Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-03-15 / 11. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ja a csatatért, imádott alföldjén tekint szét merev érc- szemeivel, s bosszú pillantást vet azokra, kiket egykor kardjának élével védelmezett, most még sírját sem tűrhetik. Mi lett a mai nemzedéknek a kezébe a hazával, melyért a hősök életüket adták? Csonka ország! Pedig a magyar ma is a világ legvitézebb népe, Európa há­rom negyede kellett hozzá, meg a hazugságok, ámítá­sok és árulók dandárjai, hogy kezéből a fegyvert kira­gadják. Démoni hazugságok, míijelszavak ámítása ve­zette félre a nemzetet. Az erő mely múltúnk nagyjaiban, mely a nem­zeti géniusz alkotásaiban van feltámad meg egykor, lesz még magyar lélek, aki a vaksötét magyar éjszakát az ujjáteremtés fáklyájával fogja bevilágitani. Habár ránt górja súlyos átkát a múlt, hogy: a hazáért min­dég megtudott halni a magyar, de nem tud egymás mellett dolgozni és tanácskozni érte. Március Idusa a magyar égen megjelent fényes üstökös vagy. Megérkeztél, hogy hitet, reményt olts a magyar szivekbe, hogy lelkeddel melegíts, szavaddal világot gyújts ebben a sivár, kihalt magyar világban. Március Idusa! szent tűz mely a szivekben él: az igaz, hogy olykor-olykor pislákol és néha-néha sercag- ve füstölög, de mégsem alszik ki sohasem s ujfent mindég fellobog: rejtelmes dús ragyogása mellett fel­hangzik a nemzeti ima: « Isten áldd meg a magyart! ■***tttt-3í-#tt-:eKtt*****#**tt**********K#**tttt************tt-K.x-***********-K**************************#­Erdély megmentéséért. A főt. Dr. Souders missioikeriileti Supt. ur által nemes érzülettel kezdeményezett s a Ref. Church Bel- missioi tanácsa által is megerősített erdélyi segítő ak- czio a remélt és kívánt sikerrel halad előre. A mozga­lom természetes segítői első sorban a magyar ref. gyü­lekezetek, s nem lehet eléggé dicsérnünk azt a nemes felbuzdulást, melyet ez ügyben a mi jeles lelkészeink s buzgó gyülekezeteink eddig is tanúsítottak. Alig van gyülekezet, mely az akczioból kivonta, vagy kivonni a- karná magát. A mit talán senki mert volna kezdetben hinni és remélni, — ma már tisztán a magyar gyüleke­zetek adományaként több mint ezer dollár áll készen az erdélyi elesett gyülekezetek talpraáljitásanak szent czéljára. Természetesen nagy összegre van szükség, hogy a kiállto nyomor csak némileg is enyhítve legyen s a mi fő, hogy a halálraítélt magyar református gyülekeze­tek életexistentiája megmentessék és biztosittassék. E szükséges összeg össze fog jönni részben tőlünk, részben amerikai hittestvéreinktől, kiknek érdeklődése és rokonszenve teljes mértékben felébredt az ügy iránt Az Amerikai Protestantismus látja, hogy itt többről van sze, mint egy elnyomott faji kisebbség politikai jo­gainak megvédéséről látja hogy e ponton nagyobb és szentebb érdekek forognak koczkán, mint a miket vesz­ni lehetne engedni abban a reményben, hogy azok idő­vel úgyis vissza lesznek szerezhetők. Az evengéjiunii hit, a lelkiismereti szabadság letiprására, s a középkori sötétség visszaállítására törekszik az ellenséges hata­lom az elfoglalt erdélyi országrészen! Amerikai prot. vizsgáló bizottság indult ismét útnak épen e napokban Romániába, hogy meghalgassa a kissebségi nemzeti­ségek vallásügyi panaszait s a felfedezendő sérel meket, jogfosztásokat, hatalmi visszaélésüket az angol és az amerikai közvélemény elé tárja. Úgy vagyunk értesül­ve hogy a dologgal foglalkozott a Prezsb. Világszövet­ség is a Febr. 26-án tartott Newport News, Va. nagy gyűlésén, mely szövetség amerikai részének az elhunyt Di-. Good volt az elnöke. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK több számját lehetne megtölteni azoknak a flagráns sérelmi esetek­nek az elsorolásával és leírásával, a melyekkel a ro­mán koimány kezeli a magyar reformátusság egyházi és iskolai ügyeit. Sajnos, lapunk rendkívül lefoglalt szűk tere nem teszi lehetővé azt, hogy a rendelkezé­sünkre bocsátott adatok sokaságát leközöljük. Olvas­sák el olvasóink a Főt. Nagy Károly erdélyi püspök je­lentésének azt a folytatolagos részét, melyet lapunk mai sz. ban adunk, és abból fogalmat alkothatnak ma­guknak arról, hogy mi vegyen végbe a nemzetek kor­mányai által ünnepélyesen aláirt s betartani Ígért bé­keszerződés elenére Erdélyben a magyar reformátu­sokkal, ezeknek papjaival, tanítóival és gyülekezetei­vel. A KIRÁLYTÓL KÉRNEK ORVOSLÁST SÉRELMEIKRE AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMÁTUSOK. Ha az intervenció nem sikerül, rendkívüli közgyűlést hívnak össze. — Az egyház­kerületi közgyűlés befejező’ tárgyalásai. A vitát Nagy Károly püspök zárta be a következő beszéddel: — A vita immár befejezettnek tekint­hető. Felszólalásomat a végére hagytam, mert azt akartam, hogy lássam az egy­házkerület közvéleményének megnyilvá­nulását s a világ is lássa, hogy nem én irányítom az egyházkerület közhangula­tát, hanem csak kifejezője vagyok annak; nem én izgatom a közvéleményt, hanem csak szószólója vagyok annak hivatali ál­lásomnál és lelkiismeretemnél fogva. A legutolsó felszólaló érvelésével kapcsola­tosan magam is épen azon gondolkoztam, hogy az igazgatótanácsi javaslat állás­pontja még mindig a kérés és megértő szó álláspontja. Mi még mindig a megértést keressük, jobb belátást sürgetünk és vá­runk; nekünk ebben nem szabad kimerül­nünk. Hónapok óta egyebet sem teszünk, mint hogy ahonnan kidobtak az ajtón, oda visszakéredzkedünk az ablakon, utal­ván arra is, hogy Románia kül — és bel­politikai érdekeivel ellenkezik, hogy a vi­lág tele legyen azzal a gondolattal, hogy itt a kisebbségek elégedetlenek. Mert azt nem lehet semmi kormánynyilatkozattal eltörölni a világból, hogy mi szomorúak, elkeseredettek vagyunk, mert az, ami itt elemi iskoláinkkal folyik, az nem más, mint az elemi iskoláknak az autonom egy­ház testéből való kivétele, az nem más, mint a vallás szabad gyakorlatának kor­látozása. Igazgató-tanácsunkban is igen sok vita volt referensekkel, bizottságok­ban, hogy milyen javaslatot terjesszünk a közgyűlés elé. — Legutóbb a kisebbségi miniszter ur panaszainkra azt mondta: nem tudja, mi történhetett az urakkal?! Hiszen tele vol­tak örömmel, az újságok köszönettel, mi­kor a szerzetes iskolákra vonatkozó és más pontokban sikereket értek el Buka­restben! Méltőztassék kinyilatkoztatni, hogy ez soha nem volt közvélemény az erdélyi magyarságnál. Mikor kijelentet­tük, hogy a két iskolai rendelet biztosí­tott jogaink konfiskálását jelenti és sem­mi törvényes alappal nem bírnak, — cso­dálkozva kérdezte, hogy már ide, erre az álláspontra jutottunk vissza?! Azt felel­tem, hogy nekünk mindig ez volt az ál­láspontunk; a tárgyalásokon azt mutat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom