Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-16 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Lapunk tárczája. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. A HAZUGSÁG — HAZUGSÁG. Irta: Baksay Sándor. GAZ, hogy ezelőtt háromszáz esztendővel tör­tént s tartok tőle, kegyes olvasóm, hogy azt mondod rá: “Inkább elhiszem, mint oda menjek.” Én pedig azt mondom: Bármenynyire hi­hetetlen is, inkább elhiszem, mint megtagad­jam a keresztyéni erkölcsiség hatását. Mindjárt a reformáció kezdetén történt az, hogy egy kereskedő, aki az evangéliumi tudomány hive volt. utazott egy nagy rengetegen keresztül. Megy, mendegél, egyszer egy fa mellől egy sötét alak ugrik elébe s megkapja lova zabláját. — Megállj! E pillanatban az elébbi alakhoz hasonló alakok rohannak ki mindkét oldalról, fegyverüket emeive az utasra. — Ide a pénzedet, vagy meghalsz! Lerántották lováról, kizsebelték gonddal, gyorsan, könyörület nélkül. Ráadásul még meg is kérdezték tőle: Maradt-e nála valami? — Semmi, jó urak, éppen semmi — felelt az utas­— Hát most eredj, amerre látsz! — mond egyik zsivány — és vissza ne tekints, ha életed kedves­-— Hohó atyafi! nem úgy értettük, — kiáltott a másik, amint a kereskedő lovára akart felugrani — az volna szép, ha te lovon mennél s mi gyalog maradnánk. Nem azt mondtuk mi, hogy lovagolj tovább, — hanem eredj tovább. Ez egészen más. A ló a mienk. Te pedig köszönd meg, hogy szárazon mehetsz. Az utas örült, hogy mehetett szárazon, mint a go­nosztevő mondá. Ment is gyorsan, lihegve és örülve, hogy csak a pénze és lova veszett oda s nem egyszers­mind az élete is. Mikor azt mondom, hogy örült, ezzel nem mond­tam meg mindent, örült, hogy megtarthatta életét és egyszersmind örült, — mert pénzének csak egy része veszett oda. A nagyobb összeget még otthon — szá­mítva az ut veszedelmeire — elvarrogatta kabátja gal­lérjába és béléseibe. Örült, hogy megszabadult és örült, hogy nem .fosz­tották ki egészen. De az öröm mintha nem volna egészen teljes. Mi­kor az ember hazugság árán szabadul meg, abban- a szabadulásban nincs teljes öröm­A hazugság hazugság marad Isten előtt, nemcsak akkor, ha Ánaniás hazudik Péter előtt, hanem akkor is, ha szegény utas hazudik a rabló előtt- Az Isten sze­mei látják ezt a hazugságot. — Hazudtál — dörgött fülébe egy belső hang, sok­kal félelmesebben, mint imént, mikor a zsivány azt ki­áltotta neki: “Megállj!” — Hát miért ne hazudtam volna? — felelt a belső hangnak, — hiszen a pénz az én pénzem, Jogom van azt megőrizni.-— Igen. de hazugsággal megőrizni semmivel sem becsületesebb dolog, mint hazugsággal szerezni — fe­lelt a kérlelhetetlen kisbiró.-— Ej, hiszen nem tehetek én róla, hogy meg nem találták. — Ember! — folytatá a lelkiismeret — ők egye­nesen megkérdezték tőled: “Maradt-e még nálad va­lami?” És te azt felelted: “Semmi, jó urak, éppen sem­mi.” Nem hazugság ez? — Igen. de mit csinálnék, hová lennék én most ezen kis summa pénz nélkül ? — Már az nem kérdés. Fő az, hogy hazudtál. — Eh! hagyjuk abba a feleselést, — mondá ked­vetlenül az ember és igyekezett gondolatait másfelé terelni. De a makacs belső szózat nem engedte magát elnémítani. Minden lépésen egyet kiáltott a fülébe: — Hazudtál, hazudtál, hazudtál. Az ember nem hallgatta tovább. Megállapodott Kétségkívül hazudtam, — mondá­Most egyet gondol és indul vissza, amerről jött­Fél órai ut után megtalálja a rablókat az ut kö­zelében. Vidám tűz körül heverészve ettek és itak. — Mi hoz ide vissza, atyafi? — kérdezték tőle meglepetve. — Mi hoz vissza? — ismétlé az utas nyugodtan. Ez a pénz hoz vissza, ami nálam rejtve maradt. Fog­játok ezt is — szólt, átnyújtva nekik elrejtett összegét. —- Megbolondultál, atyafi? — kiálták a zsiványok elképpedve. — Világért sem. Nem vagyok bolond, de hazug sem akarok lenni. Midőn ti azt kérdeztétek tőlem: ma­radt-e nálam valami? azt feleltem rá: Semmi sem. De lélkemesmérete annyi szemrehányást tett e hazugság­ért, hogy nem birom elviselni s kénytelen voltam — ha nehéz szívvel is, — vissahozni megmentett pénzemet. Most már koldus vagyok, de nem vagyok, nem va­gyok hazug- Köszönöm Istennek, hogy lelkemesméretét ily ébren tartotta s nem engedte elkövetnem a gonosz­ságot- Vajha felébresztené tibennetek is a lelkiesmé- retet. A rablók megdöbbentek ezen ember egyeneslel- ktiségén. Összenéztek, felugráltak, körülfogták az idegent. — Atyafi, te derék legény vagy — mondá a ha­ramiavezér. Még ilyen emberrel nem találkoztam. No hát mi még különb emberek akarunk lenni, mint te. Te a rablónak önként hoztad vissza pénzedet, amit eltit­kolhattál és megmenthettél volna; a rabló pedig ön­ként visszaadja, amit elvett. Itt a pénzed, fogd! — Barátim! — mondja az utas — ez nekem két­ségkívül jó volna s a magam részéről köszönöm is; de nektek semmit sem használna. Ti most engem meg­ajándékoztok a magam pénzével és azt hiszitek, hogy valami nemes tettet követtetek el. Én azt hiszem, el­lenkezőleg, még beljebb hatoltok általa a bűnbe. Amint én tovább megyek, le fogtok ülni a tiiz mellé, néztek némán a ttizbe és elgondolkodtok. El mernétek-é mon­dani gondolataitokat? Egymásnak bizonynyal el- Tud­játok, mi lesz az? Nem, ti magatok sem tudjátok. Ti még most azt hiszitek, hogy ezt fogjátok egymásnak mondani: No, ez ugyan nagylelkű és nemes tett vala tőlünk! Tudom, áld bennünket az a nyavalyás kalmár! Sőt van közöttetek, aki már igy is gondolkodik: Ezért a nemeslelküségért az Isten....no igen, az Isten, — mert a rablók is hisznek az Istenben és rettegnek ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenfél« hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lel­kiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street McKeesport, Pa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom