Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-22 / 51. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

A CLEVELAND, WESTS. GYÜLEKEZET TEMPLOMSZENTELÉSI ÜNNEPÉLYE.

Háladás Napján kettős örömünnepet ült a West-Sidei Magyar Ref. Egyház- község.

Templomot avattak és a Ref. Templom segélyző Nőegylet 5 éves fennállását ünnepelték.

Ezen a kettős ünnepélyen a Clevelandi magyarság oly nagyszámban jelent meg, hogy még a legöregebb amerikások is azt jegyezték meg: “ennyi magyart nem láttak ily alkalomból kifolyólag együtt.” A clevelandi magyaroknak minden intézménye, minden társadalmi rétege képviselve volt. Tüntetőén nyilvánult meg, hogy ebben a városban, hol legtöbb magyar él az uj-hazában, a magyarok között nincs elszigeteltség; nem az egymás letörése hanem az egymás támogatása a cél úgy a magán, mint a közéletben. Testvéri ölelkezésben élünk. A megosztott örömök megsokszorozódnak, önzetlen tettekre serkentenek; áldozatkészséget, erőt fakasztanak. Az egyetértés hirdetőiként gyarapodnak, egymásután épü'nek fel a magyarság culturális intézményei fogadott hazánk, tiprott fajunk szeretetének ápolására, Istennek dicsőségére. A West Sidei Ref. Egyház is a tagjainak hangya szorgalommal végzett önzetlen munkáján kivül az összmagyarság áldozatkész támogatása mellett érte el mai fejlődési fokét, úgy szintén a többi magyarsziget is. Jól eső érzéssel szögezzük ezt itt le, hisz oly kevés helyen értenek egyet , élnek testvéri szeretettben a magyarok.

Az ünnepély lefolyása a következő sorrendben történt:

Délelőtt 9 kor a meghívott vendégek, egyházak, egyletek küldöttségei és az egy háztagjai gyülekeztek a W. 25-ik utcai öreg templommái, utolsó búcsútekintetet vetve a csaknem két évtizeden át befogadó imaházra.

Innen vonultak át Berena karmester gyermekzenekarának kíséretében a W. 32-ik utcai felavatandó templomhoz, amely nek kapuit, Virág István esperes ünnepélyesen megnyitotta. A szent edényeket bevitték a templomba s a közönség bevonult. Ez alatt az orgona hangjai közé a west sidei reformátusok 17 esztendős vágyakozásának megvalósulása fölött való örömujjongásként kondult bele a harangszava, örömkönynyeket fakasztva az egyháztagok szeméből. Volt torony a régi templomon is, de némán intett csak, itt azonban harangszóval is hívogat.

A templomavató szertartás a ref. papok ősz pátriárkájának, Nt. Kováchy M. István ref. lelkésznek bibliaolvasásával kezdődött. Utána Nt. Dr. Herczegh József, az Első Ref. Egyház lelkésze mondott lélekemelő megnyitó imát. Az avató beszédet Nt. Virág István ref. esperes tartotta. Megáldotta a magyarok nevében Istennek tiszteletére emelt eme hajlékot, amely szülőháza, otthona volt a Clevelandba letelepedett református magyarok Első Ref. Egyházának és a West Sidei Ref. Egyháznak. Utána a hit melegségétől átitatott záróimát Nt. Vécsey Jenő ashtabulai ref. lelkész mondotta. Nt. Kiss Gyula przsbiteriánus lelkész keresztelt, majd Rev. Samerlatte, a német reformátusok lelkésze, akiktől megvették a templomot a west sidei magyar reformátusok, áldásának .kíséretében átadta a templomot. Nt. Csutoros Elek ref. lelkész hálaadó imájával befejeződött a szertartás.

A templom alatti teremben, miután a közönség nem fért, be a templomba, Ifj. Ka lassay Sándor elyriai ref. lelkész tartott ünnepi beszédet.

A papiak felszentelése után átvonult a közönség a Swiss Hallba, ahol már várta a fehérasztalok sora a vendégeket.

A Swiss Hall 1000 embert befogadó tér me szinültig meg telt. A közrebédet az amerikai és magyar Himnusz eléneklése után Nt. Csutoros E'ek üdvözlő beszéde nyitotta meg. A1 tósztmesteri tisztség betöltésére Kolozsváry Kálmánt, a Ver- hovay-ak főelnökét kérte fel.

Lelkes, a késő éjfélig tiszta öröm ünnepet, nemes hangulattal telt időt töltött el a közönség. Mindenki kacagó kedvvel tért haza.

Az egyházak, egyletek képviselőin kivül a banketten résztvettek: Fred Kohler Cleveland polgármestere, Ruetenik városi park igazgató, Petrásh Lajos városi tanácsos, Lovag Reuter Lajos magyar konzul Muzslay József, és a clevelandi magyarság köréből nagyon sokan. Ez ün- nepé’y betetőzése volt annak a nagy, az egész esztendőn át folytatott felelősség- teljes és tprhes munkának, me''’ a kezdő lépéstől, a '.'ételügy megindításától fogva szüntelen tart még ma is.

Az egyházközség minden tagja, de különösen két szerve az egyháznak: az egyháztanács és a Templomsegélyző Nőegylet hihetetlennek látszó munkát teljesitet- tek. Éjetnapot eggyé téve dolgoztak. Senki sem tekintett vissza az elvégzettekre, hanem csak előre, az elvégzendőkre nézett mindenki nyughatatlanul, s teljesítette kötelességét a kimerülésig. E sorok Írója jól tudja megrovást kap érte, de intésül az ifjú nemzedék részére, serkentésül az önzetlen munkára mégis följegy- zem névszerint az égyháztanácsot, kik ez esztendő elején Dávid király gondolatával: “az Istennek ládája pedig kárpitok között van — én elgondoltam vala szivemben, hogy — az én Istenemnek nevének házat épitsek:” indultak útnak s e gondolatat valóra váltották.

Nt. Csutoros Elek lelkész elnök. Ifj. Szaszák István gondnok, Osváth Ferenc pénztáros, Almássi Ferenc, Baka Elemér, Boszlai András, Bujdosó István, Cseh Bertalan, Dezső János, Fülöp Gergely, Fodor András, Hatházy József, Hadi János, Ibos István, Kassay István, Károlyi

Elemér, Kiss András, Kázmér János, Lakatos József, Mács István, Mócz Péter, Máthé Lajos, Mihályi Ferenc, Pethő Antal, Szaszák József, Szaniszló György, Szabó Endre, Szilágyi József, Szathmáry Gábor, Szilvássi János, Tóth László, Ve- téssy István, és Zsíros János egyháztanácsosok.

Nehéz egyeseket külön kiemelni, de minden egyháztag bensőleg elismeréssel adózik: Ibos Istvánnak, Kulcsár Ferencnek, kik a belső berendezését a templomnak Isten névében ingyen végezték; ifj. Szaszák Istvánnak, Simon Józsefnek, kik mindég, mindenütt ott voltak, hol tenni kellett, Ozsváth Ferenének, ki a villany átszerelést készítette el és mint legtöbbet segítőknek, Károlyi Elemérnek, Szilvási Jánosnak, Baka Elemérnek, Máthé Lajosnak, Szilágyi Józsefnek, Lakatos Józsefnek, Kiss Andrásnak, Bujdosó Istvánnak.

A Templomsegélyző Nőegylet minden tagját illesse elismerés és hála. Ha az öt esztendős munkásságuk alatt többet nem tettek volna, mint ez esztendőben csak, akkor is méltók volnának az ünneplésre, a jubilálásra. Alakult 1918 aug. 15-én.

Alapitó tagok: Bém Józsefné, Nt. Csutoros Elekné, Pethő Antalné, Pethő Erzsiké, Mács Istvánná, Háda Ambrusné, Török Miklósné, Lakatos Józsefné, Loson- czi Józsefné, Mótz Péterné, Dezső Sándor- né, Szántai Gyuláné, Szabó Mihályné, Dienes Juliska, Pogány Istvánná, Király Jánosné, Lakatos Mihályné, K. Nagy Gyuláné, Szaszák Józsefné, Bélteki Sá- muelné, Bálteki Irénke, Hanyetz András- né, Volosin Jánosné, Pirsel Károlyné, Bujdosó Istvánná, Dezső Imréné,J uhász Jánosné, Ozsváth Ferenc.

Tisztviselők voltak öt éven át: Elnök: Nt. Csutoros Elekné. Alelnök: Bém Józsefné, Pénztáros: Mács Istvánná, Jegyző: Volosin Jánosné, Titkár: Ozsváth Ferenc, Ellenőrök: Szaszák Istvánná és Szaszák Józsefné.

Az önzetlen célt szolgáló egyletek sorába tartozik a West Sidei Ref. Nőegylet is. Célját és eddig teljesített munkásságát röviden enynyiben összegezhetjük:

Isfen, haza és emberszeretet jegyében önzetlen munkálkodás.

Ezzel a céllal alakult meg s ezt a célt teljesen fedi is az eddigi tevékenykedése a West Sidei Ref. Nő egyletnek. Jövedelmüket, mit ingyen munkálva, össze hoztak, mind önzetlen célra fordították.

Egyházuk céljára adtak eddig $1182.30 centet. Aímerikai magyar intézmények részére $185-t. Óhazai intézmények, szegény gyermekek, hadifoglyok részére $145-t. összesen $1512.30 cent. Jelenleg a felebaráti szeretet tovább ápolására van az egy letnek $595.52 cent késznénze. Tagjai ezenkívül részt vettek az egyház fejlődését célzó minden munkálkodásban, a magyar testvéries érzésből megindult minden közös célú ügynek a támogatásában.

Nemes kötelességet teljesítettek minden vonalon, méltóan ünnepelhették meg egyletük öt éves fennállását.