Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-08-16 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Lapunk tárczája. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. A HAZUGSÁG — HAZUGSÁG. Irta: Baksay Sándor. GAZ, hogy ezelőtt háromszáz esztendővel történt s tartok tőle, kegyes olvasóm, hogy azt mondod rá: “Inkább elhiszem, mint oda menjek.” Én pedig azt mondom: Bármenynyire hihetetlen is, inkább elhiszem, mint megtagadjam a keresztyéni erkölcsiség hatását. Mindjárt a reformáció kezdetén történt az, hogy egy kereskedő, aki az evangéliumi tudomány hive volt. utazott egy nagy rengetegen keresztül. Megy, mendegél, egyszer egy fa mellől egy sötét alak ugrik elébe s megkapja lova zabláját. — Megállj! E pillanatban az elébbi alakhoz hasonló alakok rohannak ki mindkét oldalról, fegyverüket emeive az utasra. — Ide a pénzedet, vagy meghalsz! Lerántották lováról, kizsebelték gonddal, gyorsan, könyörület nélkül. Ráadásul még meg is kérdezték tőle: Maradt-e nála valami? — Semmi, jó urak, éppen semmi — felelt az utas— Hát most eredj, amerre látsz! — mond egyik zsivány — és vissza ne tekints, ha életed kedves-— Hohó atyafi! nem úgy értettük, — kiáltott a másik, amint a kereskedő lovára akart felugrani — az volna szép, ha te lovon mennél s mi gyalog maradnánk. Nem azt mondtuk mi, hogy lovagolj tovább, — hanem eredj tovább. Ez egészen más. A ló a mienk. Te pedig köszönd meg, hogy szárazon mehetsz. Az utas örült, hogy mehetett szárazon, mint a gonosztevő mondá. Ment is gyorsan, lihegve és örülve, hogy csak a pénze és lova veszett oda s nem egyszersmind az élete is. Mikor azt mondom, hogy örült, ezzel nem mondtam meg mindent, örült, hogy megtarthatta életét és egyszersmind örült, — mert pénzének csak egy része veszett oda. A nagyobb összeget még otthon — számítva az ut veszedelmeire — elvarrogatta kabátja gallérjába és béléseibe. Örült, hogy megszabadult és örült, hogy nem .fosztották ki egészen. De az öröm mintha nem volna egészen teljes. Mikor az ember hazugság árán szabadul meg, abban- a szabadulásban nincs teljes örömA hazugság hazugság marad Isten előtt, nemcsak akkor, ha Ánaniás hazudik Péter előtt, hanem akkor is, ha szegény utas hazudik a rabló előtt- Az Isten szemei látják ezt a hazugságot. — Hazudtál — dörgött fülébe egy belső hang, sokkal félelmesebben, mint imént, mikor a zsivány azt kiáltotta neki: “Megállj!” — Hát miért ne hazudtam volna? — felelt a belső hangnak, — hiszen a pénz az én pénzem, Jogom van azt megőrizni.-— Igen. de hazugsággal megőrizni semmivel sem becsületesebb dolog, mint hazugsággal szerezni — felelt a kérlelhetetlen kisbiró.-— Ej, hiszen nem tehetek én róla, hogy meg nem találták. — Ember! — folytatá a lelkiismeret — ők egyenesen megkérdezték tőled: “Maradt-e még nálad valami?” És te azt felelted: “Semmi, jó urak, éppen semmi.” Nem hazugság ez? — Igen. de mit csinálnék, hová lennék én most ezen kis summa pénz nélkül ? — Már az nem kérdés. Fő az, hogy hazudtál. — Eh! hagyjuk abba a feleselést, — mondá kedvetlenül az ember és igyekezett gondolatait másfelé terelni. De a makacs belső szózat nem engedte magát elnémítani. Minden lépésen egyet kiáltott a fülébe: — Hazudtál, hazudtál, hazudtál. Az ember nem hallgatta tovább. Megállapodott Kétségkívül hazudtam, — mondáMost egyet gondol és indul vissza, amerről jöttFél órai ut után megtalálja a rablókat az ut közelében. Vidám tűz körül heverészve ettek és itak. — Mi hoz ide vissza, atyafi? — kérdezték tőle meglepetve. — Mi hoz vissza? — ismétlé az utas nyugodtan. Ez a pénz hoz vissza, ami nálam rejtve maradt. Fogjátok ezt is — szólt, átnyújtva nekik elrejtett összegét. —- Megbolondultál, atyafi? — kiálták a zsiványok elképpedve. — Világért sem. Nem vagyok bolond, de hazug sem akarok lenni. Midőn ti azt kérdeztétek tőlem: maradt-e nálam valami? azt feleltem rá: Semmi sem. De lélkemesmérete annyi szemrehányást tett e hazugságért, hogy nem birom elviselni s kénytelen voltam — ha nehéz szívvel is, — vissahozni megmentett pénzemet. Most már koldus vagyok, de nem vagyok, nem vagyok hazug- Köszönöm Istennek, hogy lelkemesméretét ily ébren tartotta s nem engedte elkövetnem a gonoszságot- Vajha felébresztené tibennetek is a lelkiesmé- retet. A rablók megdöbbentek ezen ember egyeneslel- ktiségén. Összenéztek, felugráltak, körülfogták az idegent. — Atyafi, te derék legény vagy — mondá a haramiavezér. Még ilyen emberrel nem találkoztam. No hát mi még különb emberek akarunk lenni, mint te. Te a rablónak önként hoztad vissza pénzedet, amit eltitkolhattál és megmenthettél volna; a rabló pedig önként visszaadja, amit elvett. Itt a pénzed, fogd! — Barátim! — mondja az utas — ez nekem kétségkívül jó volna s a magam részéről köszönöm is; de nektek semmit sem használna. Ti most engem megajándékoztok a magam pénzével és azt hiszitek, hogy valami nemes tettet követtetek el. Én azt hiszem, ellenkezőleg, még beljebb hatoltok általa a bűnbe. Amint én tovább megyek, le fogtok ülni a tiiz mellé, néztek némán a ttizbe és elgondolkodtok. El mernétek-é mondani gondolataitokat? Egymásnak bizonynyal el- Tudjátok, mi lesz az? Nem, ti magatok sem tudjátok. Ti még most azt hiszitek, hogy ezt fogjátok egymásnak mondani: No, ez ugyan nagylelkű és nemes tett vala tőlünk! Tudom, áld bennünket az a nyavalyás kalmár! Sőt van közöttetek, aki már igy is gondolkodik: Ezért a nemeslelküségért az Isten....no igen, az Isten, — mert a rablók is hisznek az Istenben és rettegnek ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenfél« hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lelkiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street McKeesport, Pa.
