Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-28 / 9. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9-ik szám r-----------------------------------------> PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 BUSINESS MANAGER: JULIUS FODOR, 7911 West Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 ___________________________V AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE Mindennemű közlemény a felelős szerkesztőhöz küldendő. Előfizetési és hirdetési dijak az üzletvezetőhöz küldendők. Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ÜZLETVEZETŐ: FODOR GYULA, 7911 West Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 ____________________________J Történetek és gondolatok Egy gazdag embernek gyönyörű és rendezett kertje volt, melyben a legkülömbözőbb, ritka, illatos és szép virágok nyíltak. A kert nemcsak a gazdát gyönyörködtette, hanem büszkeséggel töltötte el a kertész szivét is, ki a sok szép virágot fáradhatatlan buzgalommal és odaadással gondozta. Történt egy reggelen, hogy a kertész a virágok között sétált, gyönyörködéssel szemlélvén azokat, midőn egyszerre csak látta, hogy az egyik legszebb virágtőről az előző napon kinyílt virág le van szakítva. A kertész rettentő haragra gyuladt s előhívta segédeit, hogy azok adjanak számot a virág leszakitá- sáról, fenyegetőzvén, hogy a bűnöst keményen meg fogja fenyiteni. A kertész segédek egybehangzóan azt vallották, hogy ők nem bántották a virágot, hanem látták, amint az uraság kora hajnalban kifelé jött a kertből, gomblyukában a tövéről hiányzó virágai. A kertész sajnálta kedvenc virágát, de igy válaszolt:, “minden rendben van. A kert urának joga volt elvinni azt a virágot, én pedig, bár sajnálom, hogy az nem illatozik többé a tövén, nem szólhatok semmit, sőt örülnöm kell, látván, hogy az én uramnak tetszését ennyire megnyerte az én munkámmal ápolt kert legszebb virága”. Mi is sokszor észrevesszük, hogy életünk kertjéből hiányzik egyik legtöbb gonddal ápolt virágunk és ilyenkor zúgolódunk, elfeledvén, hogy Isten, aki mindeneknek ura, joggal veszi el tőlünk a mi javainkat és az ő bölcsessége még a mi látszólagos kárunkat is áldásra tudja fordítani — ha mi is úgy akarjuk és megértő alázattal hajiunk meg az ő bölcs és szent akarata előtt. Egy Délamerikában járt utazó meséli, hogy az Amazon folyam partjain elterülő őserdőkben olyan óriási pókok találhatók, melyek nagy és erős hálóikat abból a célból fonják meg, hogy azokban kisebb madarakat megfogjanak. A madarak nekiröpülnek a háló csillogó, selymes szövetének s mikor már nem tudnak szabadulni, az óriás-pók megfojtja őket és kiszívja a vérüket. Sajnos, a mi modern világunk nagy városai, és sokszor a kisebbek is, tele vannak különböző nagyságú, de egyformán utálatos emberi pókokkal, kik a mai romlott élet őserdejében kifeszitik az ő csillogó, de veszedelmes hálóikat, hogy aztán megfojtsák a beléjük került szerencsétlen ál* dozatokat. Mit teszünk mi, keresztyének az ilyen modern emberi pókok ellen? Sokszor, sajnos, mi is segítjük őket, sőt közéjük állunk, csakhogy az ő förtelmes munkájuknak a hasznaiban részesülhessünk. S a legszomorubb éppen az, hogy a pók a pókot nem bántja, de az ember, a teremtett világ koronája, az isteni gondviselés áldásainak méltatlan élvezője, éppen a saját fajtáját, a saját vérét pusztítja el a bűn keritő hálójában. Egy másik délamerikai szokás, mely az Amazon partvidékén lekó indián törzsek között divatos, annak a kapcsán merül fel e sorokban, hogy Peru, Brazília és Ecuador kormányai együttes lépéseket tettek arra nézve, hogy a háborúskodó indiánok embervadászatait megszüntessék. Ezek a délamerikai indiánok ugyanis megölt ellenségeik koponyáit egy különös, csupán általuk ismert és gyakorolt vegyi eljárás utján ökölnagyságuvá zsugorítják, megkeményitik és kifényesítik. Ez már magában is barbár és rut szokás, de a tudatlan vademberek ezt bizonyos fokig vallásos kötelességképpen cselekszik. A legszomorubb jelenség az, hogy lelketlen kereskedői: az utóbbi időben megvásárolták az ilyen kiprepa- ii.it emberi koponyákat abból u célból, hogy íz ok Észak Ami rika és Európa nagyvilági hölgyeinek számára puderos dobozok gyanánt használtassanak. És ugyanakkor, mikor mi, fehér emberek, a mi úgynevezett “keresztyén” civilizációnkkal dicsekszünk, a mi fehér világunk vezető osztályainak lelketlen divatőrülete s az érdekelt kereskedők lelkiismeretlensége folytán tudatlan és vad embereket egymás ellen uszítunk, egy ősi emberfajt testvérgyilkosságra kényszerítünk és a kikészített koponyáknak a wholesale-árát darabonkénti 50 dollárra veri fel a szívtelen spekuláció. Az ilyen emberi koponyákat Londontól-Madridig, Los Angeles- től-Bukarestig megtalálhatjuk a legelőkelőbb, “legfinomabb” úri dámák öltözőasztalain. Vájjon milyen szive van annak a gazdag, főúri hölgynek, ki ilyenekben gyönyörködik? Vájjon milyen erősek annak a civilizációnak az erkölcsi alapjai, melyben a vezető elemek ilyen és ehhez hasonló barbár szokásoknak hódolnak? Vájjon mire van .szükségünk, ha nem akarjuk, hogy az úgynevezett nyugati fehér civilizáció végkép megromoljék és rombadőljön? Krisztusi szív, erkölcs és élet: ezek azok, melyek korunk civilizációját még megmenthetik. Hiú és szívtelen fehérbőrű aszonyok divathóbortja miatt szegény tudatlan indiánok egymás ellen hajtóvadászatokat rendeznek. És mi még csodálkozunk azon, hogy háborúk vannak? Ha a civilizáció vékony kérgét lekaparjuk, olyan könnyű megtalálni az emberben a bestiát.... Elszomorító lenne ez a gondolat, ha legbelül, a bestián belül, ha beszeny- nyezetten, ha elhalványulva is, ott nem ragyogna az emberben a titokzatos, szent isteni kép. Te még végig járhatod életed útját annak a vallásosságnak segítségével, melyet szüléidtől örököltél, de mi lesz gyermekeiddel, ha órájuk nem hagysz semmi vallásosságot örökségül ? Az elásott mag a legtöbb esetben kihajt és sokszoros gyümölcsöt hoz, de az elásott talentumok sorsa mindig pusztulás. Ne dobj sárt senkire: lehet, hogy eltéveszted a célt, de a saját kezeidet mindenképpen beszennyezed. Az az ember, ki megtudja külömböztetni a fontos dolgokat a jelentéktelenektől, az élet igazi művésze. Az alkalmak, mikor jönnek, talán kicsinek látszanak, de ha elszalasztod őket, távolodván óriás nagyra nőnek. Ha egy pohár tiszta vízbe egyetlen cseppnyi tintát csöppentünk, annak hatása az egész pohárban meglátszik. Ilyen a bűn hatása. Ha koromsötét éjszakában egyetlen szál gyufát gyújtunk, annak fénye mindenütt láthatóvá lesz. Ilyen az isteni kegyelem hatása. Nincs nagyobb boldogság, mintha másoknak boldogságot szerzünk. Te hány embert tettél boldoggá?
