Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-15 / 11. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa. Entered as second Class Mail matter on the 16th of April 1917, — at the P. O. at Pittsburgh, Pa. VOLUME XXV. ÉVFOLYAM. 1924 Márcz 15. No. 11. Szám. A szabadságnak, a hazaszeretetnek nagy ünnepén, lelkünk gondolata áttöri a jelen vaksötét éjjelét: fölidéz múltat s régi nagy időket. A múlt század delén áll a magyar nemzet soha nem látott fényében, hogy a szabadság magasztos eszméit meggyújtsa az emberiség egén, amitől magyar erő, erkölcs és tehetség fénye ragyogja be a világot. Egy napon csak kibontja a fölébredt magyarság lobogóját, meggyújtja a hazaszeretet fáklyáját és megalapozza a nemzeti ólet katekizmusát, hogy leszámoljon a múlttal s szembeálljon a jövővel. Fénynek, dicsőségnek nagy napja a magyar szabadság ünnepe. Fénynek, a melynek világánál egy nemzet leikébe tekintünk: annyi tűz, annyi akarás van benne, a melyből sarjad ki egy uj történelem, soha el nem múló dicsőségével. Ünnepelünk! pedig soha nem fájt annyira a szivünk, nem szólt ekkora erővel az emlékezet, mert viharos századokon keresztül megbirkózott a magyar nép minden reá omló erővel — most szemünk láttára az idő gázolt keresztül rajta, s ez a néhány esztendő többet pusztított, mint századok romboló viharja. Az ezer esztendős hazára lleszálott a kriptahideg vaksötét éjjel. S ünnepelünk gyászban, szomorúságban. Recru- descunt vulnera: újra véreznek sebeink. Villámsulytás- tól ért márványszobor lett nemzetünk, darabokra törve hever, várja a nemzeti géniusz alkotó erejét, hogy visszahelyezze a letört darabokat a természet által alMÁRCIUS IDUSÁN Irta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. kötött heüyekre. És ez az idő el fog jönni, mert el kell jönnie. Nem hős katonák kardlapjai hasították el a nemzet testét, hanem kontár hentesek, akik az egységet darabokra metélték és uj országokká ragasztották össze. E szörnyű munka hentesei, azt hiszik, ezek az összeragasztott darabok össze fognak nőni. A szétvagdalt országrészeknek csak némileg is egységessé tételéhez nem enyv kell, hanem vas, melyet óriási kalapácsokkal kell láncszemekké kovácsolni. Március 15 a szabadságharc korszakából az emlékek gazdag tárháza. Mig az ifjúság gyönge keze plántálta. ültette a szabadságfáját, megszámlálhatatlan számban termette meg a nemzeti hősöket, az igazság héroszait, a lángleflkü szónokokat, a nemzeti szellem nemzet diadalmas erőpróbái. A krónikusoknak minden más betűje megfakul, de a vérrel irt irás: örökös irás, mert az nem halványodik meg sohasem. Ma, minden emléknek megsemmisítő korát éljük. Világra szóló katasztrófák kizökkentették a nemzeteket az igazság útjáról, sőt kizökkentették az emberi észt is józan és komoly ösvényéről. Ma remegve fut a magyar ősei vérétől megöntözött földről, mei-t üldözik. Hazátlanná lesz az, aki otthont, műveltséget szerzett más népeknek. Manapság még a szobrok is menekülnek, a nemzeti hősök kriptáiból is menekül a nyugodni tért szellem. Ma a durva lélek száműz minden emléket, mely arra emlékeztette a lakosságot, hogy az a föld Magyarországhoz tartozik. Petőfi szobra elhagy
