsoltak volna a színpadra, olyan meglepően szép, színes és megkapó volt mind a két színdarab. A gyermekek játéka, kedvessége, dalai, számai nyomán felfelhangzott a tapsvihar a nagyszámban megjelent közönség köréből. Bámulatos, hogy milyen csodálatosan szép eredményeket lehet elérni, milyen lebilincselő előadásokat lehet tartani a gyermekekkel. A rendezés, betanítás, jelmezek készítésének, díszítésének sok odaadást és Ízlést igénylő munkáját Pandy Lajosné, az egyház helyettes tanitónője végezte. Az ügyesen és elragadóan játszó gyermekek mellett őt illeti meg az elismerés és dicséret. Hálás köszönetét mondunk e helyen is Biró Elzának és Mozga Zsuzsikának, hogy a darab zenei részét oly szépen látták el. Az estély tiszta jövedelme közel 100 dollár lesz. Még két fénylő pontról kell •megemlékeznünk. Egyik az. énekkar szereplése. Énekkarunk minden istentisztelet alkalmával énekel és igy emeli az áhítatot, de még inkább emelte karácsonyi szereplésével. Ünnep első napján “Csoda szép éj...” kezdetű éneknek 1 és 3 versét énekelték, mig a 2-ik verset Tiszt. Újlaki Ferencné énekelte áhitattal, művészi készültséggel. A másik fényes pont a lelkész megajándékozása. Ugyanis a lelkész már három nyáron át tanította a nyári iskolát s ezért a tanításért, bár díjazás járna neki, nem fogadott el semmit. Ebbéli és más munkatéren való fáradozását is ezzel akarta elismerni az egyház, hogy karácsonyi ajándékul egy szép palásttal lepte meg a lelkészt. Felemelő látni és érezni a munka és a munkás megbecsülésének jelét. Elmúlt karácsony, de áldott emléke sokáig fog élni szivünkben. UNIONTOWN, PA. Clarksburg, W. Va. December hó 21-én, karácsony előtti vasárnap, istentiszteleten jelen voltak negyvenketten. Úrvacsorát vettek 22-en, a kegyes adományok ősz-
